Igazságtalanul állnak hozzám a családban, nincsenek tekintettel az elmúlt ébekre?

A családodat/az embereket megváltoztatni nem tudod.

Egyszerűen irigyelnek, mert sikeres lettél.

Vedd tudomásul és lépj túl rajta vagy ha ez nem megy, akkor vágj vissza, hogy nem akrtak volna-e helyetted dolgozni és vizsgázni, ha ez olyan könnyű... Vagy kérdezd meg, hogy vajon őket mi akadályozza meg abban, hogy képezzék magukat és jó állásuk legyen?

Az életkor nem kifogás, mert ismerek olyant, aki 50 évesen ment ki németországba vagy egy másik ismerősöm meg még 70 évesen is tanul :-)

Rajta, hajrá, csinálják meg Ők is. Hidd el, vagy kifogásokat fognak keresni vagy abbahagyják a szekálást.

Netán megkérdezheted azt is, hogy igen, jól megy nekem Éééés??? Mi ezzel a gond??? :D

Valószínűleg ők is az a réteg, akinek csak a kétkezi munka a munka. ilyen emberekkel nem tudod megértetni ezeket a dolgokat. El kell engedni. Nem velük élsz, csökkenteni kell az együtt töltött időt stb stb.

Szerencsére nálam nem ilyen rossz a helyzet, de láttam ezeket már. Azok, akik így gondolkoznak, azok meggyőzhetetlenek. Hiába magyarázod el, hogy a szellemi munka is lehet megterhelő, de lehet eredményes, ők ezt nem fogják megérteni és elfogadni meg pláne nem. Csak még inkább magad ellen hangolod őket, mert azt gondolják, hogy "ez a csitri még az orrát is hogy fennhordja és különbnek is gondolja magát"

(Azt azért hozzátenném, hogy az a nappali képzés, ami mellett folyamatos 3 napot lehet dolgozni, az minden csak nem nehéz, maximum kimerítő és fárasztó hosszú távon a szoros időbeosztás miatt)

Hasonló szitu, de velem csak az apám tette ezt.

Minden ebédnél cseszegetett, hogy hiába tanulok, csak egy szar ember maradok, mire vagyok annyira fel? Irigy volt, mert látta, hogy haladok előre a "ganyéból", ami neki a sok szesz miatt és akarat hiányában nem ment.

Aztán sokadikra elszakadt a cérna, nem tudtam tudomásul venni, hogy Ő egy primitív ember, és pofán öntöttem a forró levessel, majd közöltem vele, akkor mit fog csinálni, ha egyedül a WC-ről sem tud felállni és én meg nem fogok neki segíteni?

Ha nem tudod elengedni ezeket a dolgokat úgy, hogy ne "károsítson", akkor építsd le az ilyen kapcsolatokat minél kisebbre. Ne legyen lelkiismeret furdalásod csak azért, mert rokonokról van szó. Sógornőmet 4 éve nem láttam, pedig előtte összejártunk rendszeresen. Ha 20 évig nem kér bocsánatot, akkor 20 évig nem vagyok rá kíváncsi, olyan szinten alázott meg.

Az embernek legyen tartása, és önbecsülése, a többire meg "leszarom" tablettát. :)