Miért van ennyire a tapasztalat minden más előtt?

Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy habár (ahogy írtad) "csak" enyhén, de autista.

Az ilyen embereket sajnos kizárja a társadalom. Nem azért, mert az autisták értéktelenek, hanem az emberek hülyék, szemetek. Sajnos a barátodnak sok esélye nincs. A "hobbiprojekt" tanácsokkal meg épphogy csak a kérdező szemét ne szúrjátok ki a hülyeségetekkel, mit ér egy random összerakott salátakóddal, ami az iparban sehova/sehogy sem jó, nincs optimalizálva stb? Hűűű, meg tudja mutatni, hogy pl meg tud jeleníteni valamit a ledeken, kb ki is röhögik az interjún.

Bátyámék cégénél kb 1.5 éve keresnek fejlesztőket a csapatába...(nettó 700)

Interjún az a legnagyobb gondja, hogy a legtöbb jelentkezőt totál nem érdekli a programozás. Semmiféle motiváció, lelkesedés nincs, csak pénzt akarnak.

Azt mondta hogy lassan ott vannak, hogy simán felvennének egy kezdőt is frissen végezve, csak lássa rajta a személyes motivációt. Itt pedig baromi sokat számít egy pet project, vagy diplomaproject amit az illető végigvitt személyes indíttatásból...nem pedig "munkaként".

Most mit tud felmutatni? Azt hogy a munkájából semmit se tanult és lényegében semmi maradandót nem csinált. Ez nagyon nem jó ajánlólevél...

"Azt mondta hogy lassan ott vannak, hogy simán felvennének egy kezdőt is frissen végezve"

Milyen kegyes. 4 évet végigszívok, tanulok, sokszor éppenhogy a tanulás miatt nincs időm "hobbikra" (illetve pénzem sem), aztán valaki "nagy kegyesen" felvesz valami gagyi helyre, hát nagyon szuper. Nyilván nem a kezdőnek fog nettó 700-at ajánlani, ennyire ne dőlj be neki. Egy (akármilyen) kezdő jó ha megkeres nettó 150-200 mátyást, aztán abból albérlet, kaja, bérlet, ruha, rezsi.........

Micsoda jövőkép.

Offtopic leszek. Többször elhangzott itt a coder droid kifejezés, meg a témaindításból is az látszik, hogy hanyatt kéne esni a PhD-tól, erre szeretnék most reagálni.

Szóval nem tudom hányan kerültetek már PhD közelébe, én egy ideig komolyan gondolkodtam matek PhD-n, de több ok miatt is más fele sodort az élet és már sok éve szoftverfejlesztésből élek. Mindenesetre elég komoly rálátásom volt arra, hogy mi is folyik PhD-zés címén egyes helyeken.

Szeretünk úgy gondolni a PhD-re, hogy az ezzel rendelkező egyének full zsenik és hű meg há, de ez nem mindig van így, sőt valójában a PhD-sek elenyésző része termett kifejezetten kutatásra.

Élő példa, csávó diffegyenletes modellekből PhD-zett és hát publikálni kellett volna. Nem akartak jönni az eredmények és a témavezető tudtával belementek abba, hogy kicsit módosítgatják az adathalmazokat, hogy olyan eredmények jöjjenek ki, amiket látni szerettek volna. A cikk átment a reviewn (senki nem próbálja reprodukálni az eredményeket) és megjelent nemzetközi folyóiratban.

Másik példa, amikor noname folyóiratokba publikálnak olyan dolgokat, ami valóban önálló eredmény, de annyira jelentéktelen és könnyű téma, hogy nemzetközi folyóiratban soha nem tudnák megjelentetni. Valójában fel lehetne adni egyetemi versenyfeladatnak.

Ezt tudják fokozni még azzal, hogy ki van adva az ukáz, hogy a tanszéken mindenki ugyanezt a témát kutatja. Így egymást körbehivatkozzák a tanszéki dolgozók és azt a hamis képet keltik, hogy fú milyen fontos és nehéz területet kutatunk, nézzétek mennyi hivatkozás van a cikkeinken.

Láttam olyat is, bár ezt külföldi kutató követte el, hogy egy már megoldott probléma ismert megoldását újrapublikálta egy ázsiai folyóiratban.

Long story short, szép dolog a PhD, de fenntartásokkal kell kezelni az ilyen emberkéket, mert jó eséllyel nem zsenivel van dolgunk.

A coder droidozásra. Még ma is divat megvetni és leszólni az IT-sokat, meg lenézni a programozást, hogy az milyen könnyű semmi munka. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb programozó amúgy nem tud programozni. OOP, clean code, egyáltalán a kód normális szervezése, objektumok közötti kommunikáció megtervezése marhára nem megy a többségnek. Igen, tudnak működő dolgokat csinálni. Ami távolról ugatja az eredeti elvárásokat, meg addig működik, amíg egy user használja a rendszert vagy nincs terhelés és nem kell skálázódni.

De a valóságban tökre nem triviális skálázódó, elosztott, konkurrens rendszereket tervezni és programozni. Még úgy sem, hogy az ember erre készül éveken át. Nem kell messzire menni.

Ha most azt mondanám, hogy írjatok olyan fórummotort, ami a prohardverre hasonlít és bírja ugyanazt a terhelést ugyanazzal az adatmennyiséggel, továbbá tervezzétek meg, hogy mennyi és milyen vas legyen alatta, akkor a többség nem tudná megcsinálni. Vagy írjatok olyan hírportált, ami bír olyan terhelést, mint az index, 99.9% epic fail lenne. És még mindig csak sima webes projektekről beszélünk, fel sem érdemes vetni mondjuk egy low latency trading rendszert, mint problémát.

Akkor most mit várjak egy olyantól, aki beesik hozzám interjúra egy nukleáris fizika PhD-vel, de a kutatásához szükséges egyszálas python kódon kívül az életben nem látott éles projektet.

A másik, hogy az ilyen kicsit aspergeres, kicsit autista arcok nem éppen főnyeremények, amikor egy 10 fős csapatba keresel problémamegoldó embert client facing projektre.

Ez az "összedobom pythonban 2 nap alatt az időpontfoglalót, mert jobb vagyok, mint a .NET-esek" stílus is bicskanyitogató és tapasztalt dev már azonnal látja, hogy kókányoló gánymesterrel van dolga.

Szóval le kéne állni ezzel a "ne alázd meg magad coder droid állással, inkább menjél megmenteni a világot a PhD-del csilliókért" szintű világkép terjesztésével.

#24, Félreérted.

Tapasztalat nélkül, a kezdő állások a junior coder droid állások!

Nulla kreativitás, nulla hozzáadott érték. Megmondják mit csinálj és 24/7 hét scripteket írogatsz. Ezt értem coder droid állás alatt. Ez a belépő a programozók közé.

Egy természettudományos PhD után, ahol relatíve szabad az ember... söt az a dolga, hogy megkérdőjelezze a főnök állításait sokszor. Az a dolga, hogy új dolgokat fedezzen fel... ezek után halál egy kötött irodai munka...ettől én eret vágnék az biztos.

Egyébként a term.tud PhD, alig ad bármilyen komoly programozói xp-t iparba.

Amit ad, az kb egy senior, vagy konzultáns munkakör. Mert kutató fejlesztőként ötleteket generálsz, új megoldásokat. Ehhez nem feltétlen kell maximálisan ismerni a technológiákat. Mert prototípusokat csinálsz. Pl egy deep learning gépi látás algoritmust ami megkeresi a sejteket és leszűri az eszzenciáját a képalkotásnak.

Sehol. Ezek belsős állások, speciálisan meghívásos alapon.

Sajnos ehhez nagyon sok kapcsolati tőke kell, mi ezeket neuroscience PhD alatt úgy szedtük össze. Rengeteg research, medical és spinoff cégnél van lehetőség, de ismerni kell hozzá a CEO-kat, konferenciákon nyomatni magadat és kapcsolatokat teremteni.

Máshogy valóban csak szutyok 180 ezres tanársegédi állás marad kutatásban. Ha viszont jók az eredményeid és kiegészíted programozói tudással akkor kb nélkülözhetetlen ember leszel. Pl neuroscience tipikusan ilyen interdiszciplináris terület, ahol ölnek egy jó programozóért. 6-8000 dollár/hó állások, de itthon is simán lehet találni kutatás-fejlesztést. Nem csak tipikusan alapkutatás, hanem eszközfejlesztés és ipari munkák is.

PhD nagyon is megéri természettudományból, csak nem nyugdíjas Pythonbűvölő állásokat kell nyomatni, hanem nemzetközileg versenyképes kapcsolatokat keresni és tudást összeszedni.

...és itt jön be, ha autista az ember és eleve utálja az embereket. Akkor ez reménytelen. Nagyon okosan kell eladnod magadat és a tudásodat.

Illetve nagyon fontos, hogy már PhD alatt megtapasztalj valami szakmai iparközeli vagy spinoff projectet. Nem szabad belesüppedni az állami szférába. Gondolon cimborád is ezt tette, és ha eleve nehezen illeszkedik be a társadalomba, akkor ez veszett ügy. :(