Szociológia diplomával hogyan tovább?

Megnézném, hogy ki az, aki 18 évesen csettintésre piacképes, könnyen hasznosítható, jól fizető területet választ (pláne olyat, ami a diplomázást követően is az lesz, cirka 3-5-6 év után) anélkül, hogy az anyja csöcséből is azt szopná, hogy "informatika, informatika, informatika...." vagy anyuka és/vagy apuka löködi jobbra-balra, hogy legyél orvos, mint én vagy menj jogra, mert akkor majd mehetsz dolgozni az Icuka irodájába vagy menj mérnöknek mert, nézd meg, hogy mennyit keres testvéred is stb., stb.... Bocsánat, tényleg nem akarok senkit sem megbántani és nem is állítom, hogy nincsen olyan, aki már fiatalon is határozott elképzelésekkel rendelkezik és mindent előre megtervez stb., de nem ez az általános és ez nem is 1000000%, hogy működik. Én egy félévben dolgoztam továbbtanulási tanácsadóként az egyetemen és ennek részeként jártunk középiskolákban és tartottunk különböző előadásokat és foglalkozásokat a diákoknak. Én gimis koromban is utáltam, hogy mindenhonnan csak azt lehetett hallgatni, hogy minden pöpec, minden rögtön elsőre sikerül mindenkinek, mindenki megtervez mindent és úgy is lesz, jajj de jó, milyen jó dolgokat tanulok, ilyen gyakorlatom van, ilyen állásajánlatokat kaptam, olyan munkahelyem lett stb., stb.... Na amikor elkezdtem az említett szervezetben vagy irodában is dolgozni, akkor engem konkrétan azért vettek fel, mert én nem ezt az oldalt képviseltem (kihagytam egy évet, új érettségit csináltam, szakot váltottam). Ennek kimondottan örültek és a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy bizony én is tudok segíteni, ha nem többet és a diákoknak igenis szüksége van arra, hogy ilyen jellegű tapasztalatokat is halljanak és lássák, hogy bizony nem ők az egyedüliek, akik bizonytalanok vagy akár félnek.

Bocs, ez kikívánkozott belőlem, de hogy a kérdésre is válaszoljak: Én is a hr-t mondanám. Én nem szociológiás vagyok, de vannak végzett szociológiás ismerőseim, akik mondjuk továbbtanulnak és emellett dolgoznak hr gyakornokként. Plusz nem tudom, hogy mennyire vonz, de én pl. a kutatásokat is megfontolandónak tartom.

El kell hogy keserítselek, piacképes (ráadásul két db) diplomával okoskodok messze nem 150.000-ért. De kár ragozni, ez nem utánanézés volt amit a kérdező írt. Lehet mentegetni, hogy 18-19 évesen honnan tudná. Sajnos ez már társadalomkritika szinte, hogy miért életképtelenek a fiatalok, miközben minden más területen meg kikérik maguknak, hogy ők aztán mennyire felnőttek.

De itt az újabb lehetőség, kapott bőven tippeket, merre tovább, utána lehet nézni újra, hogy azokkal az MSc és szakképzési szakokkal mit lehet kezdeni. Van kiút, csak tanulni kell a hibákból.

Erre is nyomjátok a minuszt.

18-19 éves korodra már minimum tudnod kellene, hogy mit akarsz csinálni.

Én már középiskola második osztályától tudtam. Meg azt is, hogy milyen messze vagyok tőle. Onnantól ment a hajtás, miután rájöttem, hogy az általános elhülyéskedésével hogy elcsesztem magamnak a dolgokat. Na, ez látod gyakoribb, azért 14 évesen inkább jellemző egy emberre, hogy nem tudja mit akar, és már ott is választásra kényszerítik.

De akkoriban nem is lehetett annyit keresni kétkezi munkákkal mint most, nem mellesleg az osztálytársaim is hótt bunkók voltak, úgyhogy ez nem is volt kérdés.

Középiskola végére már nyelvvizsgám is volt - úgy, hogy akkor még nem is kellett kötelezően a diplomához, és úgy, hogy a középiskolában nem is tanulhattam a nyelvet. Viszont pluszpontot adott felvételin, meg ez is egy olyan dolog volt, amit én is szívesen megpróbáltam volna.