Könyvtáros eladó munka?

Én fél évig dolgoztam vagy 10 éve könyvesboltba, mert volt egy szabad félévem az egyetemen. Boldog voltam ott, mert szeretem a könyveket, az embereket nem utálom, nincs tömegiszonyom, stb. 9-kor nyitottunk, előtte kb. 20 perccel kellett hamarabb beérni, fél óra ebédszünet, volt, hogy kimentem a boltba kaját venni, de azért betartottam a szünetet, gondoltam a kolléganőimre is. 3-an voltunk, 1 pénztáros és 2 eladó. Szeretek olvasni, bár nem vok könyvmoly, viszont sosem kellett a tartalmakat tudnom, mi miről szólt. Jött a vevő, ezt és ezt keresi, vagy egy témát, megmutattam, aztán jött másik vevő. Egyszer volt hetente szállítás, akkor szívesen elvállaltam a raktárt, ott témák szerint voltak a könyvek, oda elpakoltam őket. Napközben talán kétszer összeírtam, hogy mi fogyott el, bementem a raktárba és kihoztam. A nap végén összesepertünk, felmostunk, bezártunk és mentünk. Szombaton is dolgoztunk, mikor melyikünk. Számlát is szerettem írni, mindig szóltak nekem, mert tudták, hogy szeretem írni a szlatömböt. Akkor volt unalmas, amikor nem jött vevő, bár akkor meg sztoriztunk a kolléganőkkel. Nekem nem tűnt úgy, hogy ment a pletyi, hárman voltunk a 3-ból, nem igazán volt idő kibeszélni a másikat. A főnök a helyiségében volt vagy épp házon kívül. Az fontos volt, hogy nem mondjam azt, hogy áááá, ez a könyv nincs, hanem ha nincs, akkor kérdezzem meg a többieket, hogy van-e? Hiszen tudták, hogy új vok, fél évig. Az új könyveket hamar megjegyeztem, mármint név, cím és pár hét után ment, hogy ez biztos nincs, de azért mindig megkérdeztem.

Kirívó vásárlóra nem emlékszem, könyvesboltról van szó, nem kocsmáról. Egyszer jött egy kisfiú egyedül, általános iskolás 6-7 lehetett, ajándékba szeretett volna venni vmit egy osztálytársának. De hát ugye a könyvek bőven 1000 felett kezdődnek, mit is ajánljunk neki? Kikérdeztük, hogy milyen az osztáyltársa, kiderült, nagy viccmesélő, hát javasoltunk neki pár száz ft-os vicces könyvet. Örült neki. Nem jött vissza a mamával másnap, hogy mit is adtunk el neki.

Igen, állni kell, de én észre sem vettem, mert hol ide, hol oda mentem a boltban, be a raktárba, stb. Ha már untam a sztorizást, akkor hagytam őket, beszéljenek, én meg olvasgattam a címeket, a neveket, esetleg miről szól, hátha jó lesz vmire.

A fizetésre már nem emlékszem, meg hát jó 10 éve volt. Szerintem egyáltalán nem monoton, én nem unatkoztam egy percet sem. Jó, talán akkor, amikor esett az eső és tényleg lasszóval lehetett fogni a vásárlót - nem kellett nekünk lasszózni. :))