Miért gondolkozik nagyon sok ember úgy, hogy ha elkezdett egy területen dolgozni, akkor azon a területen kell egész életében maradnia?

Még akkor is, ha különösebben nem elhivatott a terület iránt, vagy akár a saját bevallása szerint kifejezetten nem is szereti...

Most így hirtelen kettő érdekesebb példám van, az ismerőseim köréből a témában.

Az egyik srác targoncás és, de csak azért lett targoncás mert raktárosból tovább kélezték.

Raktáros meg azért lett, mert oda vették fel elsőnek.

Amúgy több állásra is jelentkezett annó, különbözőekre, de az első interjún mondták, hogy felveszik és a többire el sem ment.

Most, hogy dolgozott már pár évet targoncásként is, s már kezdi megutálni, jelentkezni fog logisztikai mérnöki szakra...

Amikor kérdeztem, hogy miért pont ez érdekli, miért pont oda jelentkezik, akkor azt mondta, hogy azért mert egész életében a logisztikai osztályon dolgozott.

Viszont amúgy nem tud különösebben semmit arról, hogy mit csinál egy logisztikai mérnök, targoncásként ebbe természetesen nem látott bele soha, de a pontszáma az megvan és logisztika-logisztika...

Természetesen nincs ezzel semmi problémám, sőt örülök, hogy fejlődni akar, de nekem ez olyan furcsa.

A másik ismerősöm (most ezt rövidebben), dettó ugyanígy lett benzinkutasból, talán olajmérnök ha jól tudom...

Először megcsinált egy BSc szakot,.s most van MSc-n valami ilyesmi szakon...

De Ő is, annó csak azért lett benzinkutas, mert oda vették fel.

És Ő sem elhivatott ez iránt a munka iránt, csupán munkaként tekint rá, nem hivatásként és saját bevallása szerint utálja az egyetemet is.

De sokaknál tapasztalom ezt, hogy belekezdenek valamibe, s utána csak abban tudnak gondolkodni...

Én például totál más irányba mentem el tanulni, mint ami az első munkám volt, mert az a szak érdekelt...

Amikor jelentkeztem az első állásomra, eleve úgy tekíntettem rá, hogy ez átmeneti lesz, s amúgy más irányba akarok haladni.