Mi a véleményetek arról ha valaki nem éli az úgynevezett normális szociális életet, mert arra koncentrál, hogy jobbá tegye az életét?

27 vagyok, egész eddigi életem a tanulásról szólt (az utóbbi években már nyilván munka mellett).

Én kezdem nagyon megbánni, mert vannak olyan élmények (nem buli!!), amiket most kell átélni, később már nem lehet vagy nem úgy.

Ismerkedni is most kellene, sőt.

27N

Inkább az a kérdés, hogy mitől érzed magad boldognak? Számodra mi a szórakozás? Mire van igényed? Pl buli helyett ez lehet utazás is. Az élményt ad és tapasztalatnak se rossz. Inkább fiatalon érdemes, amíg megteheted, mert, ha már lesz párod, meg jönnek a gyerekek ki tudja, hogy mire lesz lehetőséged, mind időben, mind anyagilag. Persze utazni lehet idősebb fejjel is, mikor már a gyerkőcök nagyobbak, de az már más.

De ha a hobbidban ki tudsz teljesedni az is jó lehet.

Ezt neked kell tudnod, érezned. Ne másoknak akarj megfelelni.

Soha nem voltam bulizni, sem nyaralni nem is vágyom rá.

"Van aki szerint jobban tenném ha.."

Szerintem meg ez a valaki jobban tenné, ha nem osztogatná a kéretlen életvezetési tanácsait, főleg ha ugyanabban a pöcegödörben tapos mint én és ezt még csak észre se vette. (A többség ugyanott tapos)

Engem jobban leköt egy hét idehaza úgy, hogy senki nem szól hozzám, mintha utazgatnék a "haverokkal" vagy "barátnővel", akik 15 év múlva a nevemre sem fognak emlékezni.

Utolsó: az, hogy valaki véleményt mond, vagy segíteni próbál jó szándékkal, nem azt jelenti, hogy kéretlen tanácsokat osztogat. Azért mondják, mert jót akarnak.

"Engem jobban leköt egy hét idehaza úgy, hogy senki nem szól hozzám, mintha utazgatnék a "haverokkal" vagy "barátnővel", akik 15 év múlva a nevemre sem fognak emlékezni."

Ezt próbálod magaddal is elhitetni, és amikor pl. sok a munkád, vagy egyéb dolgok miatt nagyon fáradt vagy, akkor elhiszem, hogy nagyon jól tud esni egy hét, amikor semmit nem csinálsz, na de nem örökké.

Nem értem, a barátnőt miért teszed időzőjelbe. A párkapcsolat része az életnek, egyedül nem leszel boldog. Hiába hitegeted magad, hogy neked erre nincs szükséged, ez kamu. Magányos, megkeseredett ember leszel.

A nevedre sem fognak emlékezni? Hát kérlek, nem kell 16 éves kislányokat felszedni a kocsmában, akik csak azért állnak szóba veled, mert te fizetsz. Egy értelmes, normális embernek nincs többszáz párkapcsolata, és 20-30 év múlva is emlékszik az exei nevére.

Nem tudom, hány éves vagy, de szerintem még fiatal. Majd rájössz...

Kérdezőnek: én 35 vagyok. El sem tudod képzelni, mennyire meg fogod bánni, hogy nem éltél. De addigra már késő lesz. Tudom, hiába mondom, hisz amíg nem érzed, addig azt hiszed, üres duma, te máshogy fogod megélni. Csak mire rájössz, hogy rád is pont ugyanúgy hat a magány, már tényleg késő lesz. Nem mersz majd 30 felett ismerkedni, mert semmi tapasztalatod nem lesz. Nem élsz. A hobbi az nem élet. Főleg ha valami otthoni dolog, pl. képregények vagy játék. Az nem tesz boldoggá. OK, kell, de az csak kiegészítés.

Semmi élményed nincs, amire vissza tudnál emlékezni, amin elmosolyodnál.

Sajnos a 20-as éveimet hasonlóan töltöttem, bár legalább többnyire párkapcsolatban. De soha nem mentünk sehova, mert vagy nem volt pénz, vagy nem volt kedvünk mások hülyeségeihez, vagy dolgoztunk. Aztán láttuk/hallottuk, hogy ez itt járt, az ott járt, mindenféle fesztivál, utazás, majd házasság, gyerek. Bár hiába is akartuk volna, ha nem volt rá pénz. De neked nem ez van. Az a legnagyobb baj, hogy barátok nélkül nem fog működni, te meg azért sem mész sehova, mert nincs 2-3 jóbarátod, akivel jól éreznéd magad.

Csak ismételni tudom magam: nagyon meg fogod bánni, hogy elmegy melletted az élet.

Ha más munkát akarsz, hajrá, vágj bele. Már van egy kis pénzed, abból ki tudsz venni egy lakást más városban. A fenntartása majd megy a fizetésedből. Ott megváltozhat minden, lehetnek barátaid, rád találhat a szerelem.

Csak ne húzd el ezt évekig, nem kell milliókat gyűjtögetni ahhoz, hogy elmenj egy albérletbe és beadd a pályázatod pár céghez.

Még valami az előző kommentelőnek: ki vagy akadva mások kéretlen tanácsaitól. A tied vajon mi? Te is megmondóember akarsz lenni, csak ha más mondja, akkor rossz, ha te adod a tanácsot, akkor meg szentírás. Kicsit nézz magadba.

Én 28f vagyok vagyok. Tudom miről beszélsz. Sajnos én is egy kis vidéki 6000 fős városban élek ahol semmi nincs. A fizum egyáltalán nem rossz, de mivel az ingatlanárak ilyen magasak, nem verhetem el a pénzt.

Viszont ennyi idősen is úgy érzem, hogy nem éltem, pedig kellett volna. Persze tudom, akkor sokkal kevesebb megtakarításom lenne és esélyem sem lenne kb elmenni innen. Legtöbb régi barátomnak akikkel középiskolás korban vagy utána még 1-2 évvel eljártunk bulizni, velük megszakadt a kapcsolat. Vagy családjuk lett és azért nem járnak el, vagy elköltöztek külföldre (esetleg Pestre). 2 lenne akikkel eljárhatnék, de ők meg otthonülősek. Képesek még szilveszterkor is otthon ülni egyedül.

Régebben egyébként alig vártam, hogy leteljen a munkaidő, pihenhessek, de amióta home office-ból dolgozok, kezdek bedepizni. És most jövök rá, hogy mennyi mindenről maradtam le az életben, csak azért, mert lakásra gyűjtök (hitel mindenképp kell hozzá, de azért nem mindegy mennyi önerőm van). Korábban olyan munkám volt amivel párszor megfordultam külföldön is, így azért abból kifolyólag láttam világot, de amúgy nyaralni soha életemben nem voltam (csak ilyen 1-1 napokat, meg annó suliban 2x1 hetet táborban Mátrában).

Irigykedve nézem a fiatalabbakat, hogy itt nyaralnak, ott nyaralnak, buliznak... Nekem is ezeket kellett volna, de hát ugye a jövőre is koncentrálni kell. És gondolom ezek a fiatalok többsége úgy bulizik meg nyaral, hogy a mának élnek. Vagy ha mondjuk gazdag szülőkkel rendelkeznek vagy örökölnek lakást, úgy mondjuk könnyű élni fiatalon. Van olyan volt o.társam akit a családja megdobott 10 millióval, hogy beszálljanak a lakásvételébe. Egy 23 éves ismerősöm meg összeszedett egy pénzes barátnőt, és a csaj családja viszi őt is nyaralni. Ciprus, Málta, Olaszország, Spanyolország... Sőt, Európán kívülre is..