Valóban szinte bárkiböl lehet piacképes programozó/villamosmérnök vagy ez adottság/képesség függvénye amely keveseknek adatik meg?

Amikor harcművészkedtem, azt mondtuk, hogy kétféle emberből lehet feketeöves: akinek tehetsége van hozzá vagy aki nagyon szorgalmas. Ha a kettő véletlenül találkozik, abból lesz bajnok is. De simán feketeövig egy átlag ember is eljuthat szorgalommal.

Szerintem itt is hasonló a helyzet. Ha valakinek legalább az egyik megvan, akkor elérhető. (Átlag alatti képességekkel nem, ezért mondom, hogy nem mindenkinek.)

9. Tokeletes valasz!

Az emberek csak a penzt es igenyt latjak azt nem, hogy minden szakmahoz beallitottsag kell. En a foiskolan jottem ra, hogy akarmennyit is szenvedek, nem leszek IT-s. Probaltam, tanultam, de nem ment.Talaltam mast, amihez van erzekem, es szeretem.

Lehet, hogy valakinek a ketkezi szakmunka az, amiben jol erzi magat (ezert sem nezem le oket) es olyan munkat ad ki, amire buszke.

10.

En pokember akartam lenni, tehetek erte? Nem lehetsz barmi, mindenkinek vannak korlatjai, aminek felismeresehez tapasztalat es onismeret kell.

"9. Tokeletes valasz!"

Szerintem #3 jobban megfogalmazta.

Ami a bemenet és az eredmény viszonyát illet, a BME rektora régen azt mondta az évnyitón: ide a tehetségnek és a szorgalomnak nem összege, hanem szorzata kell.

Másban én nem vagyok otthon, csak energiaféleségben (ám hazudok, abban sem! :D ), de a sikeres mérnökség és a Zegyetem sikeres elvégzése az két külön dolog. Egyszer régen fiatal mérnököket sokkoltam azzal, hogy a hatvanas évek technikumi tankönyveiben minden benne volt, csak különösebb elméleti taglalások nélkül. Nem hitték el, de mikor szereztem egyet... Hogy egy apró példát vegyek, a kapcsolási folyamatok ugyanúgy kezdődnek mindkettővel, a csak a zegyetemi levezeti a differenciálegyenletet az RL kör átmeneti folyamataira nézve, a technikumi meg közli, hogy ez így alakul. De utána az ív tulajdonságai, ívoltási módszerek kapcsolásnál, az szinte ugyanaz. Vagy egyszer találtam egy technikumi könyvben egy képletet valami motortengely rezgéssel kapcsolatban, aminek eredménye a harmadik tizedesben különbözött a mátrixos megoldástól, amihez a kari számítógépet igénybe vehettük. Az élet meg többször teszi fel a kérdést, hogy lehet-e, mint azt, hogy miért nem lehet. És voltak haverjaim, akik előbb lettek nagy tervező vállalatnál vezető tervezők, vagy nagy kivitelezési vállalatnál szerelésvezetők, minthogy a diplomájukat megszerezték hozzá, de azért lettek vezetők, mert értették a munkakörüket.

Nagyon trendi lett. Viszont ez mind a bootcampek reklámai miatt van. Ők promozzák ennyire a progrmozást.

Nálunk most küldtek el egy coodecoolt, pedig mar 1.5 éve itt volt. Sok eselyt kapott...

Persze, mert "fizetik" a kepzest, ha atmesz. Mivel eleg nagy a lehetosege, hogy nem mesz at, ki kell fizetned, ami nekik jo.

Nekik megeri nyomatni a kepzest, marketing az egesz.

Elméletileg bárkiből lehet, gyakorlatilag nem.

Akik pusztán a pénz miatt jönnek villamosmérnökire/infóra azok hamar megtapasztalják, hogy ha nem érdeklődnek akkor szenvedés lesz az egyetem. Ha bukdácsolva el is végzik, de még mindig nem szerették meg, akkor meg munkát nem fognak kapni, mert valószínűleg az egyetemen leadottakon kívül semmit nem tanultak önszorgalomból. Ha meg kapnak is, a menedzsment látja ha amúgy semmi érdeklődés nincs a terület iránt.

Tehát elsősorban az érdeklődés a vízválasztó. A következő a képességek. Aki nem jó a folyamatos problémamegoldásban, akinek nincsenek reálos képességei, az előbb-utóbb beleütközik egy hatalmas falba. Az egyetemen megmutatnak csomó dolgot, de minden implementáció specifikus. Át kell tudni látni óriás rendszereket, folyamatosan új dolgokkal találkozni és érteni azokat. Ezeket nem tehetségnek hívnám, mert a tehetséget az egy adott területet művelők közül való kiemelkedésnek mondanám. Pl: lehet van képességed hangszeren játszani, de közel sem biztos hogy tehetséged is van hozzá. Attól lehetsz jó garázs zenész, de valószínűleg nem leszel a következő Jimi Hendrix. Ugyanúgy lehetnek képességeid a mérnökséghez, de ha nincs tehetség, akkor valószínűleg nem leszel a következő Bill Gates. De ez nem gátol meg abban, hogy érdeklődj és el tudd végezni a képzést, majd később szuper állásod legyen.

Szóval szerintem nem tehetség kell hozzá, hanem érdeklődés+szorgalom+képességek.

Persze, hogy úgy állítják be, hiszen kell a bevétel a tanodáknak. (Meg a népszerűség a kormánynak, amiért az "újratervezés" programot elindította. Kevésbé szólt volna nagyot, ha úgy promózzák, hogy csak a jelentkezők kis hányada alkalmas a pályára.)

Tény, hogy sok mindent lehet kompenzálni szorgalommal, de korántsem mindent. Ahhoz pedig, hogy valakiből jó fejlesztő legyen, ezek a nem tanulható képességek, készségek is kellenek. Még az informatikai érdeklődésű emberek közül sem mindenki alkalmas programozónak.

A valóság pedig azt mutatja, hogy sokan nem, hogy ezt nem hajlandók elfogadni, de abszolút nulla tárgyi tudással, és nulla érdeklődéssel is képesek belevágni, mert "ezzel meg lehet gazdagodni". Pályaelhagyó tanár vagyok, jelenleg főállásban rendszergazda, egyéni vállalkozásban programozó. Volt dolgom sok olyan tanulóval, de még felnőttekkel is, akik pusztán a magas fizetés, illetve az otthoni munkavégzés miatt szerették volna ezt a pályát választani. Egyikük sem lett programozó, és nem gondolom, hogy az én hibámból, ugyanis több szakmabeli ismerősöm is hasonló "sikerarányról" számolt be. Az, hogy a "gép logikájával" kell gondolkodni, sokaknak nagyon idegen, és akinek nincs hozzá affinitása, az nem is fogja ezt a fajta gondolkodásmódot elsajátítani. Mechanikusan betanulhat ezt-azt, de a komolyabb sikerekhez ez kevés. Sokaknak már az s = s + 1 is meredek, hogy mi az, hogy mindkét oldalon "s" van? Mert nem tudnak elvonatkoztatni az egyenlőségjel matekórai alkalmazásától. Próbálkozhatok vele, hogy elmagyarázzam, hogy ez azt jelenti, hogy először kiszámolod az egyenlőségjel jobb oldalának értékét, és az eredményt "beleteszed" a bal oldalán található változóba, sajnos sokan már itt elveszítik a fonalat. De volt, aki már az adattípusoknál feladta. Ezek pedig nagyon, de nagyon az alapok. Az algoritmikus gondolkodásra meg sokan egyszerűen képtelenek. Hiába csináltatok meg velük több tucat való életből merített példát, amikor egy számítástechnikai algoritmusról van szó, azt már nem tudják átlátni.