Ha valakinek van egy diplomája és diplomás pozícióban dolgozik, az már sikeresnek számít?

Hàt pályakezdőként, az nem olyan rossz. Ha nem is leszel vezető, akkor is 5 év tapasztalattal, 600e nettót lehet érni, abból hosszabb tàvon kigazdálkodható egy saját lakàs, utána pedig egy kellemes élet.

B opció, karriert építesz, személyes életedből adsz fel, aztán eléred a 1 milliós nettót mondjuk, esetleg a 1,5-et, de hidd el, hogy a havi nettó 600e és az 1m között nincs nagyon számottevő különbség.

Nekem jó teljesítmény bónusz mellet volt, 1,5 nettó is a fizetésem, cserében 34 évesen szívpanaszok, alváspanaszok, pánikrohamok, folytonos nyugtalanság, gyomorgörcs, depresszió, heti 60-65 óra munkával.

Hidd el, hogy ezekkel nem lehetne élvezni, a havi 1,5 milliót sem.

Tavaly nyáron, felmondtam, azóta egy egyszerű kategória menedzser munkám van, havi 900 bruttóért, heti 40 órában, ami tényleg azt mondom, hogy work-life egyensúlyt preferáló embereknek is reális elérni.

Azért vedd figyelembe azt is, hogy egy fizikai dolgozó egészsége mennyire romlik az évek során egy irodai dolgozóhoz képest, illetve, hogy egy fizikai munkatársnak a bére, beáll egy szintre, amit màr nem nagyon lehet növelni.

A te béreden, fogsz tudni növelni az évek során szépen, közben próbálj meg kiegyensúlyozottan élni és nem stresszelni pl. a saját ingatlan kérdésen.

Én úgy gondolom, hogy önértékelésnél a szubjektív sikerérzet többet számít mint hogy valakinek milyen a pénzügyi alapon vett társadalmi státusza. Különös tekintettel arra, hogy miből mit tudtál kihozni.

Gondolok itt arra, hogy mondjuk egy mélyszegénységből érkező ember ha kitartásának hála diplomát és viszonylag jól fizető, szellemi munkát tudott szerezni (viszont vagyona az nincs), az magát jogosan sikeresebbnek gondolhatja mint aki a szüleitől lakást és pozíciót kapott a családi cégnél érettségire.

Én is büszke vagyok arra, hogy a karrierem szép úton halad, a munkám során mindig is kihoztam magamból a maximumot, arról meg baromira nem tehetek hogy albérletben élek. Miért nézzem le saját magamat olyanért amire nem volt soha ráhatásom.

De másfelől megközelítve, disszertaciokat lehetne írni arrol, hogy a sikeresség hajhaszasa az élet legnagyobb lufija. Nem hiszem hogy bárki is valaha elérte volna, és elismerő mosollyal dőlt volna hatra a székében, hogy ez igen, ezt azért összehoztam, történjék bármi, innentől már boldog leszek az életben.

Szóval lehet keseregni ezen, én is sokszor kedvtelenedek el azon hogy kb sose lesz saját lakásom, de ez az égvilágon semmit se segít. Hozd ki a legtöbbet a helyzetedből.

♥️ Sikeres csak akkor vagy ha boldog is vagy :)

♥️ De te elhitted azt a sok szart, hogy a jól keresők a sikeres emberek :D

♥️ Nekem is van több mérnöki diplomám. Nem dolgozom benne :/

♥️ De money nélkül is boldog vagyok !

♥️ Család , barátok

Nekem tetszik, hogy már a fűtött irodában dolgozhatok mert kisebb eséllyel fogok belehalni és már futja rendes kajára.

Gyártósoron nem volt fűtés, könyékig olajos lett az ember, folyton szállt a gumipor és csúnya sérüléseket lehetett összeszedni.

Ott vannak a tanárok. Diplomás állás, de lópikula fizetés. Nem mondható sikernek.

Egyébként meg minden attól függ, hogy látod a dolgokat és mik az elvárásaid. Ha az elvárásod egy úszómedencés villa a Rózsadombon, akkor örökre boldogtalan leszel, mert ebből a fizetésből soha nem éred el. De ha egy normális életet akarsz, időt áldozni a hobbidra, utazni, az simán megoldható.

Egyébként elég sok ember van, aki egy nem túl drága albérletben él, de közben bejárja a világot. Nem a házra költi a pénzét, hanem élményeket szerez.

Siker = megvalósult cél

Ez ennyire egyszerű.

300-400 nem olyan rossz, ha kezdő vagy.

Sokan minimalbert keresnek, na te nem lennel a helyukben... Alig lesz penzuk a ho vegere, es szar, olcso kajakat kell enniuk