Mihez kezdjek az elfuserált életemmel?

Én ugyanennyi idősen keresek 300 ezret, úgy, hogy van diplomám, most csinálom a masodik egyetemi szakomat és beszélek idegen nyelvet.

Szóval tanulással sem garantált a jó fizetés, alig keresek többet nálad, de legalább neked nyugis a munkád, ahogy leírtad.

Pár dolgot helyre kell itt tenni! Először is, SOHA nem szabad feladni. Ki lehet jönni a gödörből. Sok erőfeszítés és szilárd eltökéltség kell hozzá, de ki lehet!

"nyelveket nem beszélek, jogsim nincs"

Ez sajnos nagyon sok helyen hátrány. Legalább egy alapfokú angol vagy német kellene, mert manapság szinte mindenhova szükséges. A jogsi is sokat tud dobni a lehetőségeken. Tudom, hogy mindkettőhöz pénz kell, de a tanulásba, fejlődésbe mindig érdemes fektetni, ha máshogy nem megy, akkor lemondásokkal (pl. cigi/sör/édesség helyett)

"Nem jártam egyetemre, minden bizonnyal sosem vennének fel, mivel elcsesztem anno az érettségit is."

Ez sem probléma. Én anno KETTESRE érettségiztem matekból, szimplán azért, mert lusta voltam tanulni középsuliban. És bizony később jöttem rá, hogy kell az egyetem. 32 évesen csináltam egy emelt szintű informatika érettségit és azzal már - a matek kettes ellenére is - felvettek programtervező szakra, amit el is végeztem. Hála ennek, most nagyon jó állásom van. Te 6 évvel fiatalabb vagy, mint én voltam, mikor az új érettséginek és az egyetemnek nekifogtam. SOSEM KÉSŐ!

"Emellett szülőkkel élek, félretett pénzem se sok van…"

Ez szintén nem probléma manapság. 33 éves koromig a szülőkkel éltem, addig gyűjtögettem a pénzem, mert albérletre butaságnak tartottam elkölteni. És akkoriban is volt barátnőm, aki most már a feleségem, szóval nem, a nők szempontjából sem probléma.

Amit javasolni tudok, hogy képezd magad, tanulj, mert azzal fogsz tudni előre jutni!