Diák élet után nehéz a munkába állás? A felelősségvállalás? A pénz beosztása?

Nehéz! ... De muszáj. Olyan ez, mint a vérvétel: sírhatsz, hisztizhetsz, a legtöbb, amit elérhetsz, hogy hárman fognak le közben, hacsak nem veted magad még jóval előtte metró elé. :P

Én a megugró ponthatárok miatt érettségi után voltam kénytelen nekiállni munkát keresni (hát nem így terveztem, óriási pofonként ért a dolog). Alig vagyok fiatalabb nálad, de mögöttem még egy fősuli sincs (csak egy kötelező nyelvis év, meg a szept.-i születés miatti évveszteség), sajnos, aminek a végzettségébe kapaszkodjak, pedig nem vagyok hülye, buta, igazából kifejezetten jó képességűnek, intelligensnek tartanak.

Amikor kiesett a családi pótlék, a tartásdíj, éreztük meg itthon anyagilag, hogy gáz van, és én emellett persze rohadt sokáig nem találtam munkát. Eleinte még ott volt a stressz, hogy én ehhez nem vagyok elég felnőtt, felelősségteljes.

Istentelenül nehéz, igen, pláne mivel sokkal rosszabb helyzetben vagyunk most, mint például az előttünk lévő generációk ennyi idősen, így olyantól, aki nem sorstárs, megértésre se sokra számíthatsz. De ha van egy párod, könnyebb lesz, hidd el - így nem vagy egyedül, nem "egyedül indulsz a nagyvilágba", ahogy írtad. :) A munka meg óriási szerencse nélkül úgyis tyúklétra-játék lesz: előbb vállalj el bármit... aztán leshetsz olyan után, ami biztosabb és minél több fizetéssel jár. Tartsd nyitva a szemed, figyelj ismerősökre, barátokra, hátha találsz valami jobbat, akár egy hónap múlva, hátha beajánl valaki egy jobb helyre!

Fel a fejjel, és sok sikert! Klassz leszel, túléled ezt is, hidd el!

Igen nagyon rossz munkába állni.

De ha ez megnyugtat én 3 hónappal az államvizsga után már dolgoztam, pedig nem a legkeresettebb szakon végeztem.

A lényeg, hogy mindenhova ahova tudod küldjed a jelentkezésedet, az sem baj, ha nem szakmába vág, vagy nem az álmaid munkája. Mindent meg kell nézni. Valahol el kell indulni, a többi meg jön magától ne aggódj.

Én is pesszimista vagyok, pedig nincs rossz állásom, szerencsére adósságom se, semmi, mégis. Ez a mostani világban általános.

Viszont kénytelen leszel elindulni, mert ebben az állapotban nem maradhatsz, hisz írtad is, hogy szüleid nem is segítenek.

Ha diákmelóból annyit összespóroltál, hogy tudsz egyáltalán egy hűtőt venni, akkor egy átlag fizetéssel nem lesz gondod.

Normálisak az aggodalmaid, de nem szabad túl komolyan venni őket, mert akkor még rosszabbul fogod magad érezni, alaptalanul.

Gondolj arra, hogy többet túlélték már. Ráadásul ott van a barátod, nem lennél egyedül.

Én is csak az tudom mondani, amit az előttem szólok: bele kell vágni. Mindenképpen költözz el otthonról, mert - ahogy leírtad - az otthoni légkör nem túl inspiráló... Iszonyú fontos, hogy milyen légkörbe érsz haza munka után, hol töltöd el a hétvégét, vagy egyáltalán hol vagy (ha otthon vagy napközben is), legyen otthonos, nyugodt, egy olyan hely, ahol szívesen vagy. Erre nem szabad sajnálni a pénzt, mert enélkül nem tudsz semmi értelmeset csinálni az életben (én legalábbis így vagyok vele).

Azt nem írtad, hogy milyen szakon végeztél és melyik városban keresel munkát?

Arra még nagyon kíváncsi lennék, hogy interneten milyen munkával vagy tevékenységgel keresel havi 40.000 forintot?

Tény, hogy most nem a legegyszerűbb munkát találni, de valami mindig van, ha nem is vág a végzettségedbe. Nekem szerencsém volt, én még 2004-ben kezdtem el dolgozni, és a főiskolai kötelező gyakorlat után ugyanoda fel is vettek. És 18 éves koromban elköltöztem otthonról a főiskola miatt. Ne félj tőle, rengeteg új lehetőség fog megnyílni előtted, és ahogy írod, nem leszel egyedül!