Érvek ellenérvek egy családban munkaválaláskor?
A kérdés előre jelzem, fikció.
Mennyire jogos, nem jogos az, ha egy ember, lakjon x helyen, mondjuk kap egy ajánlatot, nyolc tíz órában melózni, keresne 72 ezret, és cserébe, olyan munkát csinál ami azért rendesen koptatja az egészségét, nagy erőt igénylő munkánál nem mindegy milyen kaját visz az ember stb, Tehát el is viszi ezt a kevés pénzt is amit keres csak az, hogy elmondhassa végül is, hogy Ő dolgozik. Ha ezt is átfutja egy ember mielőtt "bármit" elvállalna. az erkölcsileg mennyire helytelen? De komolyan gondoljatok bele amit kérdek. Ha nincs adósság, stb, inkább kivár, ha már lényegében áruba bocsátja az ember magát, akkor nem mindegy, hogy tudna e spórolni is, illetve, hogy az egészsége mennyire sínyli meg a munka végzése az egészségét.
Ha az erkölcsi oldalát nézzük, akkor is többtényezős a kérdés.
Tegyük fel, hogy a megélhetés miatt nem muszáj dolgozni, van idő kivárni a jobb munkát. Ebben az esetben még mindig két lehetőség van.
1. Azért nem kell dolgozni, mert van félretett pénzem. Ebben az esetben senkinek nem ártok azzal, ha nem keresek azonnal pénzt, vagyis maximum arról van szó, hogy a gyerekkoromtól belém nevelt, tudatalatti szintre süllyedt elvárásokat (dolgozni kell) mennyire tudom tudatosítani, és szorongás nélkül semmibe venni.
2. Azért nem sietős, mert van aki eltart. Ennél az esetnél azon kell elgondolkozni, hogy az eltartásom mennyire jelent terhet az eltartóimnak. Nyilván nem erkölcsös a testi/lelki egészségem miatt kerülni a munkát, miközben a szüleim/párom a belét kidolgozza, hogy fizetni tudja az én bevételem nélkül is a költségeket. Ha viszont a családban a többiektől könnyedén (örömmel végzett munkával) jön annyi bevétel, ami az én jövedelmem nélkül is elég, akkor ugyanaz a helyzet, mint az 1. pontnál.
29 éves vagyok amúgy, Viszont tod amit a szülő nem gondol bele, hogy esetleg vannak saját gondolataid is. pl nekem egy év múlva államvizsga is van, második diploma, önköltséges, én fizetem természetesen. komolyan akarom venni a szakdogát, így arra sem elhanyagolható időt akarok szánni vizsont számít így hogy milyen munkát találnék, szabadok lennének e a szombatjaim, mert akkor is vannak óráim néha, és a vizsgák is akkorra esnek. Én ezeket is végiggondolom, mert felesleges olyan hibát megcsinálni, amit tudok hogy az lenne később, magyarán az eltervezett dolgaimban gátolnának.
Tudom, hogy ők másik világban nőttek fel, de nem néznek tévét? Vagy néz, de szelektál, azaz amit ő elhisz elhisz amit nem azt nem? Meg azt vettem észre, hogy ha egy szülő úgymond kihasznált alkalmazott valahol, ugyanezt szánja, hajszonlá bele saját gyerekét is. Ez nagyon érdekes nem?
"ha egy szülő úgymond kihasznált alkalmazott valahol, ugyanezt szánja, hajszolná bele saját gyerekét is"
Ez azért van, mert az emberek a megfelelő énképük kialakítása miatt a döntéseiket mindig racionalizálni akarják maguk előtt is. Vagyis ha ő nem tesz semmit az ellen, hogy kihasználják, akkor ahelyett, hogy elfogadná, hogy lusta vagy tehetetlen, inkább megmagyarázza magának, hogy ezt a helyzetet elfogadni egy racionális döntés volt, így helyes, másképp nem is szabad tenni, és ettől kezdve ezt fogja mindenkinek nyomatni, és a szemében mindenki helytelenül dönt, aki nem ezt az utat választja. Engem mindig is zavart az ilyen hozzáállás, egyszerűen nem értem, miért nem tudják azt mondani (maguknak és másoknak is) az emberek, hogy "ebben a döntéshelyzetben én ezt választottam, vannak előnyei is, hátrányai is, számomra most ez tűnt a legelfogadhatóbbnak, de teljesen megértem azt is, aki másképp dönt".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!