Karrieristának tartod magad? Szereted a munkádat? Hétfő reggel is?

Nagyon szeretem a munkám, azonban alkalmanként vágyom a pihenésre. Karrierista vagyok végül is, hiszen a nap legnagyobb részében a munkahelyen vagyok. De nem bánom, mert megfizetnek, és szeretem amit csinálok.

Ha persze, hogy szeretem csinálni azt amit csinálok. Napi szinten kétszáz kilométert ingázok, ezt csak úgy lehet csinálni, hogy élvezi azt amit csinál az ember napközben és nem a idő leteltét várja. Persze más dolog felsővezetőként bent lenni a munkahelyen, van szabadság bőven a napi munkában, majdhogynem 80%-ban azt csinálok a melóhelyen amit akarok (persze azért a melóval kapcsolatban) senki nem szól bele mikor érkezem (cserébe azért ha meló van nemegyszer fordult elő, hogy délután öt helyett hajnali kettőkor léptem le), én mondom meg az embereknek, hogy mit csináljanak,én választom ki őket. Szinte már csak koordinálok. Cserébe persze felügyelnem kell, hogy ne legyen fennakadás a termelésben, mert 40 ember munkájával "játszok", Ha én valamit elrontok akkor ennyi ember munkáját, idejét rontom el, tehát felelősség is van bőven...és néha teljesen operatív szintre is lemegyek munkában. Igen ilyenkor már vágyok haza, amikor teljesen egyedül az üzemben éjfél után még mindig raklapot bontok.

Inkább úgy mondanám, hogy szeretek a munkahelyemen lenni, mert rendes a főnök, jófejek a kollégák, nem vagyok agyonterhelve, ráadásul csak részmunkaidős vagyok, délben már jöhetek haza. Hétfőn reggel is jól érzem ott magam.

Én rettentően gyűlölöm a munkám, teljesen értelmetlen amit csinálok, ráadásul mindenki olyan komolyan veszi, mintha tényleg lenne valami értelme, nem értem őket. Megy a helyezkedés, szerencsére kaptunk egy új főnököt, aki ezt beszüntette, a nyalizók koppantak egyet legalább. Irodai munka 9-5-ig, néha 7-ig, de sajnos olyan durván megfizetik, hogy esély sincs eljönni. Eléggé 22-es csapdája, idegölő egy helyzet, gyűlölöm, de ez van, még mindig jobb, mintha nem lenne.

Legalább Neked a fizetés része miatt megéri, nekem az is szopás, de mást nem találok. Igaz, nekem alapvetően hasznos a munkám, csak unalmas kulimunka, a takarítónőt kivéve mindenki felettem áll és dirigál nekem, azt utálom a legjobban ha 5-en betömörülnek és egyszerre mondják nekik mit csináljak, majd ha valamit elfelejtek mindig én vagyok a hibás. Persze az senkit nem érdekel, hogy 2 éve még 3-an ültek az irodámban, most meg egyedül vagyok.