"Túl részletes vagy, nem tudnálak irányítani. " Ezzel a szöveggel közölték hogy nem vesznek fel. Ez most jó vagy rossz?

Szó szerint ezeket a szavakat használta.

Egy hamarosan nyíló sportszeráruházról van szó, ahol több részlegvezető és egy áruházigazgató van. Eladói munkakörbe jelentkeztem.

A személyes elbeszélgetés előtt egy félórás prezentációt tartottak a megjelent 10 embernek. Volt egy csapatfeladat, ez alapján már elküldtek 6 embert, maradt 4. A személyes elbeszélgetés alatt, amit a leendő részlegvezető tartott, említettem meg segítő szándékkal, hogy volt egy elírás a prezentációban. Soha nem gondoltam volna, hogy ez hátrányomra fog válni, de az igazi probléma talán nem is ez volt.

A harmadik körben már a leendő áruházigazgatóval beszélgettem, de bent volt a részlegvezető is. Az áruházigazgató egy nagyon rendes srác, kérdezett karriercélokról és mondtam, hogy idővel szeretnék előrelépni cégen belül, akár részlegvezetőnek is. A beszélgetés közben néha oldalra néztem és láttam, hogy a mostani leendő részlegvezető srác eléggé "csúnyán" néz rám.

Minden nagyon jól ment, biztos vagyok benne hogy ő zöldutat adott nekem. Kimentem, 10 perc múlva behívott a részlegvezető és némi felvezetés után közelte velem a fentébbi szavakat.

Nem akarok személyeskedésbe belemenni, de az volt az érzésem, hogy a részlegvezető srácnak valamilyen pszichológiai problémája van. Vagy tudatalatt elfolytott szexuális vágyak, vagy gyerekként nem foglalkoztak vele eleget, nem kapott elég szeretetet és elismerést, ezért "irányítani" akar embereket, ő akar a nagyfőnök lenni, hogy megmutassa "én is vagyok valaki."

És ennek érdekében olyan embereket vesz fel, aki soha nem kérdőjelezi meg az ő munkáját? Kevésbé gondolkozik önállóan, hanem csak azt csinálja amit mondanak neki? Így jól fog működni a részleg? Mennyire lesznek elégedett a vásárlók? Na persze, ezek csak költői kérdések.

Na igen, ezen én is mosolygok utólag, hogy lényegében a saját gyengeségei miatt nem vett fel. A srác teljesen zöldfülű és úgy gondolja, hogy embereket irányítani kell a tankönyvi példák alapján. (Az egész interjúsorozat is egy mesterséges, kreált környezetben folyt vele.)

Szerintem az az elképzelése, hogy ha nincs forgalom, akkor elég lesz ordibálni az eladókkal és azok buzgón fognak szorgoskodni az értékesítésen, a grafikonok rakétaként fognak felfelé ívelni.

Az áruházigazgató srác maga is 3 évig volt eladó elmondása szerint, és látszott is rajta hogy át tudja érezni az eladók munkáját. Ennek a srácnak viszont irreális elképzelései vannak a "főnökösködésről" és erőszakkal kivánja majd irányítani az embereket.

Kiváncsi vagyok mi fog ebből kisülni, mert a sportszerkereskedelem már így is telített a városban, nulla helyismerettel jöttek ide, egy ilyen srác személyisége meg ugyancsak nem fogja segíteni az áruházat.

Hátha más is tud ebből okulni, ezért leírom hogy nekem az egészből számomra az a tanulság, hogy nem arra kiváncsiak hogyan tudnád ellátni a munkakört és milyen képességeid vannak hozzá, hanem arra hogyan tudna veled együtt dolgozni.

Belelátni viszont még mindig nem lehet az interjúztató fejébe, nem lehet eldönteni hogy ő egy "én-a-főnök-te-meg-a-semmi-kis-beosztott" típusú munkakapcsolatot keres, vagy egy "ugyan-én-vagyok-a-főnök-a-te-munkád-is-van-olyan-fontos" nézetet vall.

De szeretem amikor valaki úgy filózgat a történtekről, hogy nem volt ott :)

Az áruházvezetőval való beszélgetés a következőképpen zajlott. Egy asztalnál hárman ültek, az áruházigazgató jobb szélen, középen egy csaj, balszélen pedig a részlegvezető. Mind a hárman beszélgettek velem, közös beszélgetés volt. Közel ültek egymáshoz, majdnem hogy a székek is összeértek, ezért alig kellett elfordítani a fejemet, hogy bármelyikükre is ránézzek. Tehát abszolút nem arról van szó, hogy én nekem leskelődni kellett volna, hogy milyen arcot vág valamelyikük.

Azt mondod, hogy rossz, mert nem vettek fel. Szerinted ilyen főnökkel meddig maradtam volna ott? Akár egy hét múlva otthagytam volna a helyet.