Munkanélküliek, ti hogy viselitek a pénztelenség és kilátástalanság miatti depressziót?

Én már lassan fél éve vagyok munkanélküli, és kezdek teljesen kikészülni, mert minden hónapra megvannak a fix kiadások, amit már most diákhitelből fizetek (levelezőre járok), és egyszerűen már esélyét sem látom annak, hogy valaha véget érjen ez a mélyrepülés :(

Mivel a szüleim nem tudnak támogatni (sőt nekem kell még most is hazaadnom, ezért kellett sajna a hitelt felvennem), és már végigkérdeztem az ismerősöket, leadtam több száz önéletrajzot, megpróbáltam már a munkaügyit (dehát ott anno régebben már végeztem egy képzést, ezért nem csinálhatok újat)....

Már semmire nem telik, nem eszek normálisan, elhordott ruhákban járok, soha nem tudok sehova elmenni, minden nap csak egyre lejjebb süllyedek a depresszióban. Néha korrepetálok nyelvből, dehát abból nem túl sok pénz folyik be, és hamar elmegy a szükséges dolgokra, de ezeken kívül már szó szerint semmit nem tudok megvenni... elkeserítő, gyakran már arra sem vagyok képes, hogy tanulja itthon, mert az értelmét sem látom, olyan lehetetlennek tűnik most minden, esténként sírva alszok el, céltalanak érzem az életem.

Próbálok változtatni és nem feladni, továbbra is keresem persze a munkát - de nincs. Ti hogy viselitek?