Szégyen az ha valaki magasabb beosztásban volt és saját döntése szerint egy alacsonyabb rangú munkakört választ?

Valamelyik nap olvastam a Határátkelő blogon egy írást egy sráctól, aki itthon vezető beosztásban dolgozott, de nem volt boldog, kiment Angliába, ahol egy vasútállomáson peronőr (vagy nem is tudom már a pontos nevét, aki a vonatokat indítja a zöld táblájával).

A korábbi karrierjéhez képest ez visszalépés (bár anyagilag nem biztos, hisz Angliáról beszélünk), mégis jó látni, hogy azzal foglalkozik, ami mindig is érdekelte és amit szeret (vonatok). Később mozdonyvezető képzésen szeretne részt venni.

Szóval ebben semmi szégyellnivaló nincs. Örülni kell, ha valaki felvállalja és megvalósítja az álmait!

Egyáltalán nem az. Az a fontos, hogy örömmel menjen dolgozni.

Én például irodavezető voltam, és soha többet nem akarok vezetői pozícióba kerülni, kivéve a saját cégemnél.

Igen, van aki szerint szégyen. Szerintem egy nagyon bátor dolog.

A legjobb, ha az ember tisztában van a saját teherbírásával, és személyisegével.

NEkem a szüleim folyton azzal jöttek, hogy olyant kell tanulni, amivel el lehet helyezkedni, jól lehet keresni...

Gyóygpedagógus lettem, és egy rehab központot vezettem, nagyon jó fizuért, de nem szerettem.

Elvégeztem egy okj-s ápolóképzést, és körzetben helyezkedtem el, nem keresek jól, de imádom és imádnak engem is.

Nem bántam meg.