Nagyon kirívó eset lesz diplomával betanított gyártósori operátorként dolgoznom vagy vannak elég sokan ilyen helyzetben?

"ja, a büfészakos diplomások, akik még egy nyelv megtanulására se voltak képesek."

két diplomával (elvileg piacképesekkel), két nyelven beszélve csináltam ezt. igaz, nem sokáig. ha üresedés van, akkor először belülről keresnek embert, és akkor már a diplomások előnyben lesznek (leszámítva persze a kapcsolatokat).

a büfészakról meg annyit, hogy szerintem főleg azok szeretnek dobálózni ilyenekkel, akiknek semmilyen diplomájuk sincs.

én se különösebben ismerem el a könyvtárszakot, a kommunikációt, a marketinget, de ki tudja. nem jártam oda, szóbeszédre meg nem alapozok.

15.: Igazad van. Én azt látom, hogy ugyanazokat a pozíciókat hirdetik meg sok esetben a nagy budapesti cégek a vegyiparban, azaz valószínűleg újra felveszik a már ott dolgozó embereket.

Aztán más cégeknél látom azokat az álláshirdetéseket, ahol éppen a jelentkező neve nincs odaírva, de ezen kívül, kb. a személyes CV 80%-a be van másolva...

Én önkénteskedésen is gondolkodom, hogy legalább emberek között legyek és talán valami hasznosat is csináljak. Nagy gondom, hogy nincs közösségem, szociálisan elszigetelődtem.

Ugyanakkor a TBj-t, majd a számlákat előbb-utóbb be kell fizetnem, mert pénzből él az ember...

Technikusi, laboráns állások is szóba jönnek. Ha lennének...

De végső esetben, még a közeli székgyárba is elmennék betanítottnak, ha nincs más. A munka nem szégyen.

Iszonyat a szakadék aközött, amivel naponta foglalkozok (a tanulmányaim befejezése kapcsán) és aközött, amit a környezetem lehetőségei előrevetítenek.

Használható nyelvtudással (főleg több nyelv ismeretével) azért el lehet helyezkedni multiknál, legrosszabb esetben helpdeskesként vagy hasonló telefonos ügyintézőként. Nem muszáj betanított munkát végezni.

Én diplomásként (sajna nem piacképes) jelenleg alkalmi fizikai melót végzek, eddig sehol nem néztek ki miatta (max. elneveztek Bölcsész úrnak és párszor viccelődtek ezzel, de akkor sem rosszindulatúan).