Normális, ha nem érdekel a pénz és a karrier?

Ne mások elvárásainak akarj megfelelni - hanem a saját álmaidat, vágyaidat valósítsd meg :-)

Nem futottam be nagy karriert, nincsenek millióim, mégis boldog és kiegyensúlyozott vagyok, mert szinte az összes gyerekkori álmomat megvalósítottam :-)

Nem vagyok egy megkeseredett ember, pedig most takarító vagyok :-)

Mindig azt szoktam mondani: volt nekem már annyi jó foglalkozásom, hogy én már megengedhetem magamnak, hogy takarításból éljek :-)

Szóval normális, legalább nem leszel egy agyonhajszolt, űzött, stresszes ember.

Nagyon egyet értek az előttem szólóval!

És én is hasonlóan gondolkodom, mint Ti. Van munkád,dolgozol, tehát nem vagy egy haszontalan, semmirekellő ember. A munkádból származó jövedelem pedig, ha neked elég és boldog vagy úgy, ahogy vagy, akkor nincs kérdés!És nem számít más mit mond.

Szerintem csak a mai világ sulykolja rengeteg emberbe, hogy pénz,pénz,pénz és mindenek felett pénz! Persze, egy alapösszegre mindenképp szükség van, mert enni és számlát fizetni kötelező, de nem kötelező mindenkinek félmilliót keresnie. Van, aki szerint 200ezer az semmi, van, aki 100ezerből is vígan elvan. Ez egyénenként változó. Egyébként én ismerek olyat, aki 3-400ezret keres havonta, több, mint 10millió megtakarítása van, 2-3 lakás és hát úristen, mivel nem akarok regényt írni, nem részletezem, de baromi boldogtalan, állandóan sík ideg, mindig minden baja, semmi nem tetszik neki és amit igazán szeretett volna az életben, az nem teljesült... mégis mit ér akkor azzal, amije van? Ha 50-60 évesen azt mondja, nem úgy élt, ahogy szeretett volna. Nekem a havi keresetem a negyede az övének, saját lakás vásárlása is csak még csak tervben van, 30 éves leszek, és imádom az életem!;) Szóval mindenki eldöntheti, mi a fontos számára, de egy biztos: hiába vagy gazdag, ha boldogtalan vagy.