A nőknek miért olyan fontos az esküvő?

Mi 7 éve vagyunk együtt ebből 2 éve együtt is élünk. Régebben nem gondoltunk esküvőre, mert még nem értünk meg rá. Aztán összeköltöztünk és még sokkal jobb lett a kapcsolatunk.Egyszer csak eljött az idő hogy szeretnék a felesége lenni. Nem akarok barátnő, élettárs, párja lenni hanem a felesége. Úgy bemutatni mint a férjemet.Mert sokkal mélyebb már a mi kapcsolatunk annál hogy a barátnőjének mondjanak.Tavaly áprilisban volt az eljegyzés, idén augusztusban lesz az esküvő. Szeretnék nagyon szép esküvőt ruhával meg mindennel amivel jár. De ez nekünk egy grátisz az esküvő. A jó kapcsolatunkat kiegészítjük. Ez egy plusz. De ha farmerben kellene hozzámennem akkor is boldog lennék mert ezek csak külsőségek és szerencsére van módunk hogy megtehessük de igazából nem változtat semmin.

És azért ismerjük el hogy hiába a papír nem változtat duma akkor is törvényes feleségeként sokkal több jogom lesz ( kórházban, bankban bárhol is.) És az emberek nem vesznek olyan komolyan mint ha a feleségeként mutatkozom be. Az már több egy fokkal.Meg ne kelljen már apasági nyilatkozatot tenni ha meglesz az első gyerek. Szóval én fontosnak tartom szakadt farmerban vagy csili vili ruhában az esküvőt.

Büszke vagyok rá, de nem a férj címkéjére, hanem magára az emberre. A férj-minőségtől függetlenül vagyok rá büszke és szeretem, ez sem negatív, sem pozitív irányba nem változtat az érzéseimen.

Ezt a különbséget szerettem volna kihangsúlyozni.

Jézusom, ezt a kérdést, fel sem fogják sokan! Nem kell változnia semmilyen irányban az érzelmeknek, azért mert megesküdnek!!! Nem is ad garanciát semmire az a papír!! Ugyanúgy elválhatnak 1 év múlva, nyilván! Az esküvő az kifejezése a szerelemnek, egy állomás egy közös életre való vágyódás kifejezése! Miért nem értik meg sokan?

Aki együttél a másikkal, az kizárólag a nőre nézve megalázó, egy barátnő csupán, aki ma van, de akit holnap már lehet, hogy kihajítanak és más lesz helyette! Ha van gyerek ott ez a megalázó helyzet még hatványozottabb. Társadalmilag semmibe veszik az együttélést, régen a lezüllött embereknél volt divat. És kizárólag a nőre nézve megalázó, hiába ámítják magukat. Ez van, ha tetszik, ha nem.

Hát nem tudom, én nő vagyok, de engem különösebben sosem vonzott a házasság gondolata.

Lehet azért, mert édesanyám kétszer érezte azt, h megtalálta a nagy Őt. Kétszer el is vált... Lehet, h nekem nem így alakulna, de lehet, h igen. De inkább élek együtt a párommal és leszek "csak barátnő/élettárs".

Mert ha nagyon menni akar valaki, akkor a házasság majd visszatartja, ne nevettess :)

Régen rossz, ha én csak az esküvő meglétéből tudok arról, hogy szeret a partnerem. Szerintem a mindennapokban kell kimutatni, illetve nehéz helyzetekben. Ha azért szeret, mert egy napra felhúzott egy öltönyt, akkor vizsgaidőszakban nemre és korra való tekintet nélkül az összes tanárába is szerelmes. (szarkazmus, mielőtt sikerül szó szerint érteni...)

Van a dolognak egy olyan oldala is, hogy egy átlagos házasságba korán születik gyerek. Ez az esetek jelentős részében azzal jár, hogy a nőnek derékba töri az épp induló karrierjét, hisz otthon babázik. Ez alatt az idő alatt teljes mértékben a férjétől függ, nincs bevétele, hátrányos helyzetbe kerül a munkaerőpiacon. Ugyanezek a hátrányok egy férfit soha nem érintenek. Nála nem izgatja a munkáltatót, hogy van-e gyerek, mert feltételezi, hogy úgyis anyuka vesz ki szabit, ha beteg.

Na a lényeg, hogy ha gyereket vállalnak, akkor abba a nő rengeteg nem anyagi természetű dolgot ad bele. És ha netán elválnának, az addig szerzett vagyon felére igényt tarthat. Akkor is, ha egyébként egy fillért nem rakott bele.

(Mondjuk tipikusan egy nő sok esetben máshogy járul hozzá a vagyon gyarapításához. Például én tavaly nekiestem és az egész lakást átfestettem, kapcsolókat cseréltem, laminált padlót raktam le. Pénzt effektíve nem adtam bele a dologba, de ha szakembert kell hívnunk 150 ezer alatt nem állt volna meg a munkadíja. Tehát vehetjük úgy is, hogy spóroltam 150 ezret.)

Ha viszont papír nélkül élnek együtt, akkor utána a nő mehet, amerre lát, nem kap semmit. Akkor sem, ha két-három gyereket szült és nevelt, és emiatt esett ki a munkaerőpiacról.

Csúnyán hangzik, de a házasság az ember érdekeit védi. És mivel csak ők tudnak gyereket szülni, így tipikusan főleg a nőkét.