Hogyan történik az abortusz?

Kedves Pókerjátékos!Teljesen O.K., hogy tervezzünk és ésszel éljünk, tudatosan, és ne csapjuk be magunkat, ne mondjuk azt, hogy akartuk, mikor pedig nem. DE...

De amikor egy nő szerelmes és szerelmeskedik eggyé válik a szerelmével és érzi a csodát, érzelmi szinten mindig anya akar lenni, még ha tudatosan nem is. Persze bután hangzik, h, "érzem amikor megtermékenyülök", de leendő gyermekeinket lélekben magunkban hordozzuk, még akkor is, ha nem válunk anyává.

10:09-esnek: "és ne csapjuk be magunkat, ne mondjuk azt, hogy akartuk, mikor pedig nem"

Na ebben van a lényeg! Az ezután következő szó amit írtál, hogy: "DE!" Na az az önbecsapás!

Tény az hogy: vannak akik alapból úgy szeretkeznek, hogy a sorsra bízzák a megtermékenyülést, és remélik előbb-utóbb összejön a várva várt gyermek, de ezt is a normáliséknál döntés előzi meg! Szóval ilyen esetben, normális gondolkodás az, hogy DE igenis akartam a gyereket.

De én másról beszéltem, és ez nem feléd irányul...

Arról amikor valaki kizárólag szeretkezni szeretne, és nem akar gyereket, és mégis becsúszik! Na ilyenkor utálom azt amikor valaki megvárja amíg eltelik másfél hónap esetleg kettő, megcsinálja a tesztet, kiderül hogy valóban nem véletlenül maradt el a menstruáció, és odamegy a pasijához, és közli vele a jó hírt! Meg azt hogy vagy megtartsuk, vagy megtartsuk! Te meg vagy apja leszel, vagy elköltözöl, és úgy leszel az apja(gyerektartás fizetője), hiszen megcsináltad a gyereket! ja hogy itt már megcsinálta! Itt már szó sincs csak szeretkezésről!

A lány meg eléggé hitelét veszíti, akkor amikor így gondolkozik, hogy ilyen esetben benne van a pakliban a gyerek! Ilyenkor nevezem önzőségnek, és kisajátításnak az egészet! Főleg ha ő alapból úgy gondolkozott a pasija tudta nélkül, hogy nem baj ha becsúszik! Ha meg nem akarta szeretkezéskor, akkor úgy hülye ahogy van, hiszen a saját terveit írta át azzal másfél 2 hónap után, hogy bár akartam várni ezzel még 2-3 évet, esetleg nyolcat, de ha már itt van a gyerek akkor tartsuk meg!Amivel mint elmondtam az előzőekben, nem is lenne baj, ha minden feltétel ilyenkor 9 hónapon belül megterem a szemük előtt, amik fontosak a gyerek számára! Csak mivel néhány pasi nem olyan hülye amilyennek hiszitek őket, így számolnotok kell azzal is, hogy mi pontosan tudjuk, hogy szeretkezést akartunk csak, és nem gyereket azon az éjszakán, így ne csodálkozzatok, ha lelépünk!!! Ja tudom, ez sokszor de mennyire nem számít nektek, az önzőségetek miatt! de majd meglátjátok, hogy a gyereketek szívja ennek meg legjobban a levét!

"érzelmi szinten mindig anya akar lenni"

Hát én ekkora baromságot még egész életemben nem hallottam! Arra nem gondoltál, hogy ebbe nem kéne általánosítani. Szerintem benned túl buzog a vágy a gyerekek miatt, és azért érzed így!

"érzem amikor megtermékenyülök"

Erre csak annyit, hogy te nagyon gazdaságos nő lehetsz!

Nem kell se gumi, se fogamzásgátló, elég hogyha szeretkezés után benyögöd a pasidnak, hogy: figyu érzem hogy megtermékenyülök, adj egy eseményutáni tablettát léci!:)Ez már nevetséges!

Amúgy a szeretkezés (számomra is) jogosan szól csak és kizárólag a szeretkezésről, az egymás iránti gyönyör szerzésekről!

Hiszen nem véletlen hívják szeretkezésnek, és nem gyereknemzésnek! És ezzel nincs is semmi baj, én is kizárólag a partnerem, és a saját magam érzéseit tartom ilyenkor szem előtt! Az más amikor előtte tudatosan elhatároznám azt, hogy most elvállalok e gyereket vagy sem!

Utolsónak csak annyit, hogy te marhára nem tudod mi az hogy hasonlat, ha tudnád, akkor már rég nem a pókerről beszélnél!

Mellesleg meg ne nyugtass meg, így sem vagyok ideges a te életedtől!:)Ja és örülök neki, hogy te nem úgy csinálsz, mint az egyik ismerősöm, aki csak 2 hónap után akart rájönni, hogy terhes, és csak utána kezdett el mesélni a most már exbarátjának!

Kedves Pókerjátékos!

Értem a pasik kiszolgáltatottságát ezen a téren.DE!

Egy nő nem akkor válik anyává, amikor megtermékenyül, nem amikor megtudja, nem amikor megszüli, hanem akkor, amikor az első rongybabáját magához ölei kilány korába. Megerősödik az anyaságában, amikor az édesanyja biztatja, h. neki is lesz majd babája, amikor megjön a mensese és mondják, h. mostantól már anya lehetsz. Egy nő minden egyes szem fogamzásgátló tablettától megerősödik az anyaságában, (hiszen azért veszi be, mert akár ANYA is lehetne), és amikor szexel, akkornem, de amikor szerelmeskedik, akkor ÉRZELMILEG anya szeretne lenni.

Az élet nagy törvénye az "Anyának érzem, óh, Ádám, magam"

és hidd el, ha csak azok maradnának hirtelen a földön, akiket "terveztek", nagyon megfogyatkoznánk.(Te itt lennél?)

Persze értelmes emberként én is a tudatos családtervezés híve vagyok, de ez nem abból áll, hogy a nő beveszi a tablettát, hanem beszélni kell róla, meg kell beszélni, el kell tervezni, együtt kell ezzel törődni a férfinak és a nőnek, és ha a védekezés ellenére bejön a terhesség, akkor fontos, h. az anya szabadon dönthesse, mert egy pasit sem érint meg annyira érzelmileg, zsigerileg az abortusz, mint a nőt, akiben benne él a babáját ölelő kislány.

Kedves pókerjátékosnak becézgető nem tudom kicsoda!

(amúgy nem zavar a kifejezés, tényleg az vagyok!)

Szóval amit írtál hogy ti akkor váltok már anyukává amikor idézem:

"amikor az első rongybabáját magához ölei kislány korába. Megerősödik az anyaságában, amikor az édesanyja biztatja, h. neki is lesz majd babája..."

Ezt az időszakot kb. úgy tudnám átformálni kis srác szemszögébe, hogy: "majd amikor feleséged lesz, meg a nőket hajkurászod..."

A lényeg, hogy bár ösztönösen nevelik belétek, azt hogy mi minden jóval jár egy gyereknevelés, korántsem lesztek anyák!A gyerekcsinálás lehet, hogy megerősödik bennetek, de a felelősség vállalás, egyáltalán nem!Azt kizárólag a felnőtt korotokban tanulhatjátok meg lépésről lépésre, ugyanebben az időpontban kellene, az apukát is megtalálnotok a gyerekekhez, és ugyanekkor kell megszerezni az anyagi javakat,az értelmi, felnőttes,és családias gondolkodásmódot! És a gyereket tervezni kell,és erre ott a lehetőség a védő eszközökkel! Tervezni kell, mint ahogy bármi mást is az életünkben! Gondolj bele hogy életed során mi sikerült jobban? Amit alaposan megterveztél előre, a gondolataidban, és rá voltál készülve valamire, vagy akkor amikor a sors hirtelen meglepett valamilyen fordulattal az életedben?

"de amikor szerelmeskedik, akkor érzelmileg anya szeretne lenni!"

Erről csak annyit, hogy ebben egyértelműen nem szabad általánosítani, te ezt is érzed ilyenkor, más a szerelmeskedéssel, és a párjával van elfoglalva ilyenkor!

"ha csak azok maradnának hirtelen a földön, akiket "terveztek", nagyon megfogyatkoznánk.(Te itt lennél?) "

IGEN én itt lennék! Én tervezve voltam, más kérdés, hogy a szüleimet részben felkészületleneknek tartottam így utólag...

Hát ettől megfogyatkozna a világ az biztos, de akkor a társadalom is jobb lenne! Gondolok itt a csúnyán elszaporodott cigányokról, akik nem mindig voltak megtervezve. Elnézést a rasszista kifejezésért! És gondolok az árvákra is, akik szegények nem találják a helyüket az életben, hát itt is a tervezéssel lehettek a legtöbb problémák! Ennyi példa elég lesz?

"és ha a védekezés ellenére bejön a terhesség, akkor fontos, h. az anya szabadon dönthesse, mert egy pasit sem érint meg annyira érzelmileg, zsigerileg az abortusz, mint a nőt"

Az abortusz érzelmileg valóban nem érint meg minket férfiakat annyira mint a nőket! De sok minden másban mi is ugyanakkora veszteséggel számolhatunk, abban az esetben ha ti megtartjátok a babát! Gondolok itt a sok 20-on éves srácokra, akiket félbe vágta az életüket karrierjüket az élet, hiszen most már a saját nem kívánt gyerekükkel kell foglalkozniuk, amit természetesen, most már belenyugodva (úgy látom régi ismerősökön) tisztességgel csinálják, és fizetik a gyerektartást, persze olyan pénzből, amit hirtelen kutyafuttában szerzett gagyi melókból szednek össze! Ha befejezték volna a főiskolát, és a diplomájukkal most lehetséges sokkal jobb körülmények közt is élhetnének, és tervezhetnék a saját jövőjüket is, a saját életüket, a saját lakásukat, amiben később sokkal szebb jövőben élhetne egy másik gyerek! De ezt már nem tudják meg, elfogadják, hogy most már apukák, mert a várandós anyuka úgy döntött ahogy neki jól esett!

Nem értek egyet az önálló döntéssel, sem előtte, sem a véletlenül becsúszott gyerek után sem!

Ha az országban nem lehet demokrácia, akkor legalább a családok közt legyen meg egymás értékelése, meghallgatása, és a közös döntés a jó közös jövő érdekében!

Üdv: Attila

Kedves Attila!

Nagyon szemléletesen írtad le, hogy amíg a kislányokat az anyaságra, addig a kisfúkat a nők hajkurászására nevelik.

Nem tudom, milyen a póker, amit játszol,virtuális, vagy az a klasszikus, amit pl. Western filmekben látni, de az életben sem árt, ha belelátsz a másik lapjaiba, beleérzel, milyen lehet nőnek lenni.

Amikor beteljesül egy szerelem, ABBAN a pillanatban úgy érzem,egy vagyok a párommal,de ez nem 1+1=1, hanem minőségileg valami sokkal magasabb rendű( és most nem a 2-re gondolok). Ha ennek az együttlétnek az eredménye egy új élet, akkor az egy egyszeri és megismételhetetlen csoda.És ha ez bekövetkezik,-még ha nem is így terveztem-, az a minimum, hogy elgondolkodok rajta, hogy akár élhetne is. Nem csak a kortól függ, hogy ki mennyire érett. Az anyagiak is sokféleképpen nézhetőek.

A tervezés minősége attól függ, ki a tervező, pl. sok szegény család, ahol sok gyermek van, bármilyen hihetetlen: így tervezte. Más helyett nem tervezhetsz. Más terveit el tudod fogadni?(demokrácia)

Jogos a kritika, hogy ne általánosítsak, lehet, hogy bennem túlteng az anyaság, de hidd el a nőkben általában túlteng a férfiakhoz képest.

Könnyfakasztó az egyetemet abbahagyó szegény srácok esete Tóth Marival, de AKKOR SEM "KÉNYSZERÍTHET" senki egy nőt abortuszra.Más a helyzet, ha a nő maga dönt úgy, hogy azt választja. A szavaidból úgy ézrem: tiszteled a barátaidat, akik felvállalták a nem tervezett gyermekeiket, még ha sajnálod is őket emiatt. Úgyhogy lebuktál!

Üdv: Éva

Kedves Éva!

"És ha ez bekövetkezik,-még ha nem is így terveztem-, az a minimum, hogy elgondolkodok rajta, hogy akár élhetne is"

Igen én is elgondolkodnék rajta,és meghallgatnám a kedvesem érzéseit, majd mérlegelve elmondanám az én érzéseimet, és együtt hoznánk egy közös döntést hiszen ez mindkettőnk életéről szól majd!

Nem azt írtam hogy kortól függ csak, hanem úgy írtam a felnőtt kortól. Én ezalatt nem a 18. életévet értem, hanem a felelősség vállalást,és még nagyon sok minden más is értek, többet mint amit te leírtál, csak olvasd tovább az előző levelemben ezt a részt!

Hát hogyne tisztelném a döntését annak a srácnak akiről beszéltem ! Természetesen, ha a helyében lettem volna én is így viselkedtem volna! Hiszen ha gyerekem születik, abban a pillanatban kötelességemnek érezném az apai feladatokat! Bele érteve, ha rosszul alakul ezután a párkapcsolatom, ne adj isten, (de ha önző barátnőm lenne, akinek a gyereke lenne a legfontosabb, akkor több mint valószínű eltávolodnék tőle, érzelmileg biztosan!)akkor is kötelességemnek érezném a gyerek tartást, ha távolról is, de segítsem a gyerekem fejlődését, ruházkodását, és hétvégenként meglátogatnám. Ha úgy adná a helyzet leszögezném még egyszer! Hiszen apa leszek! Itt nincs semmiféle lebukás, nem tudom milyen szemszögből értelmezted ezt így, mivel ettől én még ugyanúgy elítélném, a barátnőm/élettársam önzőségét ugyanis!

Amúgy van még egy dolog ami benned túl teng az pedig nem más mint a feminizmus! Nem mondtam, hogy kényszeríteni akarnám valamikor is a barátnőmet arra a lépésre, amikor nekem nagyon nem felelne meg az életem során, hogy vetesse el a gyerekét, hanem érezze át az én sorsomat is, ami lehet hogy pont egy gyerek születésétől romokba dőlhet. Hirtelen ugyan is nem lesz több nyugodt perc tanulásra, és nincs több idő az iskolába járásra sem, hiszen a gyereke a legfontosabb! Érezze át hogy milyen lesz a gyerekének az élete ha nincs meg az elég pénzünk ahhoz, hogy eltartsuk!Lehet hogy a későbbiek során ez kihatással lesz a jövőjére! (arra nem gondoltál, hogy esetleg ilyenkor nem csak a "csodával" kellene foglalkoznod, hanem azzal is hogy, hogy az a csoda lehet egy életen keresztül rosszul fogja magát érezni, ha nem megfelelő anyagi háttér veszi körül?) Szóval ha nem érzi át ilyen esetben a nő azt hogy le kéne mondania a gyerekről, akkor viszont készüljön fel egy olyan lehetséges lépésre, hogy el fogják őt hagyni! Persze ilyenkor azonnal az apuka lesz a hibás, ha meg nem tudja fizetni a gyerektartást, akkor még jobban! Ezért azt is el kellene ilyenkor fogadnotok, hogy nem mi vagyunk a hibásak, ha lelépünk egy időre, és befejezzük az iskoláinkat amiket be szerettünk volna fejezni, és ha utána vissza szeretnénk térni a gyerekünkhöz, akkor ezt engedni kéne, még ha ez így kívülről tiszteletlennek, és undorítónak tűnik pedig nem az! HISZEN TI DÖNTÖTTETEK AKKOR A SAJÁT MAGATOK JAVÁRA A GYEREKRŐL! De ez így már nem tűnne túl jónak igaz? Elmegy az apuka vissza a suliba tanulni??!! Vissza akar jönni pár év múlva jobban megismerni a gyereket??!! Ez már így ebben a formában nem tetszene igaz? Pedig ez egy FAIR viselkedés lenne mindkét oldalról. (Természetesen ki van szolgáltatva az apuka, abban az esetben ha anyagi problémák vannak, és segít ahogy tud, a saját élete rovására is akár távolról, akár mellettetek!) Nagyon sok olyan eset van, amikor sajnálom a rendes férfi embereket, akiknek le kell mondaniuk valamiről a család miatt!

Ezért van az hogy sajnálom is azokat, akik inkább úgy döntenek, hogy ott maradnak a gyerekük mellett, mert ezt így valószínűleg hiába mondanák bele élettársuk szemébe, (gondolom a fele nem jutna el a nő agyáig, el lenne telve a gyerekétől, és önmagától) csak azt érnék el, hogy saját gyereküket veszítenék el. Demokráciánál helyesbítek, csak is a családon belül legyen meg, hiszen ott nagyon fontos hogy meg legyen! És engem speciál az érdekel, hogy a leendőbelimnek mik a tervei az élete, és az életünk során! Ha összeegyeztethető az én életemmel, és az enyém összeegyeztethető az övével, akkor nincsen semmi baj! Bőven átléptem már azt a kort, ahol kitanulhattam amit szerettem volna, és egy jó munkahely, és egy jó lakáson belül, én nyugodt szívvel várnám azt a gyereket, ha ott tartanák! Nem vagyok én gyerek ellenes, sőt nagyon is szeretnék gyereket! De családot is szeretnék, nem akarom, hogy csak a gyerekről szóljon a családom, nem tudnék olyan nővel együtt lenni, aki minden percben egy új gyereken járna az agya (még a szerelmeskedésünknél is), és csak a gyerekeivel lenne eltelve! Le merném fogadni így látatlanban az eddigi hozzászólásaidat nézve, hogy te a párodat 2. helyen veszed! Ha ő elköltözne,mert valamiben te voltál a hibás, te nem futnál utána, és nem tűrnéd el, ha beleszólna a döntéseidbe. Ezt simán le lehet venni rólad!

Kedves Attila!

Azért írtam, hogy lebuktál, mert mintha nem innen indultál volna: "Ilyenkor eszembe jut az, hogy előtte lehet, hogy épp arról beszéltek, hogy több évig nem akarnak még gyereket, és akkor egy icipici hiba után, megváltozik a gondolkodás, mert ugye nem vagyunk gyilkosok!" De lehet, hogy tévedek.Inkább még ne tervezzél gyereket, ha nem érted, hogy az anya szeretete a gyermeke iránt, nem önzőség. Be is akarom fejezni ezt a személyeskedést, csak még annyit, hogy a női jogok érvényesítése fontos nekem, hogy ne legyenek elnyomva, ne lehessenek nap- mint nap erőszak áldozatai stb. de nem akarok átesni a ló másik oldalára sem. Nagyon szeretem a fiaimat, de tudatosítom bennük, hogy a párommal való kapcsolat- szerelem- az alap, amire a családunk épült.

Éva

Kedves Éva!

Azt az idézetet, amit kimásoltál azt kizárólag az önző női gondolkodásra írtam!

Elmesélem az egyik beszélgetésemet egy 20 éves lánnyal még a szülése előtt: Azt mondta

várni akar vele még legalább 8 évet a gyerekkel, -láttam komolyan gondolja!

Majd amikor rá 3 hónapjára jött a nagy hírrel csak pár mondat: Gyerekem lesz XY-tól, és megtartom! Naná hogy nem fogom elvetetni, hiszen van munkahelyem, így el tudok menni GYES-re...stb.

(hol ott már rég szakított a sráccal!!!)

Ismertem a srácot, na ő is egy 20 éves volt, azt tudnám rá mondani, hogy most kezdte az életét.

Ő még ebben a bulizós korszakban van, most viszont elszakadt a gumi és hirtelen egy önző csaj megváltzoztatta az életét,

de ebbe nem megyek bele, hogy milyen mélyen, el lehet képzelni. A srác ugyanis mit tehetne más elvbállalja az apuci szerepet,

bár lehet, hogy kélptelen lesz majd erre a feladatra, és otthagy mindenkit a nyomorával, a gyertektartást meg fizeti majd. Na ebből a

valós szituációból vetem ki azt, hogy a casj itt nem törődött se az anyagiakkal, se a pasijával, se azzal, hogy már szakított a gyereke apjával,

csak a lényeg a GYES volt, (ne kelljen dolgozni)és a saját boldogság szakadt gumi után! Gratulálok neki is! Ha ez nem önzőség akkor mit jelent ez a szó?

A srác aki 2hónap után megtudta az esetet naná hogy szerette volna, hogy elvetessék a gyereket!(Ezért még mindig nem írtam kétértelmű véleményt!Úgyhogy jó keresgélést ez ügyben még!)

Mért ne terveznék gyereket ha úgy van? Azt hiszed, hogy csak önző nők vannak a földön?

Nagyot tévedsz, valaki szép családot akar gyerekekkel, és a párját is tiszteli abból a szempontból, hogy az ő véleményére is kiváncsi akár egy gyerekvállalással kapcsolatban is(fordítva is igaz ez),

és ez nem feltétlenül arra vonatkozik, hogy elnyomva éreznék magukat emiatt. Mindegyik részről egyenlőség lenne a normális

Én tudom hogy az anyai szeretet nem önzőség normális tervezett gyerek esetében, én azt nem értem, hogy bizonyos felelőtlen helyzetekben mért az mégis?

Üdv: Attila