Inkább macskás vagy kutyás vagy?

Cicák. Sokkal könnyebb őket tartani, nem kell velük sétálni, tisztábbak, nem büdösek, nem olyan szeretetkoldusok. A kutyához nagyon kell igazodni, a macskának elég ha van kaja, tiszta alom, és ha épp ahhoz van kedve, egy kis simogatás. Emellett nagyon viccesek és kedvesek is tudnak lenni. Két benti macskám van, nélkülük üres lenne az élet.

24n

ma 19:11

Tiszteletben tartom a véleményedet, de nem értek egyet vele. Reagálni pedig nem reagálnék mert úgy látom érvelésed megszilárdítása érdekében helyenként picit kifacsartad amit írtam úgyhogy nagyon hátulról kellene kezednem. Nem írtam hogy a macska nem működik együtt, nem írtam hogy a szeretetet függésben kell mérni, etc. Annyit írtam hogy más a két állat és más kapcsolatot lehet velük emberként kialakítani. A ló pedig rossz példa, mert pszichológiailag a kutyához van közelebb (nevezetesen hogy egy munkára teremtett lény aki azért van hogy az ember számára valami feladatot ellásson). Egy lónál (ha értesz hozzájuk) simán el tudod érni hogy azt csinálja amit akarsz, ha szeret a ló, ha nem. Egy macskánál soha nem fogsz tudni elérni semmit, ha ő nem akarja.

A szituációból pedig, amit felhoztál példának, hogy a kutya még akkor is kuncsorog a szeretetért amikor félholotra verik, szerintem nem azt a következtetést kell levonni hogy a kutya egy nem intelligens állat. Hanem egyrészt azt, hogy aki bánt egy állatot annak remélem lerohad a keze, másrészt pedig hogy a kutya genetikai kódolásából adódóan valóban feltétel nélkül szeret és szolgál minket. Még akkor is, ha mi ezzel visszaélünk.

És ez amúgy egyáltalán nem kutya specifikus, egy barátom macskája ha kellett ha nem, állandóan megkarmolt ha elmentem mellette pedig azon túl hogy párszor megpróbáltam megsimogatni soha semmit nem tettem ellene. Ebben a példában hogyan áll meg az emberi korrektség és az állat intelligenciája közötti kapcsolat?:) Vagy ez a kivétel ami erősíti a szabályt?:)

Általánosságban írtam, nem pont a te véleményed facsartam ki, csak sokan ténylegesen abban mérik az intelligenciát, hogy egy állat legyen szolgalelkű, tűrjön el mindent az embertől, stb. Szerintem ez nem intelligencia. A macska, akiről írtál nem tudni, miért lett ilyen, érhette-e a korábban trauma, stb. Láttam én is olyan macskát, akit egyszer megdobáltak kővel idióta gyerekek, onnantól kezdve rühellte az összes gyereket, kicsiktől kezdve tinédzserig mindenkit. Érthető reakció, ilyen az embernél is van, hogy adott csoport pár tagja bántja az egyént, ő meg onnantól biztos, ami biztos alapon kerüli az adott csoportot válogatás nélkül, esetlegesen kifejezetten ellenérzéseket viseltet irányába.

A ló pedig rossz példa, mert pszichológiailag a kutyához van közelebb (nevezetesen hogy egy munkára teremtett lény aki azért van hogy az ember számára valami feladatot ellásson). Egy lónál (ha értesz hozzájuk) simán el tudod érni hogy azt csinálja amit akarsz, ha szeret a ló, ha nem. --> A macskát bár jóval később, de ugyanúgy munkára használták régebben az emberek, mégpedig a kártevők likvidálására. Van lovas a családban, és a ló teljesen más, harmadik kategória, abszolút nem áll közel(ebb) sem a kutyához, sem a macskához pszichológiailag. Nem tudod lekenyerezni, nem fog mindent eltűrni, és igenis megválogatja, kit tűrjön meg magán. Attól még, mert dolgozik az emberrel, össze se lehet azzal hasonlítani, ahogy a kutya dolgozik az emberrel. Nem több, nem kevesebb, csak teljesen más. Hallottam még póniról (!) is, amelyik átharapta az agresszív, őt állandóan püfölő "gazda" torkát, meg is halt az a senkiházi.

Abban viszont határozottan egyetértek, hogy mindegy, hogy kutyát, macskát, pónit, akármilyen állatot kínzó gusztustalanságról van szó, ott rohadjon meg, ahol van!

A 8. és 11. válaszolóval maximálisan egyetértek. Ugyanezen okok miatt sokkal jobban szeretem a macskákat, sőt megmondom őszintén engem is zavar a kutyáknál ez a szolgalelkűség, ez az istenként imádás.

Korábbi kérdéshez ugyanezt írtam és úgy lepontoztak a "kutyások", hogy ihajj... :)

26N

Én kutyás vagyok. Most 1 macskám, 2 kutyám van.

Kutyák előtt a macska mellett volt egy másik macskám is. Azt imádtam. Cuki volt, bújós, kis traktor volt, mert mindig dorombolt. A fürdőszobában mindig befeküdt a mosdókagylóba és szerette, ha még egy kicsit a csapot is rányitottuk. De nem bírt az ösztöneivel és mindenféle háló, rács és akadály ellenére talált magának helyet, hogy kimásszon a terasz párkányára és leesett. A másik macskáknak sose jutott eszébe, hogy felmásszon a korlátra és galambokra vadásszon, így ő hálózás nélkül is túl van már a 15 éves koron. Az első 6 évében míg én kicsi voltam fel le kergetett a lakásban, nagyon harcias volt. Azóta lenyugodott, teljesen megváltozott a személyisége. A kutyák mellett kicsit ő is kutya lett. Ő is mindenhova követ engem, bújós lett, állandóan dorombol (6 éves koráig kb nem is dorombolt). Összeségében több galibát csinál, mint a kutyák: szétkaparja a bútorokat, leveri az apró dolgokat a földre (amik eltűnnek vagy a kutyák kicsit rágcsálnak rajta), bemászik a szekrénybe a ruhák közé (így a pulcsin ott marad egy fél macska), folyamatosan a hangját hallatja (ami nagyon jó, ha az ember home office-ban hívást folytat) + nálunk az egyik kutyára rászállt és terrorizálja.

A kutyáimról annyit tudok elmondani az általános kutyás dolgokon kívül (parancsokat megtanul stb.), hogy az egyik kutyám, ha szomorú vagyok vagy mérges, akkor odajön, térdemre teszi a mancsát, megszagol, eldobja magát (olyan kutya egyébként, aki nem rajong az emberi közelségért, inkább a sarokba húzódik)