Kinek miért van vagy nincs háziállata? Akinek van: mi és miért az?

Nekem teknőseim vannak. Szárazföldiek.

Szeretem őket nagyon, bár nem amolyan babusgatni valók mint egy kutyus vagy cica, viszont ahogy én mondom amolyan igénytelenül igényesek...

Maga az állat nem drága, tenyésztőtől 12.000 Ft. de van olcsóbban is. Terrárium meg van pár ezer forintból, kell még egy uvb meg egy melegítő izzó, ez a kezdeti ráfordítás, évente lehet új izzókat venni és ennyiben ki is merült amit költeni kell rá.

A talaj kerti/erdei föld alá, azt ingyen kiásod ahonnét jól esik. Azt eszi amit szedsz neki mivel szinte 100%ban csak gazzal kell etetni. Így tartás,etetés voltaképp ingyenes /télen telelnek. VISZONT meglehetősen felelősségteljes gondoskodásra tanít azzal, hogy nem csak beszaladsz neki venni valamit a boltba, hanem magad szedegeted össze a napi/heti ennivalóját tudván hogy nem nyithatod csak úgy ki neki a hűtőt valamiért.

Határozottan felelősségre nevel miközben nem igényel évente több pénzt 10-15ezer ft-nál, és még nagyon cukik is.

2 csincsillám van.

Aranyosak, sokáig élnek (10-15 év simán) nem büdösödnek be, ezért nem kell 2-3 naponta takarítani őket és hatalmas mókamesterek és viszonylag okosak is. Barátom betanította őket 3-4 nap alatt, hogy jutifalatot kapnak, ha átmennek egy karikán, annyira édesek :D

Van két kutyám: sok a betörés a környéken.

Van két macskám: mikor beköltöztünk, volt egér. Volt...

"Volt: kutya - mindig is szerettünk volna, az egész család, csak lakásban nem akartunk, így azonnal kihasználtuk a lehetőséget, amint lett kertünk."

Kedves 5-ös kommentelő, nagyon tisztellek az elveidért, én is hasonlóképpen gondolkozom.

Nálam jobban kevesebb ember szereti a kutyákat, éppen ezért szűk két évtizedet vártam az elsőre, egész addig, amíg kertes házba nem költöztünk. Panelba nem lett volna szívem nyomorgatni. Én mindig a kutya érdekét nézem, nem a sajátomat.

Az én kutyám egy jól megtermett kuvasz, nagy udvara van, emellett séta, iskola.

Fontos megjegyezni, hogy az ember minden vadállatot meghatározott céllal háziasított az elmúlt évezredekben, évszázadokban.

A kutya feladata a személy- és vagyonvédelem/területvédelem.

Sajnos a környékünkön megszaporodtak a betörések, ezért nem volt kérdés, hogy nagytestű kutya lesz, ami kiváló házőrző. Zsebkutyáról szó sem volt. :)

Van is, meg nincs is.

Viszonylag idősen költöztem kertes családi házból egyedül egy harmadik emeleti lakásba. Felelősséggel nem merek vállalni egy állatot a következő 10-15 évre, mert mi lesz, ha történik vele valami? Mi lesz vele, ha velem történik valami?

Állat nélkül viszont lehet élni, de nem érdemes, azért azt találtam ki, hogy ideiglenes befogadó vagyok egy macskamentő alapítványnál. Néhány hónapig nálam vannak, gondozom őket, szeretjük egymást, aztán ha találnak neki végleges gazdát, akkor elviszik. Nem azt mondom, hogy nem siratom meg őket, az első után egy hétig sírtam, de tudom, hogy jó helyre kerültek, jó gazdájuk van, és boldogok. Hozzám meg jön a következő.

Így 10 év alatt akár 20 macskának is tudok segíteni, míg ha örökbe fogadnám, akkor csak egynek, akit lehet, hogy 10 év múlva az alapítványnak kell visszavennie, mert már nem bírom gondozni a korom miatt. Azt viszont nem tudnám elviselni.

Cicám van.

Macskával együtt nőttem fel, még egészen kicsi koromban kaptam egy macskát, aki múlt télen, közel húsz évesen halálozott el. Tinikoromban nem voltam jóban a szüleimmel (most sem vagyok, de akkor rosszabb volt a helyzet), és az egész nagy családi házban ő, az az egy szem macska volt az egyetlen, akivel jól éreztem magam, aki jó érzéseket adott nekem (pár barátot leszámítva, ugyebár). Innentől kezdve nem is volt kérdés, amikor elköltöztem otthonról, rávettem a párom (akivel együtt költöztünk össze), hogy szerezzünk cicát :) Eleinte kicsit morgott, sosem volt macskája, de lakásba kutyát ő sem akar, így maradt a macska. Tudatosan választottunk, direkt lakásba tenyésztett jó lusta perzsát, nehogy úgy érezze, kimarad valamiből, hogy nincs nagy kertje és vadászterülete. Azóta a barátom szinte jobban szereti, mint én :) El sem tudom képzelni, hogy ne legyen. Otthonná varázsolja a lakást. Melegséget, szeretetet visz bele, nem egy rideg valamibe térsz haza este, amikor fáradtan hazaérsz a munkából, hanem ott ül az ajtó elől, és nagy örömmel üdvözöl :) Meg valljuk be, igen kevés ember tud dorombolni, ez azért nem elhanyagolható tulajdonság...

Volt rengeteg állatom; kutya, macska, tengerimalac, papagáj és egyebek. Mindet imádtam, de a legeslegjobban a nyulak fogtak meg, így aztán a nyuszi maradt az örök, ami mindig volt, van és lesz.

Nem tudom az életem nyúl nélkül elképzelni. Nehéz elmagyarázni, mi fogott meg bennük. Egy dolog, hogy mennyire aranyos kis szőrpamacsok, a hatalmas hátsó tappancsaik, füleik és pompomfarkuk, na meg ahogy ugrálnak.. de a jellemük is nagyon megfogott. Velük nem olyan egyszerű kialakítani a bizalmat, tenni kell érte, hogy befogadjanak maguk közé, és ha egyszer már a bizalmukba férkőzöl, akkor sem dőlhetsz hátra, mert hamar elvész. Viszont tényleg az emberhez tudnak nőni, engem követnek mindenhova, letisztogatnak (nyaldosnak) és bökdösnek az orrukkal, ha simogatást akarnak. Viszont te nem mehetsz oda akármikor, ha nincs kedvük, faképnél hagynak vagy akár "megsértődnek". Sokaknak pont ez nem tetszik, nekem meg pont ez igen. Imádom őket, még azt is, hogy mindig frászt kapok, mikor alszanak - azt hiszem, meghaltak, úgy tudnak kinyúlni.. Ezenkívül nem igényelnek túl sok emberi törődést, mint egy kutya mondjuk, nem kell sétáltatni sem. Mivel elfoglalt vagyok, nekem ez így a tökéletes. A nyuszik, mint a macskák, egyből szobatiszták, így ezzel sincs gond. Nem is rágnak meg mindent ok nélkül, mint a rágcsálók (a nyúl nem rágcsáló!). csak akkor rágnak, ha elégedetlenek, szóval pl. ketrecbe zárja valaki őket vagy ha nem is, akkor is kicsinek érzik a helyüket, mert ugye nagy a mozgásigényük, illetve ha egyedül vannak, mivel rendkívül társas lények, szükségük van fajtársra, vagy ha túl ingerszegény a környezetük, valamint ha nem megfelelő az étrendjük. Ha minden rendben van, nagyon ritkán rágcsálnak meg valamit. Ellenben mondjuk egy hörcsöggel, ami mindezek mellett fogkoptató céllal is rág. További jó pont, hogy nem túl drága a tartása, sőt kimondottan olcsó, mert szinte minden, amit eszik, amire szüksége van, ingyen beszerezhető.

Összefoglalva tehát azért imádom ennyire a nyulakat, mert jópofa és aranyos állatok, képesek szeretetet adni, de egyidejűleg kihívást is, illetve nem igényelnek túl sok foglalkozást/időt és anyagilag sem jutok csődbe miattuk.

Van egyébként hörcsögöm is, de megmondom őszintén, elsősorban amolyan szobadíszként szolgál. Minden állatnak igyekszek természetes közeget biztosítani, hiszen abban érzik jól magukat. Így a hörcsögöt nappal békénhagyom, végig is alussza, éjjel aktív. Emiatt foglalkozni nem tudok vele és nem is igényli. Persze néha kiveszem, nagyon nyugodt, szelíd, barátságos, emberhez szokott, szeretem, de nem zaklatom. Nagy helye van természetes módon berendezve. Mindig is akartam egy ilyen terráiumot, nem az volt a lényeg, mi kerül bele:

[link]

Inkább dísz, de félreértés ne essék, szeretem a hörcsögöm, csak az érzés nem hasonlítható a nyulak iránt érzett szeretetemhez.