Szívhez szóló nyuszis sztori?

Különösebben nagy sztorim nincsen, én csak azt tudom elmondani hogy az én nyuszim engem mindig megvigasztalt. Nem tudom, ezt megérzik az állatok vagy ilyesmi, mert olyankor mindig odajött, bújt, megrágcsálta a pulcsim, csak hogy rá figyeljek és ne sírjak. Valahogy tudta mikor kell még inkább kimutatni a szeretetét.

Valamelyik este elég rosszul voltam, és pont ki volt engedve a szobába a nyuszi. Odajött hozzám, szeretgetett, bökdösött.. :)

Mielőtt elpusztult a nyuszim, oda ugrált hozzám meg a barátomhoz, pedig már alig tudott lábra állni :( és pár perc múlva meghalt :'(

Az én nyuszim Misi, soha nem volt ketrecbe zárva. A góré alatt volt kialakítva a helye, és a góré körül volt neki udvara. Ám egyik ősszel az üvegházban volt dolgunk. Átvittem, mert a liba is ott volt, ott élt. ( az üvegház rég óta üres ) Jó nagy gúnár volt, és tök ari. Na és amikor a Misit elengedtem az üvegházban, egy idő után csak azt vettük észre, hogy a liba nagyon szalad széttárt szárnyakkal. Hát nem a Misi kergette szegényt?