Aki már átment ezen, honnan tudtátok, hogy már el kell altatni a kutyusotokat? Leírom, hogy nálunk mi a helyzet.
Figyelt kérdés
Kistestű kutyusom van, 15 éves elmúlt. Az utóbbi 1-2 évben kezdett romlani az állapota, az elmúlt egy évben jelentősen. Már nem hall, egyik szemével egyáltalán nem lát, a másikkal is sajnos egyre rosszabbul. Több, mint egy kilót fogyott az elmúlt évben, most 5,5 kg, kivan minden csontja, nagyon vékony. Ennek ellenére eszik és iszik rendesen, nincs belső szervi baja. Az ízületei gyengék, fájnak, sajnos már a gerince is, így a hátsó felét folyamatosan görbén tartja, hogy tehermentesítse a gerincét. Erre csak fájdalomcsillapítót kaphat, más megoldás nincs. Sokszor szétcsúsznak a lábai, vagy eldől, főleg ha parkettán, vagy kövön megy, ami kicsit csúszósabb. Nehezen fekszik le, olyankor néha nyüszög is, sokszor én segítek neki. Kicsit szédeleg, sokszor megy inkább a fal mellett. Néha nyugtalan, csak megy körbe körbe, míg el nem fárad, vagy fel nem kapom az ölembe, hogy lenyugodjon. A szobatisztasággal is gondok vannak, éjszaka pelusban alszik, mert fel szoktam tenni az ágyra megunkhoz. DE! Még boldogan fel kel, örül annak, akit ismer, picikét tudunk sétálni (bár ő inkább csak lassan vánszorog, rendesen eszik. Szóval nem érzem azt, hogy ez lenne a vége. De tudom, hogy már nem él teljes életet, fájdalmai vannak, viszont nehéz azt eldönteni, hogy mikor jön el az idő, hogy elengedjem... :( Köszönöm, ha valami végigolvasta!2019. aug. 7. 11:58
1/5 anonim 
válasza:
válasza:Biztos nem leszek népszerű a válaszommal, de én ha azt látom, hogy az állatom már nem tud teljes életet élni, tudom, hogy fájdalmai vannak, alapvető funkcióit már nem, vagy alig tudja ellátni, elengedném. Ő addig fog örülni a szeretteinek, amíg életben és tudatánál van, de ettől még nem jó neki.
Pár hónap múlva ugyanolyan nehéz lesz feldolgozni a halálát, mint most, viszont őt megszabadíthatod a kínjaitól.
2/5 anonim válasza:
válasza:En kutyam nalunk szuletett, tacsi meretu keverek volt, 15 evesen halt meg a karjaimban. Gyengen hallott, kicsit vaksi, de alakokat latta. Kb az utolso heteben romlott az allapota. Ha szenvedett volna, elaltattam volna.
3/5 anonim válasza:
válasza:Akkor javasolnám az eutanáziát, amikor a kutya feladja, nem eszik, nem örül, nem áll fel, láthatóan szenvedés neki a létezés, és állapota biztosan nem is javítható.
A te kutyusod "csak" nagyon öreg. Míg örül, eszik, és járni tud, hagyd élni.
4/5 bodnar edit 
válasza:
válasza:Macikám egy mentett kutyus volt! Sok baj volt, rüh atkásan tették ki , nagyon pici volt még! De meggyógyítottuk, és megfogadtuk, addig lesz nálunk, amíg egy nap már , csak fájdalmai vannak, nem hagyjuk élni. Ez egy humánus a kutya felé, és érzelmileg nem hagyjuk, hogy mert legyen még! Nos 14.5 éves volt, és egy éjjel megtörtént a baj. Nem kelt fel reggel, furcsa volt, nem jött utánam, nagy nehezen lementünk sétálni, de nehezebben mozgott! Nem akart enni, a tej sem kellett! Na de amikor egy kocka csokit próbáltam adni neki, amit imádott, és nem kellett, már tudtam , nagy a baj! Estére már nem tudtunk lemenni, lebénult a hátsó fele. Hétfőn elvittük elaltatni, mert tudtam, feladta! Szeretett ő, de már nem mutatta ki, nem volt mit tenni. S bár borzalmas elengedni, még ma is tudom, jól döntöttem! Ha te is úgy érzed, nagy fájdalmai vannak, nehezére esik a járás, nem úgy táplálkozik, el kell engedni, neki így a jobb!
5/5 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a válaszokat! Nálunk az evéssel szerencsére nincs gond, viszont már nem tudja hasznosítani a tápanyagot, ezért nagyon-nagyon vékony. :( Én is úgy gondolom, hogy látni fogom rajta, amikor eljött az idő, csak nehéz úgy, hogy közben másoktól azt hallom, hogy szegény alig bír menni, így már szenvedés neki... folyamatosan begörbíti a hátsó felét, és egész nap be van húzva a kis farkincája. Sajnos már az utcán is megállítanak, és megkérdezik mi baja a kutyusnak. Mindenen átesik, és mostmár arra is figyelnem kell, hogy nekimegy dolgoknak, és megütheti magát. Kanapéra, ágyra nem mehet fel, ha nem vagyunk vele otthon, mert leesik. Óvatosan lehet felvenni, mert sír, ha véletlen olyan helyen érek hozzá, ahol fáj neki. Remélem tudni fogom, ha eljön az idő, mert nem szeretném ha szenvednie kellene akár egy napig is! Az az igazság, hogy nekem is megterhelő ezt lelkileg átélni, soha nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz, de próbálok mindent megtenni, hogy amennyire csak lehet komfortosan tudjon élni.
2019. aug. 8. 11:16
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!