Mennyire viselheti meg az embert a kutyája halála?

Szuszika puli bolt, tegnap pusztult el 4 évesen kullancs miatt.5.-én.5 nap múlva lett volna 5 éves.A kullancs miatt vese elégtelensége lett.Voltunk az állatorvosnál,mondta, hogy ennek a kutyának már nics sok hátra.Mi választhatunk, hogy elaltassa, vagy sem.Én nem akartam, hogy elaltassa, mert akkor egész életemben azon gondolkodtam volna, hogy hátha túlélete volna. Az orvos szerint 1% esélye volt, hogy túlélje.Végig vele voltam szinte.Amikor hazahoztuk,először is elmentem arra sétálni,ahol rengeteget,voltunk együtt, sétáltunk, futottunk.Aztán amikor hazajöttem akkor, csak legfeljebb papírzsebkendőért mentem be.Amikor felálltam ő meg felült, aztán mindig összerogyott.Láttam amikor vért hányt, meg valamilyen sárgát.rengeteget sírtam, most is sírok.Aztán megjöttek az anyáék,az egész család Szuszival volt.Apa bement egy kicsit.Anya simogatta aztán egyszer csak.Nem vett már levegőt.Még élt , dobogott a szíve, csak kómába esett.Addig bementem zólni az apának, hogy vége. Aztán Szuszihoz jöttünk.És nem dobogott már a szíve.És bepisilt. Már tényleg vége volt.Együtt meg emlékeztünk róla.Aztán eltemettük. Nagyon meghitt volt.Abba a pokrócba raktuk bele, amin legutójára feküdt.Mellé raktuk a két kis kedvenc plüssét, egy dalmatát, és egy tigrist. Nagyon sokat játszott vele.Aztán beleraktuk a földbe, és eltemettük.A kertbe, az eper mellé. Mindig beszokott odamenni, és lelegelte tavasszal az összes epret. Többé nem fog epret csenni.Tegnap óta csak sírok.Nem tudok meglenni nélküle, éjjel sem tudtam aludni.Rengeteget köszönhetek neki.Soha sem jutottam el volna nélküle, addig, ameddig.Amennyit futottam vele. Nem juttotam elvolna a futóversenyeken nélküle. Nem tudok túl lenni nélküle. Sosem felejtem el. Még fiatal volt.Nem tudom felfogni, hogy nincs többé.Nagyon szerettem.

SZERETTELEK SZUSZI, ÉS SOSEM FELEJTELEK EL!

Kedves Fórumozók! A válaszom a kérdésre: nagyon, iszonyúan megviselheti az embert a kutya halála. Én és a férjem hétfő reggel óta vagyunk nagyon rossz állapotban. Marcipán novemberben lett volna 5 éves, egy életvidám, pajkos, huncut, keverék kislány (pumi - farkaskutya). Nyugodtan mondhatom, szinte a kislányunk volt. Azt hiszem nagyon sokáig fogunk szenvedni az üres lakásban. Ami régen otthon volt, most egyszerűen nem az, nem bírunk hazamenni, nincs boldog csaholás, senki nem foglalja el a fotelt előlünk, senki nem kunyizik egy kis szalonnát vacsora közben és senki nem horkol a férjem mellett a délutáni pihenőben. Csönd van. Egy babéziózis nevű betegség támadta meg, amit kullancs okoz. Ugyanazok a tünetek voltak nála, mint az utolsó válaszadó kutyájánál. Csak sajnos olyan gyorsan elvitte, hogy orvoshoz se jutottunk el vele. Mi a barackfa és a hintaágy alatt temettük el (ez volt a kedvenc helye), pokrócban, hogy soha ne fázzon, a malackájával meg a mókuskájával. És teleraktuk virággal azt a helyet. Egyelőre hinni akarok benne, hogy ő is átment a Szivárvány-híd alatt és a rengeteg kis pajtással már jól érzi magát. Hogy meddig lesz gombóc a torkunkban... valószínűleg sokáig, nagyon sokáig...

Légy boldog kicsi Marcipán az új otthonodban a Szivárvány híd után!