Mit tegyek a "megörökölt" falusi német juhásszal?

Egyedül élő közeli rokonom nemrég elhunyt. A 6-7 éves német juhásza egyedül maradt, illetve mondhatjuk, hogy "megörököltem". Most itt vagyok vele, és etetem. A vírushelyzet miatt távmunka van a munkahelyemen, ez segít átmenetileg. De nem fogok tudni véglegesen több 100 kilóméterre maradni a lakhelyemtől. És elvinni sem tudom magamhoz a panelba.

Próbáltam érdeklődni a faluban (Tolna megyében van egyébként), hogy kell-e valakinek, de senkit nem érdekel, a következők miatt: egy befogadott kutya, és biztos, hogy valami trauma érte kis korában, mielőtt ide került. Nem vad, de nem bízik az emberekben. Nem lehet pórázt vagy nyakörvet rátenni, félti a nyakát. Megérinteni, simogatni sem engedi magát. (Előlem is elfut, ha simogatni próbálom, pedig ismer valamennyire korábbról). Illetve, ha sarokba szorítják, akkor bevadul, morog. (A szomszéd mondta, hogy őt kérték meg, tegyen rá szájkosarat, hogy az állatorvos beolthassa. De nem hagyta a kutya, emiatt nem merte az állatorvos beoltani, és chip-et sem kapott).

Így nem túl kelendő a faluban. Akinek őrzésre kell, az azért utasítja vissza, mert nem elég vad. Aki meg elvinné az idős szüleihez, az azért gondolta meg magát, mert látta, milyen "ugrálós", fegyelmezetlen. Egy öreget vagy gyereket simán fellökne, mert úgy fejezi ki a szeretetét, hogy farokcsóválva rohangászik körülötted, meg felugrál rád :(

Én nem értek annyira a kutyákhoz, hogy megneveljem - ha egyáltalán lehet. Meg nem tudom, meddig tudok itt lenni vele...

Mit csináljak szerintetek?

(A legtöbben az "elaltatást" javasolják errefelé. Azt mondják, a menhely milyen rossz lenne neki. Ami lehet, mert látom rajta, mennyire hiányolja és keresi a gazdáját. Engem ismert régebbről, de én is nehezen boldogulok vele. De jó lenne megmenteni, mert nagyon jófej, okos, és szereti az embereket. Házőrzőnek is jó, mert ugatós - ha nem elkapni, csak elijeszteni akarjuk a betörőt, arra tökéletes.)