Mivel etetitek, mennyit sétáltatjátok, hogyan tartjátok a kutyátokat? Csak őszintén!

Jogos a kérdésed. Itt mindenki 10/10-es kutyaszakértő, anyatigris, idomár, tréner, állatorvos, élősködőszakértő, táplálkozási tanácsadó, felelősségteljes mintaszobor.

Jó sok savat fogok kapni, de ha őszinteséget kértél, akkor meg is kapod.

Nekem sima Brit premiumot esznek a kutyák (junior, adult). Ez olcsó, kiadós, szépek a kutyák tőle. Próbáltunk mást is, voltak jobb és rosszabb időszakok (taste of the wild, happy dog, dog chow, real nature, szép kis szinuszgörbe), tényleg pénztárca-függő.

Én szerencsés vagyok, mert a legnagyobb állatorvosi kiadások (150 ezres műtét) pont akkor talált be, amikor éppen jó sok megtakarításom volt. Volt idő viszont, amikor nemtudom ezt hogy kerítettem volna hirtelen elő (14 éves az idős kutyám, szóval az hogy épp van rájuk egy zsák pénzem csak egy aktuális állapot, a 14 év alatt sokminden történt).

A kölyök kutyára megint csak rengeteg pénzt elköltöttem, sok tételre nem feltétlenül lett volna szükség, de az én dolgomat könnyíti meg, de kölyköt nem is vállaltam volna, ha éppen nem tehetem meg. Ettől még nem tartom rossz gazdinak azt, aki negyedennyi vackot se vásárol össze, nem ettől lesz boldog a kutya. Viszont ingyen keverék kutyus.

A sétáltatás az megint egy olyan dolog ami a mi családunkban egyáltalán nem konstans dolog. Március óta homeoffice-ban vagyok, így kiemelkedően sokat tudunk jönni-menni, illetve most nyaralni is vittük a kutyákat.

De erre megint csak azt tudom mondani, hogy voltak rosszabb időszakok, doktori védés, államvizsgák, vizsgaidőszakok, gyakolati időszakok, túlórák, pályakezdés amikor ez egyszerűen nem tudott megvalósulni ebben a formában. Igen, megesett 1-2 baleset is, mert későn értem haza, vagy volt szeparációs szorongás. Emberek vagyunk, nem a kutyáért élek, ő sem értem él, a közös szimbiózus a lényeg, amibe néha csúszik egy kis malőr.

Ha tényleg teljesen őszintén kellene színt vallanom, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy vannak időszakok amikor közepes, van amikor jó, és van amikor kifejezetten rossz gazdi vagyok.

Az ember élete rengeteg dologból tevődik össze, számos eset vagy élethelyzet van amikor nem tudok annyira fókuszálni a kutyáimra, mint amennyit itt sokan elvárják és mondjuk egy doktori fokozatszerzési eljárás kellős közepén 2 idegösszeomlás között pont nem az köt le, hogy vajon a napi "jógazdi" kötelezettségem, meg a kutyafárasztás megvan-e, hanem mondjuk hogy abszolválom-e amit kell, vagy rámrohad 3,5 milla diákhitel. Utána viszont ezt kompenzálom, és újra "jógazdi" leszek, aki hetekig-hónapokig megintcsak fókuszál arra, hogy a kutyái kiegyensúlyozottak és boldogok legyenek.

Nem kell félreérteni, mindig minden körülmények között sétálnak eleget, figyelve van rájuk, esznek, de nincs meg az a fajta kapcsolat, ami sokszor viszont igen, amikor beindulnak a kutyás kirándulások, bandázás a helyi közösséggel, kutyasuli, ilyesmi.

nem olvastam el az egész kérdést, mert fáj a szemem, de kommentelni tudok :D

Tehát nálunk reggel szokott lenni egy gyors pisi 7 körül, akkor reggelizik is rosszabb minőségű tápot és kis konzervet ízesítésnek, vagy anyukám főz neki csirkerészeket és belsőt fűszer nélkül, rizzsel. Délután van egy 1-2 órás séta (ha túrázunk akkor több is akár), majd estefelé még egy gyors pisi 10-kor és utána egy vacsi.

Van azért, hogy ezeken a fix sétákon kivül kimegyünk kicsit a friss levegőre, csak úgy heverészni.

Lakáskutya amúgy.

Sajnos mióta elköltöztem a szüleimtől rájuk bíztam a tápvásárlást, mert keresetem nem volt, aztán örültem, hogy bevállalták, nem még cseszegessem őket. Oltást és parazitavédelmet persze rendszeresen kap. Most tervezek új lakásba költözni, ahova magammal vihetem majd, akkor már középkategóriás tápot kap majd.

Platinumot kapnak és porcerősítőt. 2 kutyára kb 50 ezer ft egy hónapban (ez nem a fizetésem fele, csak kb a 7%-a)

Minden nap edzünk valamit, vagy megyünk a kutyahaverokkal játszani. Kb napi 2-3 óra.

Nekem kistestű kutyáim vannak, közepes mozgásigénnyel. Panelban lakunk. Napi 3x sétálunk, összesen kb 2 órát. A tél kivétel, mert nagyon fázósak. Olyankor otthon többet foglalkozom velük. De alapból szoktam velük séta után otthon játszani, ha igénylik. 3 órát szerintem intenzíven foglalkozom velük. Ebben benne van a séta, etetés, tanítás, játék, ápolás. Napi 8 órát dolgozom, kb 9 órát vannak egyedül. Minden nap egy órával korábban kelek miattuk, hogy ne csak "pisi-kaki" sétára legyen időnk reggel, hanem mozogjanak is. Pedig "csupán" társasági fajták, nem munkakutyák. Lefekvés előtt 2 órával egy gyors eü. séta. Végalusszák az éjszakát.

Igyekszem minél több időt velük tölteni, de tény, hogy edzésen, gyors bevásárláson és a kutyákon kívül nem csinálok mást szabadidőmben munkanapokon. Mondhatni a hobbim a kutyázás. Gyerekem nincs, de nyilván úgy kevesebb idő jutna rájuk.

Nekem mentettem van.

Napi 2 séta van, mert nekem nincs home office, sok tanulás is van séták alkalmával, illetve kocogunk. Plusz kirándulás hétvégén, ha az időjárás is engedi. Száraz tápot kap, egy kis tálcással felnedvesítve, különben éhezteti magát. Kistestű, 9kg, nem költöm rá a fizetésem felét. Amiből nem engedek, a Nexgard spectra, de kéthavonta hozok a dokitól 2-t, így nem megyek minden hónapban.

A fajtamentés elégedett, a kutyám kiegyensúlyozott, nyugodt, csendes, nekem ez elég visszaigazolás.

Ezer éves és beteg.

Havi 20ezerFt csak a gyógyszerköltsége. Aztán még ott van a spec. kaja (allergiák, egyéb eü. problémák) és a külső-belső parazitamentesítés.

Nem sétál, mert nem tud. Ha elindul, akkor is max 3 házat. Tropára mentek az ízületei, mert valami vadbarom úgy gondolta, hogy a tacskoid kintre való. Előbb a reggeli sétái koptak el, majd az estiek is. Amíg jól volt, napi 1-1,5 óra séta, néha több is, pórázról elengedve, feladatozva. Ha volt rá lehetőség, kutyabarátokkal. Amíg tudtuk vinni, jött velünk nyaralni, most marad itthon mellette valaki.

Volt némi félelmi agressziója, azt rendbe tettük. Mivel 10 éven keresztül senki nem foglalkozott vele, nem olyanok a kognitív képességei, mint egy átlagos kutyának, de a létfontosságú dolgok megvannak neki meg még néhány trükk is. A szóra, kézjelre működik, nem pórázcibálásra ;) Használja az eszét, logikusan gondolkodik, az esetek túlnyomó többségében jó döntéseket hoz.

Mivel kérdezted: maradék nincs, nem tartom jónak, de allergiás is, úgy többek közt. Emberkaja-evés is csak ritkán van, így fejből a zabpelyhes céklafasírtom az, ami teljesen kutya-kompatibilis, vagy ha valami olyat sütünk (pl. sütőtök, édesburgonya), akkor rakunk félre neki kevésbé fűszeres falatokat. Herótom van az evéskor asztal mellett kolduló kutyáktól, úgyhogy nálunk ilyen nincs.

Benti. Mivel egyáltalán nem aktív már, így leginkább passzív figyelem jut neki (ott hortyog, ahol mi vagyunk), de az sok. Hiányzik az az időszak, amikor még sétáltunk és tanultunk.

Nem alussza végig az éjszakát, éjfél és 2 között általában ki kell menni vele.

Mit bánok? 2 év OKJ estin. A családtagok vállalták az ellátását, mert este 9kor hazaesve, úgy, hogy neki fél 10-kor lőtték fel a pizsamát, túl sokat nem tudtam foglalkozni szegénykémmel.

A debil kérdezők vs. tökéletes hozzászólok felvetésedre válaszolva: aki kerti törpét tart és odáig tart a tudása, hogy meg tudja különböztetni, hogy a kutya melyik vége ugat és melyik szarik, az nem tud belemenősen tanácsot adni. Ha mégis megpróbál, az nem lesz élményszerű, mert beugatnak neki és lepontozzák a vérbe, így általában rövid az ilyenek pályafutása :D

#1 vagyok, köszi a válaszod! Igen, a 14 év az hosszú és kalandos, de egyben áldott is. Van neki már külön megtakarítása, hiszen 14 év gondtalan évet biztosan problémás idős kor fog követni. Legalábbis jobb félni, mint megijedni, de szerencsére egészséges, aktív kutyus egyelőre, így valamit remélhetőleg jól csinálunk vele. Lekopogom, de a 14 év alatt alig volt komolyabb állatorvosi költsége.

Nameg azért az új hiperaktív (tényleg nagyon hiperaktív) kölyök családtag is kicsit felpezsdítette az életet, átírta a régi rutinokat, ami végül az idős kutyámra is jó hatással van annak ellenére, hogy az idősöm jól viseli a lusta napokat, talán még kifejezetten szereti is. Kicsit nehéz összeegyeztetni a 2 kutya igényeit, illetve a megfelelő nyugalmat biztosítani az idős kutyusnak, de egy méregdrága és extranagy baba biztonsági rács megoldotta a problémát, lassacskán mindenki számára sikerül kialakítani az ideális környezetet, plusz a kicsinek most vannak külön foglalkozásai is, oviba is jár. Nincsenek külön zárva egyébként, sokat játszanak, de amikor az idős már elfárad és láthatóan zavarja a kis piranha, akkor egérutat kap a hálószobába a biztonsági kapuval, így mégsem bezárt ajtók között kuksol, ugyanúgy a mi légterünkben van, csak védett helyen.

A barf az nagyon klassz, én nem mertem belevágni, kevés időm volt ezzel foglalkozni és nem akartam rosszul csinálni, plusz gyerek is van itthon, aki annyira nem veszi ki a részét a kutyás létből, ez inkább az én hobbim, meg a páromé. Egyedül az idős kutya irdatlan mennyiségű fogköve miatt gondolkodtam el a barfon, de sajnos jött egy szükséges műtét, így ha már altatták akkor a fogait is rendbevágták - azóta mosom neki virbac fogkrémmel, nagyon szereti, és igazi colgate mosolya van, szóval mostmár ennyi idősen nem variálom az étrendjét. A tápokkal való kísérletezést is feladtam, volt hogy kifejezetten senior tápot kapott, de fakóbb lett a bundája, meg valahogy nem voltam elragadtatva, úgyhogy marad az adult táp, egyéni adagolással. Tudom, hogy van jobb / drágább / jobbra értékelt, de már nem szeretnék váltogatni.

Élősködők ellen advantix és milprazon/milbemax kombit kapnak, eddig működik, bevált, nem szívesen variálok ezen sem.

Hát mi így tartjuk a kis bestiákat, a párom viszont nagy segítség, egyedül nem menne a gyerek, a karrier, a kutyák, a hobbik, és minden más egyszerre. Egyedül nehéz, amikor bonyolódik az élet. Így viszont nagyon jó.

Azt viszont nagyon élvezem, hogy végre olyan félnormális "felnőtt" fizetésem van, amivel tényleg jól tudok róluk gondoskodni, és nem kell rágni a körmömet, hogy ha baj lesz akkor miből - hogyan. Ez főleg az idősöm korai éveire volt jellemző amikor még gimis voltam, nem dolgoztam, szüleim pedig nem úgy tekintettek a kutyára, ahogy kellene. Ezért szoktam megsajnálni sok gyerek kérdezőt, akik még a szüleikre vannak utalva, a kutyáról viszont szeretnének gondoskodni. Sosem tudnám ezeket a gyerekeket bántani, rossz időszak volt nekem is. Persze az orvosi ellátás megvolt, és minden ilyesmi, de mondjuk a minőségi tápot már nem vette be anyám gyomra 14 évvel ezelőtt, de szerencsére így is egészséges és fitt kutya lett, és már sok-sok hosszú éve önállóan gondoskodom róla.

Véleményem szerint nincs ezzel baj, hiszen a tanácsadásnak pont az a lényege, hogy az ember a lehető legjobbat adja, még ha ő nem is úgy csinálja. A jó kiképző is úgy készül, hogy megtanulja a bevált módszereket az irodalomból, majd ellesi másoktól a frappáns módszereket és beépíti a képzésébe.

Életvitel: Nehéz vitatkozni azzal, amikor leírják, hogy napi x órát kell foglalkozni a fajtával, hiszen egyrészt igaz, mert adódik a fajtajellegből, másrészt mindenki tisztában van azzal, hogy az embernek munkahelye van és a kölykök sem mind egymás klónjai, mindnek eltérő jelleme van és kortól, neveltetéstől is függ, hogy mennyire igényli a foglalkozást. Nem véletlen, hogy ha konkrét napitervet kér valaki, akkor arra nem adnak egyenes választ, mert nem is lehet... Nem csak itt, hanem külföldi fórumokon sem.

Pénzügyek: Hát igen, aki fanatikus, az simán rákölt a kutyájára havi 100e-t is akár, de ez minden technikai jellegű hobbitevékenységre is igaz. Az etetésen kár vitatkozni, mert biológia tényekről van szó. Egy Tesco-s táp vagy egy szervezet számára emészthetetlen vagy mérgező táplálék nem válik attól hasznossá a kutya számára, mert a gazdája hisz benne, hogy "jó". A csontokról megoszlanak a vélemények, de megint csak: A tanácsadás arról szól, hogy a legjobb tanácsot adjuk, tehát azt mondani, hogy egyáltalán nem szabad csontot adni, az igenis hasznos tanács, ha a kérdező nem fogadja meg, akkor lelke rajta, de az tény, hogy akkor ezzel kockázatot vállal.

Alabaim van: konzerv tapot es ember kajat eszik. Konzervbol fele annyi mennyiseget kap mint a dobozra ra van irva ... plusz amikor en eszem, akkor kap egy rendes adagot az eberi kajabol is ... plusz az a fel kilonyi virsli is 'jatszik' amit a neveles alatt megeszik jutifalatkent.

Szoval az en kutyam 2x800g konzervet kap ... + egy adag ember ebedet ... + napi fel kilo virslit (csakis az oktatas jegyeben).