Titeket nem idegesítenek az emberek kutyasétáltatás közben?

Nekem kölyköm van, én kifejezetten örülök ha odajönnek és ezzel segítenek szocializálni. Kezdetben mindenkit megugatott, a járókelők nélkül még mindig ezt tenné.

Én inkább az öreg néniket utálom akik az ablakból cüccögnek neki.

Jott egy reszeg ... ugyulu-bugyulu ... kutyam felkapta a fejet es majdnem kiverte az ember fogat :) Dolt a kepebol a ver :)

Ugyulu-bugyulu? (marha!)

Szerencsére mióta felnőtt a bichonom eltűntek az ilyen idióták. Nekem még a lábam közé is benyúltak utána.

De ha valaki adná a jótanácsait rendesen elküldeném a fenébe. Törődjön a saját dolgával és szálljon le rólam. Ha valaki 2 utcán át követne még rendőrt is hívnék.

Engem is megszoktak találni az ilyen hülyék ne aggódj.

Van a környékünkön egy szintén kutyás nő, aki amikor észreveszi, hogy mi is lent vagyunk, egyszerűen követ, csak azért mert egyszer állítása szerint nem szedtem össze a kutyakakit, pedig de. Az én kutyámat hála égnek nem akarják megsimogatni, eléggé bizalmatlan az emebrekkel, mentett kutya. A barátai gazdáit eltűri, simogathatják napestig, de ismeretlenek nem. De azért itt is vannak olyanok, hogy csak nézek milyen emberek vannak.

Amikor kölyök volt még, mindenkitől kaptam az okoskodásokat, hogy mit hogy kène, ezt úgy, hogy több kutyám volt már, velük nőttem fel stb.

És akkor nálam jött a hám téma, hogy miért azzal sétáltatom, azért fog elkezdeni húzni és ehhez hasonlók.

Egyszer én is meguntam és szóltam nekik, hogy nem szeretném hallgatni többet, mert egyszerűen nem érdekel, nem is az ő dolguk. Azóta kikerülnek..

Ez egy nagyon jó kis olvasnivaló.

[link]

Nálunk is vannak ilyenek. Egy 13 éves ivartalanított kistestű keverék kutyám van, de rengetegszer összefutok olyannal, főleg idősekkel, akik megkérdezik, hogy mikor lesz kiskutya, elvinne belőlük egyet. Én erre mindig kedvesen válaszolok, hogy ivartalanítva van nem lesz kiskutyája, erre az szokott lenni a válasz, hogy de kár, pedig olyan aranyos, én szeretnék egy ugyanilyen kiskutyát. Csak arra nem gondol senki, hogy pont ugyanolyan kistestű keverék kan kutyát nem lehet szerezni, és egyébként is ki tudja mit örökölnek a kölykök. Na meg a gyerekeket nagyon szeretem, főleg amikor visítva jönnek oda, hogy megszabad-e simogatni a kutyát. Mivel nagyon barátságos kutyus, ezért megszoktam engedni, hogy megsimizzék. A kedvencem pedig most jön. Falun élünk, ezért rengeteg kutya nincs szocializálva, esetleg kertben nő fel, de mivel felnőttkorában behívható, póráz nélkül simán kiengedik az utcára. Ha arra megyek sokszor, csak a kapu van nyitva, és a szocializálatlan, szerencsére főként kistestű kutyák, ugatva, vicsorogva támadnak. Ha a gazda észreveszi, akkor ráüvölt, és a kutya jó esetben beszalad, ha nem akkor azért kijönnek segíteni, mert jaj az én agresszív kutyám bántja az ő Morzsikáját/Buksikáját. Van aki még csak bocsánatot sem tud kérni. Szerencsére ilyen támadás nagyon ritkán fordul elő, az utolsó kb. 1,5 éve volt, de mindig nagyon figyelnem kell, hogy megelőzzem az ilyesmit.

Azoknak akik kiskutyát akarnak megszoktam mondani, hogy boccs, de ivartalanított, és egyébként se fialtatnám, a gyerekeket oda szoktam engedni, mivel szerencsére elképesztően barátságos kutyám van, de amikor valakinek a kutyája nekünk ugrik, azért megszoktam jegyezni, hogy a kutyáját ne futtassa póráz nélkül az utcán. Szerencsére komoly baleset még nem történt.