Hogyan dolgozzam fel a házikedvencem elvesztését? Teljesen kivagyok.

Az én kutyámat 15 évesen altattam el. Már sok minden baja volt, és már nem élvezte az életet. Sokáig lelkiismeret furdalásom volt, de idővel rájöttem, hogy jól döntöttem.

Úgy állítottam neki emléket, hogy a vállamra tetováltattam a képét.

Részvétem a kutyusod miatt! Én is gyújtok egy gyertyát!

Részvétem :(

Gyertyám ugyan nincs (félek a tűztől, még a tűzhelyem is elektromos ><), de egy perc néma csendet adhattam neki.

Szép kort élt meg még így is. Hidd el, hogy ettől csak rosszabb lett volna neki.Ezerszer rosszabb amikor már úgy kell elválnod az állatodtól, hogy haldoklik az altatás előtt, fájdalmai vannak, beteg,szomorú..

Elaludt,de úgy, hogy boldog volt, mellette voltál és még az utolsó percekben is szeretettel gondoltál rá, nem úgy mint egy teherre amit végre levett az élet a válladról.Nem egyszerű egy idős, beteg állatról gondoskodni, de te még így is imádtad.

Ennél többet és jobbat nem is kaphatott volna.Békésen elszundikált melletted.

Remélem,hogy hamar sikerül megbírkózni a gyásszal.

Részvétem...nagyon sajnálom ami szegénnyel történt de a legjobb döntést hoztad az érdekében! Büszke lehetsz magadra hogy ezt megtudtad lépni! Remélem ismét fogsz találni valamit amiben örömödet leled^^

Megosztom már én is a kis történetem ha itt vagyok: tavaly augusztusban befogadtam egy magára hagyott kisgalambot,aztán erre egy hétre osztálytársam felhívott hogy talált egy kisgerlét is,esetleg betudnám e fogani, persze mentünk is egyből érte. A kicsikém kb 1 hetes volt mikor elhoztuk,szinte teljesen én neveltem fel és ezt ő is tudta,nagyon szeretett,mellettem aludt,üdvözölt mikor jöttem haza,turbékolt nekem. Rengeteg boldog percet köszönhetek annak a kismadárnak,de sajnos már nem tudom neki meghálálni. Sajnos áprilisban családi problémák miatt nem lehettem itthon majdnem 1 hétig...szegénykém megbetegedett. Vasárnap mentem haza(édesanyámnak fel se tűnt hogy beteg),hétfőn reggel rohantunk orvoshoz,kapott gyógyszert de a kedd reggelt sajnos már nem élte meg szegénykém. Még mindig annyira fáj hogy nem kérdeztem meg hogy inkább ellehet e altatni mintsem hogy úgy teljenek az utolsó percei hogy fulldoklik. Fél évet töltött velem az a kis gerle de sosem fogom elfelejteni,ebből a szempontból te szerencsés vagy hisz te legalább 13 évig élvezhetted a kutyusod társaságát. Abból a szempontból pedig én hogy nekem azóta is megvan az a galambom akit először fogadtam be és segített átvészelni a gyászidőszakomon,ezért csak azt tudom ajánlani hogy foglald le magad valamivel,bàrmivel pl.sport,tanulás,főzés,takarítás.

Remélem mégegyszer hogy rendbe jössz lelkileg,biztos vagyok benne hogy a kutyádnak a lehető legjobb helye volt!

Részvétem! 💔

A legjobb vigasz az lehet, hogy a lehető legjobb életet biztosítottad számára. Boldog, hosszú élete volt, és tudod, minden kutya a mennybe kerül. Sirasd meg, temesd el, gyújts érte gyertyát, és sose felejtsd el. Az ő jó szívük ajándék nekünk, embereknek.

És ha egyszer majd túl leszel a gyászon, fogadj örökbe. Menhelyről, gyepmesteri telepről, utcáról.

Én tartom azt, hogy akkor teszünk a legtöbbet állatainkért ebben az állatkínzással teli világban, ha minél több állatot boldoggá tudunk tenni saját erőnkből.

Kitartást kívánok és erőt neked!

Miért kellene rögtön mentenie menhelyről? Hogy jön ez ide? Gyászol valaki,és bökitek még ide is ide a mentős dumát,ember..Jó,hogy nem címkézitek alá azt is,hogy ha talált kutyát fogad be azt ivartalanítsa,ha venni akar ne szaporítótól,és prémium táppal etesse,mert tuti bolti szemetet vagy moslékot adna.

Az összes sablon szöveg egy helyen lenne.

Szomorú,hogy elvesztette a kutyát,legalább had gyászoljon már anélkül,hogy rögtön sóznátok rá egy másik kutya beszerzéses gondolatot..

Amúgysem hiszem,hogy a legjobb megoldás egy ennyire mélyen elszomorodott embernek azt ajánlani,hogy egy olyan helyről szerezzen be kutyát,ahol többnyire problémás,beteg vagy idős kutyák vannak akikkel szintén negatív dolgok érhetik.Öngyilkosságot fontolgat,ha ez tényleg komoly az hiányozna neki a legkevésbé,hogy mégtöbb szomorú kutya láttán lelkileg is szarabbul legyen.

Majd eldöni ő,hogy egyáltalán akar-e kutyát,és ha igen akkor honnan szerzi be.

Adj időt magadnak,és ne befolyásolja a döntésedet sose más javaslata.Olyan döntést hozz,amitől később te magad is újra teljes mértékben boldog lehetsz.Ha ez egy új kiskutya idővel,akkor is úgy válassz és olyat amit nem sajnálatból,nem mások miatt szerzel be.Akárki akármit mond,a kutyád,ha lát is valahol,figyel valahonnan sose azt fogja elvárni,hogy azt tedd ami mások szerint helyes,hanem azt,ami a legjobb és legtöbb örömet okozza neked helyette is.