Normális, hogy a kölyök kutyám szet ugrál örömében, amikor meglat. Pár perc múlva már tudom fegyelmezni, leul, ha arra utasitom, de amikor kimegyek reggel, úgy örül nekem, hogy össze vissza ugrál. Ezt szabad vagy már ez sem jó?

Van különbség aközött, hogy a kutya örül a gazdájának, és hogy ledönti a lábáról a gazdit, kedves 10-es.

A te példáddal élek, hogy biztosan megértsd. Ha valaki odajön hozzám nagy mosollyal köszönni, annak örülök, és viszonzom.

De ha valaki tíz méterről rohanni kezd felém, hogy sziaaaaa, és úgy ugrik a nyakamba, hogy hanyattesünk mindketten, akkor meglehetősen nagy eséllyel küldöm el a halál f...ra.

Érzed a különbséget? Ezt kell megtanulnia a kutyának is (és mellesleg egy kisgyereknek is, ha már így felhoztad). Hogy úgy fejezzem ki az örömömet, hogy a másiknak ne ártsak vele. A kutya esetében ez jelenthet őrült farkcsóválást, gazdi lábára ülést, akár ugatást, ha a gazdit ez nem zavarja, de semmiképp sem ugrálást. Mert a cuki kiskutya is lesz egyszer 47 kilós, de ő akkor is cuki kiskutyának fogja hinni magát, és nem fogja érteni, hogy miért kap büntetést azért, amiért addig jutalmat kapott.

A kutyával pedig természetesen lehet játszani, de az sem úgy néz ki, hogy belépek a lakásba (vagy ki a kertbe, tetszés szerint választható tartástól függően), és JÁTÉK!!!! Nem. Üdvözlöm a kutyát, ő is engem (nem ugrálással, ledöntéssel...), lepakolom a holmimat, leülök, stb., aztán jöhet a játék, természetesen. De nem nagykabátban teszem azt bevásárlással szatyorral a kézben dobok el mindent és játék, mert szerinted jutalmazni kell az ugráló kutyát.

6-osnak van igaza.

Aki jutalmazza ezt a viselkedést, annak előbb-utóbb szeparációs szorongásban fog szenvedni a kutyája, de hát milyen cuki, ahogy örömében bepisil...

Egy évesen elkezdeni egy kutya trenírozását, ezzel kihagyva a szocializálási időszakot, elvesztegetni egy csomó időt, a legfogékonyabb hónapokat? Én egy ilyen ember szavára nem adnék. És addig mint tanul a kutya? Vagy csak nő mint gaz a fűben és teljesen neveletlen, képzetlen?

A kutya számára élvezet a tanulás, nem nyűk, ahogy te képzeled. Élveznek tanulni, a gazdával pozitív tapasztalatokat, időt eltölteni. Hozzájárul a szellemi egészségükhöz a rendszeres tanulás. Bizonyítottan tompítja az időskori elbutulás hatásait.

Komolyan még mindig ott tartunk, hogy azt taglaljuk hogy miért, mennyire fontos a mentális fárasztás is a kutya életében??

“ Aki jutalmazza ezt a viselkedést, annak előbb-utóbb szeparációs szorongásban fog szenvedni a kutyája, de hát milyen cuki, ahogy örömében bepisil... “

Ez elég tudományosan hangzik, pedig nekem volt beagle és német juhász keverék kutyám is, akiknél “jutalmaztam” ezt a viselkedést, de valahogy soha nem volt ilyen problémájuk.

Nem fegyelmezni kell, hanem csak elérni, hogy ne ugráljon, hanem minden lábával a földön állva örüljön. A négy lábon a földön lévő kutyát is lehet simogatni, dögönyözni, vagyis jelezni, hogy te is örülsz neki.

Vagyis amikor ugrik, igyekszel lent tartani a földön egy nem kíséretében. Ha sikerül, akkor mehet az örömködés.

Úgy van, ahogy 16-os írja - ez már megoldás.

A sok olvasni, értelmezni nem tudónak meg: nem azt mondtam, hogy egy éves koráig egyáltalán nem kell tanítgatni.

"majd jöjjek vissza, amikor 1 éves lesz! :-)

Nem azt mondom, hogy nem kell tanítgatni, nevelgetni"

A kérdező meg nem felnőtt kutyáról beszélt, hanem kölyök kutyáról - szó sincs arról, hogy ledönti a lábáról.

Csak hogy "lenyugodjatok" - leszoktattam már olyan kutyát is az ugrálásról, akit senki nem tudott :D

3-as, 10-es vagyok.

Végezetül leírom, hogy miért "ragadtam klaviatúrát", holott itt, ebben a rovatban egyáltalán nem szoktam írni.

Van egy kutyás ismerősöm, amikor meglátott a kölyök kutyus, megörült, simi, kis játszás, bohóckodás, mindketten boldogok voltunk.

Aztán a 3-4 hónapos kutyáhozt elkezdett járni egy tréner, fegyelmezés, stb. - nos, 2-3 hónap alatt eljutott a kutya odáig, hogy nemhogy simire, játszásra nem jön oda hozzám, de simán elmegy mellettem, mintha soha nem is látott volna -mondjuk a gazdája sem engedi oda, mert "fegyelmezettnek kell lennie a kutyának".

Na, ezt a kutyát aztán jól "megszocializálták" :-(

Ja, és a gazdájának nem velem van baja, mert totál jóba vagyunk - még mielőtt elkezdenétek mindenféléket gondolni... :-)

Ja, és nem német juhász, örző-védő vagy efféle, mert annál még természetes is lenne, hogy ne barátkozzon, hanem egy spicc-szerű kutya.

Én mindig azt mondom az ilyesmire, a természet az etalon, (ugyan mi más is lehetne) azt kell megfigyelni, tanulmányozni, lemásolni! Ez, a legegészségesebb kapcsolat!

És én még soha életemben nem láttam egyetlen kutyafélét sem a természetben, aki úgy üdvözölte volna a falkavezért, hogy kérés nélkül betolakodott volna a személyes terébe, elsőként kezdeményezett volna fizikai érintkezést, pláne olyat, hogy ráugrált volna!

Alapvetően fel kell ismerni azt, hogy a kutyák azért lettek sikerrel domesztikálva, mert van bennük egy hatalmas megfelelni akarás a gazdájuk iránt.

Tehát ha egy kutya észreveszi a gazdáján, hogy örül az örömének, (anélkül, hogy a gazdája tudatában lenne ennek, mert a kutyák a legapróbb tudattalan rezdülésünkből észreveszik ezt)

onnantól kezdve elkezd rájátszani erre, és mindig egyre jobban!

Tehát ha egy kutya túl rámenősen fejezi ki az örömét, az közel se az ő természetes örömének a természetes megnyilvánulása, hanem azt hiszi, hogy a gazda részéről egy elvárt viselkedés, amivel őt boldoggá lehet tenni.

Ezért csinálja, és a legkevésbé azért, mert ez bárhol a bolygó állatvilágába természetes viselkedés lenne.

Az ezzel a baj, hogy a kutyák hajlamosak túlzásba esni. Ha nem állítod le, simán lehet rögeszmés, neurotikus, annyira képes túlpörgetni magát, hogy összehugyozza magát pusztán attól, hogy meglát.

Mindezt csak azért, mert nem állítottad le idejében, és erre kondicionálódott az agya.

Egyszerűen a túlpörgetett pszichés állapottal fog téged (legalábbis az üdvözlésed) összekötni.

Úgyhogy ha nem olyan súlyos, akkor ignoráld, és ha megnyugodott, akkor a nyugodt lelkiállapotát jutalmazd üdvözléssel.

Ha súlyosabb a helyzet, akkor tiltsd!

Tiltsd le erről következetesen, és leginkább hangok nélkül, testbeszéddel.

A hangok csak további erős impulzusokat visznek a szituációba, amire pont semmi szükség.

Told el magadtól , kézzel, lábbal, told ki a személyes teredből, jelezve, hogy nem vagy kíváncsi erre a rámenős erőszakos közeledésre.

Ha nem veszi a lapot, bökd horpaszon, mint ahol a lovakat sarkantyúzzák, hogy összeránduljon. Ez egy gyors kizökkentés az adott pszichés állapotból. És ne hátrálj!!! Soha 1 cm területet se adj át egy ilyen helyzetben!

Mindig az irányába haladj, te vedd el az ő területét, és küld el magadtól, amíg annyira izgatott, hogy számodra zavaró.

Ha lenyugodott, akkor hívd oda, és azt a lelkiállapotot erősítsd üdvözléssel, simogatással.

Így a nyugalommal, és tekintéllyel fog összekötni téged, ami egyben ezerszer természetesebb megnyilvánulás egy falkavezér felé!