Szerintetek is egy csodás állat a kutya?

Szerintem minden állat csodálatos.

De azért a kutya szeretete messze nem az önzetlen szeretet kategória, inkább megfelelési vágy, mivel falkaállat, és az életben maradásának kulcsa, hogy az alfának behódoljon. Imádom én is a kutyákat, de sose értettem, miért akarják egyesek túlmagyarázni bizonyos viselkedési formáikat. Ezért van az, hogy sok kutya az őket bántalmazó gazdához is visszamegy, mert a falkához tartozás fontosabb. Ettől még szerethet tényleg a kutyád, de sokkal nehezebben látható a valódi szeretet jele, mint az sokan gondolnák.

"A kutya az ember legjobb barátja". És ez milyen igaz!! Nincs olyan ember, aki jobban örülne nekem amikor talalkozunk, mint a kutyám.

Nagyon szeretem, és ő 3x jobban viszonozza a szeretetet,amiert nagyon hálás vagyok! A kedvenc kutyás idézetem az az, hogy: "Amikor szükségem volt egy kézre, rátaláltam a mancsodra..." És igen... Ez így van!

#8! Fordítva ülsz a döglött lovon. :D Azt írod, illúzió? Méretes fogalomzavar!

Van facebook-fiókod, vagy vmi hasonló? Na, sok millió ember ott kapja telibe

azt az "illúzió"-t, amiről hittel hiszi, az szeretetet, törődést, valódi családi-és párkapcsolatot jelent. Pedig sok esetben csak a lelki és szellemi kapcsolatok elsorvadását. Aki ilyen, vagy hasonló úton éli az "életét", a mindennapoktól

a legintimebb pillanatokig, na az az ember veszítette el a kapcsolatot az élni

érdemes emberi élettel.

Sok kutyás nem szégyelli bevallani, hogy bizony a kutyájának is köszönheti,

ha nem ringatja magát illúziókba. Nem elégszik meg pl. "közösségi oldalak"

hamis társaságával, vagy a ValóVilla "érzelmi életével", szellemi mélyrepülésével.

De sőt! még egy kutya, vagy egyéb házikedvenc is helyet kaphat az életében!

Borzalom, ugye?

Már 6-7 évesen sósavas kritikával szemléltem magam körül a világot,

nem vettem be mindent, amit a nagyon okos felnőttek mondtak.

Akkor mesélt, tanítgatott nagyanyám a Biblia ismeretére. Egyet nem voltam képes befogadni. A "felebarát" fogalmát. Amikor számomra ismeretlen embertársaimmal

példálózott, besokalltam és kerek-perec kijelentettem, hogy "az az illető nekem

félig sem barátom!" Egyébként is: valaki vagy barát, hát nem?

Olyan nincs, hogy valaki csak félig legyen barát."

Na, ez az, amit egy kutya a Könyv nélkül is tud. Nem csupán illúziók szintjén, érdekből képes szeretni, elfogadni, hanem önzetlenül, őszintén. Azért

szeret, aki vagy, nem azért, ami te, mint örök elégedetlen, lenni szeretnél,

vagy amit mások kifogásolnak, hiányolnak belőled.

No, lefordítom:

Ez azt jelenti, hogy úgy tud szeretetet adni, ahogyan sok embertársunk,

"fele-barátunk" nem. Lehet fujjolni, vagy tagadni, attól ez még makacs tény.

Az idő minket, kutyásokat igazol, sacc/kb. 15.000 év előnyben vagyunk.

(bár én, mélysötét ember-társaimat látva inkább fényéveket mondanék)

Te nem vagy képes egyéb élőlények és a homo sapiens kapcsolatát (f)elismerni.

Vagy kellőképpen jó kapcsolatban vagy magaddal és tükörben naponta látod

azt a felebarátodat, akiről teljes bizonyossággal tudod, hogy ő a világ közepe.

Vannak pl. akik, ha kikattannak embertársaiktól, akkor kimenekülnek a kertbe,

az erdőbe, a "zöldbe" és ott előbb képesek megnyugodni, mintha a "fajtársaik"

közelében maradnak. Ezt sem próbáltad még, ugye? Van, aki a könyvekhez,

vagy a háziállatai társaságába menekül. Sok kutyás pedig a kutyájához.

Gondolom, ez emészthetetlen, de ha nem zárkóznál el attól, hogy hagyd

magad szeretni, embertől, állattól egyaránt, gazdagabb életed lenne, és hidd el,

kevésbé lennél elégedetlen. Magaddal is, a környezeteddel is jobban kijönnél.

Kutyával kapcsolatos családi összekülönbözéskor találtam kimondani, hogy

"a legközelebbi rokonom a kutya". (lásd, hogyan gondolkozhat másképpen ember

az emberről, ember az állatról: nem haragudott meg az illető! És nem csupán

azért, mert a családnevem is szoros összefüggésbe hozható a kutyával, vagy

mert ő is tudja, hogy "kutya nélkül lehet, de nem érdemes" : )

Persze, helyre kell hozni az emberi kapcsolatokat is, de ha feltűnt,

jelen kérdés nagyon nem erről szól. Vagy arra jutottál, hogy ahol

nincsen kutya, ott zökkenőmentesebbek az emberi kapcsolatok?

Hogy, hogy nem, de mi, kutyások ennek pontosan a jó oldalát látjuk.

Egy kutya nem gátja, de éppenhogy eszköze és segítője lehet annak,

hogy emberi kapcsolatok könnyebben helyrehozhatóbbak, tartósabbak,

vagy gazdagabbá tehetők legyenek.

"Egyetlen ember van, aki még képes türelemre tanítani. A kutyám."

Elemésztenéd a háztól azt az EMBERT kutyástul, aki ilyet merészelne

neked mondani, ugye? (és lennél az, aki könnyeivel küszködve

panaszkodik, hogy "felcserélték" egy kutyára...)

Na, az lenne állapot, amit egy "kutyás" felebarátod értetlenkedve fogadna.

(illetve, téged megtapasztalna, már lennének némi fogalmai, de akkor is)

Ha egyedül vagy, ha családban élsz, egy kutya nem rivális, hanem társ.

Nem féltékenység forrása, hanem az élet kiegészítője, igaz társ.

Amikor az emberi kapcsolatok befuccsolnak, akkor is.

Ezt viszont meg nem értheted, míg ki nem próbálod.

Mi pedig mosolyogva fogadjuk a világmegvető bátorságodat,

amit ahhoz gyűjtöttél, hogy egy ilyen kérdés alatt pár milliárd

kutyabarátot elkívánj...az illúziók világába. :D

Próbáld ki, milyen megélni az igazi szeretetet, ragaszkodást.

Egy kutya nem hagy cserben, akkor sem, ha esetleg számodra

érthetetlenül viselkedő embertársaidban hatalmasat csalódsz.

Nem úgy, mint abban az emberben, akiről úgy tudod, ő a világ közepe.

Ha nem az eszéért szereted őt, akkor is meggyőzhetnéd arról, hogy

lehetne kevésbé defektes az értékítélete, de ezt majd lemeccseled

vele a tükör előtt.

Üdv mindenkinek, egészséget!