Miért hívja magát sok kutyagazda apának meg anyának? Mármint a kutya anyjának vagy apjának.

Nekem volt már, hogy beszóltak emiatt, pedig nem gyerekpótléknak tartom a macskát.

De két cicánk van, egy nőstény, egy kandúr. Mikor valakinek mesélek a macskákról, aki nem ismeri őket, akkor a nemük alapján beszélek róluk, így lesz pl. a nőstényből a lánykám a sokadik szóismétlésnél.

Én ebbe nem látok bele semmit, szinonima, rövidítés, a nőstény macskám a lánycica, lányka, de volt már, aki beszólt, hogy komolyan a lányomnak tekintem? -.-

Nem, és akkor sem, ha dögönyözéskor mamapicicicája éppen valamelyik.

Sose hivatkozom magunkra apuként és anyuként mások előtt, és nem is hittem volna hogy ez előfog fordulni, de otthon viszont előszokott fordulni, négyszemközött, hogy "hol a gyerek", "mindjárt jön anyád".

Nem látok ebben problémát. Tudom, hogy nem a gyerekem, és nem is egyenlő azzal.

Hallottam ilyet, és nekem is fura, de valahol megértem a hasonlatot. Konkrétan az egyik cicám hozzám is úgy viszonyul, ahogy egy kisgyerek az anyjához. Ha baja van, hozzám jön. Az állatorvosnál rám kapaszkodik, bújik hozzám, mintha bennem látná a menekülési lehetőséget. Sokszor kapaszkodik rám, hogy vegyem fel, és úgy nyúlkál felfelé hozzám, mint a kisgyerekek szoktak. Viszont volt régebben is cicánk, emellett az "anyás" cica mellett is van másik, és náluk soha nem éreztem ennyire helytállónak a hasonlatot.

Viszont sokaknál, akik csak úgy zsigerből az állatkájuk szülőjének hívják magukat, az nekem fura, és erősen gyerekpótlékszagú lesz a dolog. Én nem szeretem a gyerekeket, nem is akarok soha, szóval direktbe eszembe nem jutna a gyerekemnek hívni a macskáimat vagy a kutyámat.

De azt hiszem az a nemmindegy, hogy valaki tisztában van vele, hogy épp akkora felelősség az állattartás, akár a gyerekvállalás, akkor is, ha a törvények nem védik annyira az állatot, mint egy embergyereket - vagy hogy fűnek-fának azt mondogatja, hogy ők a gyerekei.