Megőrülök a gyászba, mit csináljak?

Hát,először is részvétem,ez sosem könnyű.Pontosan tudom milyen elveszíteni valamit,de..

Itt azért van bibi.Nagyon nagy.

Ha ennyire rossz volt az állapota már el kellett volna altatni,hogy ne szenvedjen.Mert most így ahelyett,hogy nyugodtan elbúcsúzhattatok volna tőle gyakorlatilag fájdalmak közt halt meg akkor is,ha végül kapott altatót,keresztül ment azon amit megelőzhettetek volna.Ha annyira szerettétek segíteni kellett volna rajta és nem magatokat előre helyezni,hogy ó jól van az bírja ő még csak temetni ne kelljen..

Szívelégtelenség,daganat,vízhajtó,fájtak az ízületei,csökkent az aktivitása,gyenge volt már..mi kellett volna még,hogy ne hagyjátok fájdalmak közt? Az,hogy csóválta néha a farkát nem jelenti,hogy megszűntek vagy enyhültek a fájdalmai,csak együtt élt velük ameddig végleg le nem gyengült. Az utolsó napon pedig különösen nagy fájdalmai kellett,hogy legyenek ha hányni,fuldoklani kezdett és zihálni.Alighanem levizesedett a tüdeje is,gondolom a vízhajtó pont ezt előzte volna meg,de kihányta.

Szerencsétlen,isten nyugosztalja.. :/

Neked nem az fáj,hogy mennie kellett,hanem az hogy így ment el,lássuk be.Ez nem gyász,hanem sokkal inkább bűntudat amitől nehezebben fogsz megszabadulni.De meg fogsz,ne aggódj.Legközelebb tudni fogod,hogy mit előzöl meg azzal,ha nem tartod életben a kezelhetetlen,beteg,fájdalmakkal élő állatot és nem nézed végig a haláltusáját.

A nagymama egy ember aki meg tudja hozni a saját döntéseit,a kutya pedig egy állat aki hiába szenvedett előtted te csak elsiklottál felette.

Nekem be ne meséld,hogy szívelégtelen,daganatos,ödémásodó,gyenge kutya (ezeket mind te magad soroltad fel,ezeknek a fele is sok b*szki..) olyan jó volt neki még mellettetek.Egyetlen finom falat se tudja kompenzálni az egészségügyi gondokat és a fájdalmakat..

Kötelességed lett volna a szenvedését nem elnézni kitudja mióta,hanem orvoshoz vinni és ha altatást javasol akkor a legjobb döntést kellett volna meghozni.

A KUTYA SZEMPONTJÁBÓL A LEGJOBBAT! (már pedig ha járt előtte orvosnál ezekkel már tuti javasolta,csak minden áron kellett a buksinak az ajtó előtt haldokolnia,mert a telefon fénytől megvédted de a fájdalmai már kit érdekelt ha még evett és farkát csóválta..)

Mert itt kb arról van szó,hogy ti csak hagytátok még élni ameddig bele nem hal valamelyik betegségébe,mert hogy nektek akkor el kell engedni és el kell temetni.

De egy gyerekes lelketlen banda..

Remélem nem lesz több kutyátok.

Ettől függetlenül tényleg részvétem,de..ez a ti hibátok volt.A kutyát jobban tudom sajnálni ebben a helyzetben.

#8: Miért kell ilyen tapintatlan utolsó tahó modjara nekiesni a kérdezőnek? Te szent vagy vagy mi a f.sz? Te mindig mindenben helyesen cselekedtel?

Ne írd le, mert nem is vagyok rá kíváncsi. Szégyelld magad.

Kérdező, sajnálom őszintén, idővel enyhülni fog és a hiány mellett a legszebb emlékeken fogtok jókat derülni a családoddal.

Szerintem most már kár rágódni azon, hogy mit lehetett volna tenni.

A kutyák sem örök életűek, senki sem az, erre lehet számítani, ha veszel másik kutyát, az is el fog menni, előbb-utóbb. Ha nem tudod kezelni az elvesztését, akkor lehet jobb, ha nem veszel új háziállatot.

A gyászra pedig egyet tudok mondani, amit nemrég olvastam, és elgondolkodtató, de igaz: "A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet."

Idővel jobb lesz. Hozzászoksz majd, hogy nincs veled. És az élet megy tovább.