Mit tehetnék még?

Ugye, tudod, hogy a kutyus nem marad örökre kicsike?

Ugye, tudod, hogy egy kutya komoly felelősség, rengeteg költség, és iszonyú sok törődés nem csak pár hétre, hanem 10-15 évre???

Hogy évente oltatni, féregteleníteni, ivartalanítani (azt csak egyszer :)), bolhátalanítani kell, és hogy egy kutya attól lesz okos, ha törődnek vele, egyébként elkolbászol, és ha rosszul van szocializálva, vagy szaporítótól származóan idegbeteg, roppant harapós kis ideggombóc lesz? Ugye, tudod, hogy a most még aranyos, ágybabújós mamihiányos kis ebecske, ha nem ismert fajtától származik (keverék), akkor egyszerre akár kiszámíthatatlanul megnőhet, és akkor már nem higiénikus beengedi az ágyadba, ráadásul többet fog enni, mint az egész család?

Ugye, tudod, hogy a kutyus önálló személyiség, akinek a szeretete nem magától értetődő? Hogy sok gondod lesz a szobatisztaságával, és hogy megfelelő táplálék kell neki, mert nem konyhamalac?!

(Bocs, de nem tudom, tisztában vagy-e vele, mivel jár a kutyatartás...nehéz ezzel egyedül megbirkózni 12 évesen, és ahogy én látom, eddig sem túl sok támogatást kaptál otthonról.)

Segítséget kell kérni. Egyébként is szükséged lesz a nővéreid támogatására a kutyanevelésben, és ha megígérték a támogatást (hiszen megígérte a nővéred, ugye?), akkor megfelelő pillanatot választani. Fizetés/családi/segély után, megértetni anyukáddal, hogy - amúgy is javasolni akartam - mondjuk menhelyről, kistermetű kutyát szeretnél, ott oltva (szerencsés esetben ivartalanítva), féregtelenítve, chipezve adják, nektek csak a kaját kell adni neki, meg az évenkénti oltást, máris megspóroltátok a fele költséget, és ha karácsony vagy szülinap környékén kéred, mondhatod, hogy nem kérsz mást, csak az ebet.

De hangsúlyoznám, hogy a nővéreiddel együtt, komoly felelősséget kell vállalnotok. Sok sikert!