Átlagos keresetű emberek. Ki hogyan változtatott az állatai etetésén az eledelek árainak drasztikus emelkedése miatt?

Eleve nem hittem az 5 me még több ezer Ft/kg árú “szuperprémium” parasztvakításoknak, tehát kerestem egy rendes minőségű, de megfizethető árú tápot. Ez is drágább lett, de nem okoz gondot a megvétele. Amin spórolni kezdtem már régebben, az az alom, mert rájöttem, hogy az aldis meg a sparos is simán tudja azt, amit napi takarítás mellé kell. Játékuk van elég, de ha eljutok odáig, hogy nem tudok nekik venni, akkor házilag gyártok majd.

Ja és persze alap a benti tartás és az ivartalanítás. Mondjuk igaz, akiknek nem, azok úgyse költenek a kiscicákra meg a bunyó, elütés stb utáni állatorvosi ellátásra, tehát nem tudnának ezen spórolni.

Én barfozok, ebben szerintem már régebben is nagyobb volt a mozgástér, mert sokszor nem a minőséget, hanem a kényelmet (előre gyártott menük) vagy a brandet fizetették meg a gazdikkal.

Azt már régebben elengedtem, hogy a neves barf boltokból vásároljak, mivel a jó marketinggel elhitették, hogy ez még a hentestől vásárolt, emberi fogyasztásra szánt húsnál is jobb minőség és ennek megfelelően árazták be a húsokat, a csirke és a marha jellemzően drágább volt, mint a hentesnél, a vad hús talán olcsóbb, de az minőségben meg jóval alulmaradt a hentesnél kaphatóval szemben.

Most, hogy a henteseknél is elszálltak az árak nagy tételben vidékről veszem a húst, itt érdemes figyelni az aktuálisan jobban elérhető húsokat, pl. ősszel sok a szarvas, időszakosan vágnak nyulat is jó áron és ezekből betárazunk. Van egy fagyasztószekrényünk is, de még így is olcsóbb, mint a boltban, kicsi a lakás, így szerencsére a fagyasztó nem nyomja meg annyira a villanyszámlát. Csontosnak jellemzően csirkefarhátat adok, ami ugye hatósági áras, persze nem jó, hogy ennyire egyféle a csontos, de figyelem az egészségét, nézetek vérképet, illetve a színhússal, belsőséggel, kiegészítőkkel azért variálok.

Alapvetően egyetértek azzal, hogy ha probléma van, ne a kutyán spóroljunk először, én is inkább a saját költekezéseimet fogom vissza különösen a funkciótlan tárgyak esetében (ruhák, cipők, lakberendezési dolgok), ezekről inkább kétszer is átgondolja az ember, hogy szüksége van e rá, mielőtt egyáltalán felmerül, hogy a kutyán spóroljon. Viszont azt nem gondolom jó iránynak, hogy a saját valódi szükségleteinket a kutya elé helyezzük, azért ha a gazdi teszi tönkre az egészségét és esetleg kórházba kerül, azzal sehogy sem segít a kutyán, szóval itt is meg kell találni az egyensúlyt.

Középkategóriás eledeleket kapnak, mint eddig.

Én meg áttértem a párizsira.

Sehogy.

Sőt azóta egy betegség miatt kénytelen vagyok húst és zöldségeket főzni neki. Nyilván sokba kerül.

De amég nekem van egy szelet kenyerem addig a kutyámnak is. Soha nem mondanék le róla.

Túl van ez gondolva!

A macskáink, kutyáink házikoszton, maradékon éltek évtizedeken keresztűl.

Köszönik jól voltak szépek, egészségesek voltak.

A maiak az alsó középkategóriás konzerveket eszik, se hányás, se hasmenés, szintén jól vannak.

A baj akkor történik, ha elkapatják fiatal korban az állatot, ugyanúgy mint a gyereket.

Aztán már "lejjebb" nem akarja adni.

(pedig az a "lejjebb" sem igazán rosszabb!!!)

Ugyanugy fozok a nagytestu kutyamra . Ugyanazt esszuk. Fott zoldseg fott hus.

Nem erzek valtozast.

A kutyam barmiaron ellatom ugyanezzel az etellel.

Nem lesz beteg soha.

#18

Szerinted mennyi volt az átlagéletkor 100 évvel ezelőtt? Nem csak embernél, az állatnál is. Hm?

Az ősember átlagéletkora 30 év volt.

Pedig nem dohányzott és nem mergezte a levegőt sem a sportkocsijaval..

Fura, mi?

Gondolkozzal kicsit.