Miért fáj egyeseknek, hogy valaki gyereket, valaki kutyát "tart"?

Én aranyközépúton állok (:

Gyerekeim és kutyáim is vannak.

Szerintem mind a 2 esetben a nevelésen múlik minden,ha rendesen tudod nevelni a kutyát és a gyerekeidre is odafigyelsz nem lesz azzal gond,hogy hova mehetünk családostul hova nem.

Persze akinek 'csak' kutyája van annak több ideje lehet,de ez fordítva is igaz.

Akinek reggel 7-este 8-ig dolgoznia kell annak se gyerek se kutya mellet nem lesz annyi ideje,mind aki 9-től 5-ig dolgozik vagy annál kevesebbet.

Érdekes én/mi megtudjuk oldani a párommal ,hogy azért szabad időnk is legyen és pár napik mondjuk kettesben elmenjünk valahova vagy egy hosszú hétvégén gyerekestül-kutyástól beüljünk a kocsiba kirándulni.

Szerintem főként hozzá állás kérdése az egész.

Azokat sajnálom akik éjjel-nappal dolgoznak és mégsem tudnak annyi időt szánni a családra amennyit szeretnének.

Az,hogy másoknak miért fáj azt nem tudom,talán azért,mert az emberek ilyenek,elítélik egymást egy mondat/pillantás után.És sokan nem szeretik a kutyákat vagy akár a gyerekeket.

Azt mondják a kutyával nincs annyi nyűg,hát nem tudom,de biztos,hogy se gyermek se kutya nélkül számunkra nem élet az élet.

Üdv!

Nekem erről az a véleményem, hogy azért egy kutya mégsem pótol egy gyereket.

Nekem is van kutyusom IMÁDOM és most még ő a gyerekem. :) De 20éves vagyok.

Viszont ha oda kerül a sor biztos, hogy gyermeket is szeretnék. Mert azért azt még is SZERETNÉ egy nő (jobb esetben) De ettől függetlenül kutya nélkül nem tudnék élni, mindig lesz legalább egy kutyám.

Persze van akinek még 40évesen se jut eszébe hogy családot alapítson. De szerintem nem ez a normális.

(LEHET LEHURROGNI, EZ AZ ÉN SZEMÉLYES VÉLEMÉNYEM.) :)

Köszi.

Sziasztok!

Nekem az a véleményem.h mindegy h egy házaspár kutyát vagy gyereket nevel...mind a kettőt lehet szeretni imádni...és igen sok ember úgy van vele hogy kutyát nevel és azt tekinti s gyerekének...pl akinek nem lehet gyereke "tudja pótolni" egy kutyával...

Ezért szerintem nem kell leszólni senkit sem...

Nem mindenki gondolkodik egyformán..ezért vagyunk különbözőek!

a probléma ott kezdődik ha gyerekként tekintenek egy kutyára akkor rendszerint elkényesztetik, nem foglalkoznak vele kutyaként, nem kommunikálnak vele számára érthetően -nem ismerik fel természetes igényeit, szükségleteit, emiatt a kutya frusztráltá, zavarodottá, boldogtalanná válik és mindenféle nemkívánt viselkedésformát alakít ki-ez nem szeretet, ez csak emberi önzés-így kb. úgy érezheti magát egy kutya mint egy 2 éves gyermek akire rábízzák a szülei a háztartás vezetését, minden felelősséget -a munkába járást, családfenntartást-nyílván mintahogyan egy 2 éves gyermek sem alkalmas erre a feladatra úgy egy kutya sem!

kutyákkal és a gyerekekkel is ugyanaz a gond általában-nincs számukra egy határozott pozitív szerepmodell, elkényesztetik őket, ezért haszontalannak érzik magukat és a pótcselekvések, hiszti, agresszió veszi át a helyét a kiegyensúlyozott, boldog életnek

Szerintem senkinek nincs köze ahhoz, hogy legyen gyereke, vagy nem. Nem ismerünk minden infót és igazán magánügy.

Most és itt mindenki gyerekszülésre bíztat, mert a gazdasági helyzet úgy kívánja. De pl. Kínában mindenkit lebeszélnek a gyerekszülésről, mert ott meg azt kívánja a gazdasági helyzet.

Azok meg buta emberek, akik azt hiszik, hogy vagy kutya, vagy vagy gyerek, illetve vagy kutya, vagy ember barátja legyen az embernek. Mindkettő teljessé teszi az életet.

És ha vannak, akik jobban szeretik a kutyát, mint az embereket, az is érthető.

A kutya elfogad úgy, ahogy vagy, az emberek meg tele vannak elvárásokkal, mindig valaki másnak kell látszani, hogy elfogadjanak. Csak kevesen merik vállalni, ami nekem mottóm: "inkább utáljanak azért, ami vagyok, minthogy szeressenek azért, ami nem."

Kutyával nem kell ilyen vagy-vagy.

Szóval nem kell mindig mások elvárásainak megfelelni.

Főleg nem olyannak, aki látszat után ítél.