Van egy fél éves labradorom, kertes házban lakom, de van neki külön kennelje és ha kiengedem után alig bírom vissza csukni, egyszerűen nem akar bemenni. Hogyan tudnám ránevelni hogy egy szóra bemenjen?

Szereti a hasát?

Mert ha igen, akkor valami kajával tudnád csalogatni. Az enyém se akar bejönni soha. De ha csak megzörgetem a sajtos zacskót, egyből pattan és rohan is be és leül elém. Kap egy falatkát, majd becsukom az ajtót.

Ha bezárnak egy ketrecbe - mert a kennel az ketrec vagy börtön akárhonnan nézzük - , aztán kiengednek egy rövid időre, szívesen visszamennél oda?

Egy fél éves kölyöknek emberi kapcsolatra van szüksége. Remélem megkapja, nem akarok ebből a kérdésből messzemenő következtetéseket levonni.

Azért nem akar visszamenni, mert nem érzi jól magát ott, rossz emlékek kötik a kennelhez.

Most had figyelmeztesselek: Ha nem hagyod a kutyát szabadon mozogni, akkor kiképzi magát szabaduló művésznek meglátod.

Ráadásul a labrador abszolut nem arra való fajta, hogy elkülönitsék a családjától-falkájától. Már az udvarra kizárni is gonoszság, nemhogy kennelben tartani. Nagyon megsinyli lelkileg a magányt.

Nem értem miért nem olvas valaki utánna egy adott fajta igényeinek, mielött hazaviszi?

Nekem golden retrieverem van. Sajnos a környékünk miatt napközben, vagy éjszaka nem lehet kint hagyni az udvaron, mert simán megmérgezik. Ahhoz, hogy még megtanulja, 5 hónaposan kicsi. Egy jó kennelt építtettünk neki, háza is ott van, stb..

Természetesen én reggel 6-kor, amikor felkelek, kiengedem, fél 8-ig kint van, aztán kb fél 2-től egészen este 9-ig kint van, közben séták, játék, trükktanulás stb :) Szóval azért rendesen van.

Mi amikor kisebb volt, és este nem akart bemenni, a grabancánál felemeltük, és beraktuk a kennelbe, és mondtuk közben hogy "Helyedre!". Párszor megcsináltuk, és egy szóra bemegy, sőt, ha hideg van bent alszik a kennelben pedig be sincs zárva :) Tök jól megtanulta, de pl nem is büntetésként fogja fel a kennelt, jó dologként :)

ha a kutyád nem ketrecként, zárkaként tekint a kennelre, hanem mint otthonára, a saját kis szobájára, akkor első szóra be fog menni, méghozzá örömmel.

nálunk a gyenge kerítés miatt vannak éjjelre, ill. távollétünkben bezárva, de ahogy hazaérünk engedjük ki őket, reggel szintén az első, hogy megyünk ki hozzájuk. megkapják a maguk mozgás adagját, séta, tanulás, és utána mennek vissza a helyükre. enni is mindig ott kapnak, nagyon sokszor előfordul, hogy bár nyitva vannak a kennelek, mégis ott bent lebzselnek. mert nem a börtönük, hanem a saját kis birodalmuk.

nem kennelbe való egy labi!(bár szerintem egyik kutya sem) és szüksége lenne sok-sok közös sétára is-a közelséged, gyakori kontaktus, és a séták alapozhatják meg a kapcsolatotokat

A KUTYA SZOCIÁLISAN ÉRZÉKENY TÁRSÁLLAT TESSÉK TÖRŐDNI VELE!