Még lehetséges, hogy beleegyezik?

Szerintem nem vagy kész még egy kutyára.

Most úgy érzed megváltoztál. De amikor rossz a közérzeted, és odakint szakad az eső és tombol a szélvihar, nem hinném hogy kivinnéd a kutyád pisikakira.

Inkább koncentrálj a tanulásra, így kevesebb teher lesz a válladon.

Remélem anyud helyesen dönt majd, ha felveted neki az ötleted, és nem hoz még egy kutyát a házhoz.

Bocsi ha nyers voltam, de nem rossz indulatból írtam.

Az eddigiek során a legnagyobb hibát szerintem szüleid követték el, nem Te. Melyik gyerek ne akarna egy cuki kiskutyát. A szülőknek kellett volna gondolkodniuk, hogy a cuki kiskutya is gonddal jár, és 15 évnyi elfoglaltságot jelent. Minden normális felnőttnek átkéne tudni gondolni ezt. Ha enged a gyerek unszolásának akkor is számolni kell azzal, hogy a kutya rá marad, ő "problémák" nagy része az övéké, nem a gyereké (séta, nevelés, kiadások /mert ugye miből fizetné egy gyerek az orvost, kaját, iskolát stb./)

A szüleid nem képesek felelősen gondolkodni, kitől tanultad volna ezt meg?

Amúgy én is egyet értek azokkal a válaszolókkal akik azt mondják nektek nem való állat.

Én két kislány anyukája vagyok, és ezek a problémák nálunk is előfordultak. A lányok kikönyörögtek egy kutyust, hogy majd ők gondozzák, játszanak vele stb. Azért a nagyobb feladatokat átvállaltam magamra, ezzel nem volt gond. A kutyus az első hétben nagyon nagy szám volt, aztán rám maradt, már szinte nyűg volt. Ekkor a nagyinak meghalt a kutyája, és szinte biztosak voltunk benne, hogy a kutyusunk nála fog lakni. A kutyusnak is jobb, mert nagy a kertje a mamának, és hát nem kell lakásban élnie. Egyébként egy beagle kutyusról van szó, nagyon engedelmes, mert a férjem járt vele kutyaiskolába. Szóval ő most a nagyi kedvenceként éli mindennapjait már lassan 2 éve :) Nagyon boldog a kutyus, de nekünk azóta nem volt kutyánk.

Most a lányok egy kisebbet szeretnének, egy bolognese kutyát. Mondtam nekik, hogy kizárt dolog, nem kapnak ezek után semmilyen állatot, még plüsskutyát sem. Azóta a lányok nagyon megváltoztak, mióta leültünk beszélgetni a felelősségről, és hogy miért nem lehet másik kutyájuk: kijárnak egy menhelyre önkéntesnek, igaz, hogy még csak 13 évesek (ikrek) de beszéltem a közeli menhellyel, és pénzfizetést ugyan nem kapnak, (nem is ezért mennek) de segíteni nagyon sokat segíthetnek. A lányok felváltva kijárnak MINDENNAP (!!) segíteni, egyik napon az egyik, következőn a másik. Ezt már fél éve csinálják, szóval most úgy döntöttem, jöhet a kutya. Ha rám marad, akkor így jártam, de már én is vágyom egy kutyára :) Húsvétkor hozhatjuk el a kiskutyánkat, még nem született meg, de már a várható alom meg van tervezve :) A lányok még nem tudják, meglepetés lesz.

Én csak akkor vennék neked kutyát, ha látnám, hogy teszel érte: járj ki a menhelyre, vállalj több takarítómunkát, és beszélgess el a szüleiddel, lenne-e pénzetek egy újabb kutya eltartására.

Sajnos a szüleidnek rossz a felfogása és téged is rossz felfogásban neveltek.

Nincs olyan, hogy "szobakutya". MINDEN kutya tartható lakásban és MINDEN kutyának szüksége van kinti mozgásra.

Ti nem erre vagytok berendezkedve. A szüleidnek "csak egy állat", amit ki-be raknak tetszés szerint. Kirakni olyan kutyát, aki eddig lakásban élt, nagyon nagy szívtelenség.

Ne tegyél ki semmilyen kutyát ilyen körülménynek.

Inkább legyél más, mint a szüleid, tudj várni és lemondani a saját vágyaidról.

Ha felnőtt leszel és a magad ura, vehetsz magadhoz kutyát, de tudd, hogy nincs olyan, hogy "szobakutya", vagy "kinti kutya", hanem csak kutya van, aki az ember barátja, aki családtag, akit ÖRÖKBE veszel magadhoz 10-15 évre. Akár költözöl, akár tanulsz, akár dolgozol, akár más dolgot van.

És ha ennek ellenére vállalsz kutyát, akkor vegyél magadhoz.

Addig meg szerintem keress egy állat menhelyet, ott segédkezz a kutyák körül és így kiélheted a kutya iránti vágyad és megtanulhatod a helyes kutyatartást.

Ha ehhez nem fűlik a fogad, akkor szerintem ha van benned egy pici érzés, ne akarj kutyát.

15:10 - nagyon helytelen gyereknek venni kutyát. A kutya felnőtt gondozásra szorul és ha ezt nem vállalja az egész család, akkor a kutyának rossz helye lesz.

Egy gyereket sem bíznál a gyerekeidre gondolom, mert még ők is gyerekek. Azon kívül egy kutyának nem elég csak enni adni és sétáltatni. Azzal foglalkozni kell, nevelni kell.

Ez nem gyerek számára való feladat.

Te voltál a felelőtlen és átgondolatlan.

Kár, hogy még nincs meg a kultúrája nálunk az állattartásnak.

Nagyon, nagyon sok családtól koboznék el kutyát, akik azt hiszik, hogy náluk jó élete van. Mert a kutya nem csak akkor szenved, ha verik, vagy éheztetik.

De ehhez fel kell nőni még egy felnőttnek is!

Azért még kérdeznék valamit.

Mi lett azokkal a kutyusokkal, akik eleinte a lakásban lakhattak, aztán a szüleid kipaterolták őket?

Még valami. Minden kutya IGAZI, nincs olyan, hogy hibás. Hibás csak az ember gondolkozása!

15:40! Igaz, hogy nem kéne gyereknek kutyát venni, de a gyerekek közt óriási a különbség. Amit a 15:10-es válaszoló írt, szerintem magáért beszél. A leírásból úgy tűnik, hogy a gyerekek teljesen megértek egy kutyára.

Van olyan gyerek, akiben 12-13 évesen több felelősségtudat van, mint egy 18 évesben. Én azt hiszem 9 éves voltam, amikor nagyon akartam egy kutyát, meg is vettük, de abszolút nem voltunk rá felkészülve. Nem foglalkoztunk vele, folyton elszökött, nem neveltük... Egyébként labrador volt. Őt nem is lett volna nehéz nevelni. Szóval egy év után elajándékoztuk. Azután 14 lehettem, amikor eldöntöttem, hogy kell egy kutya. Másfél évembe telt, hogy rávegyem anyukámat, hogy legyen (jöttek a feltételek... szeptemberben az, hogy tanév végére javítsak, így egész évben tanultam, de mégis volt néhány rossz jegy is, azután pedig, hogy nyelvvizsgázzak...), és 16 éves koromban megkaptam. A kutya beagle, nehéz nevelni, főleg így, hogy első kutyám, akit nevelek is, és nem csak a kertben fekszik egész nap.

Kertes házban lakunk, minden nap megvan a másfél-két és fél óra séta. Kutyaoviba, kutyaiskolába járunk. Nagyon sokat foglalkozom vele, a barátaim már ki is vannak akadva, hogy a kutya miatt nem megyek velük sehova. A kutya áprilisban lesz egy éves, 2 hónaposan hoztuk el. Egy napot sem hagytunk még ki, minden nap volt séta. És bennem sokkal több a kutya iránt érzett felelősségtudat, mint néhány felnőttben.

Az viszont, hogy a kérdező eddig mit csinált az állataival (inkább mit nem...), tényleg eléggé elvehette az édesanyja bizalmát.

Szóval szerintem gondolj néha bele, hogy pillanatnyilag lenne-e erőd és kedvet foglalkozni a kutyával, kivinni a nagy hidegben sétálni, foglalkozni vele amikor hullafáradt vagy, meg hasonlók.

És a menhelyes dolog tényleg jó ötlet. Önkénteskedj!