Még lehetséges, hogy beleegyezik?
Szeretnék egy szobakutyát.
Anyukámnak és apukámnak voltak szobakutyái mielőtt én még megszülettem volna. Mikor megszülettem kirakták őket az udvarra, mert féltettek, hogy esetleg beteg leszek. Aztán mikor harmadikos lettem már egy ideje volt nekik egy nagy testű kutyájuk az udvaron és én is szerettem volna egy kutyát. Megengedték nagy könyörgés után a nyárra. Úgy körülbelül mikor nagyobb lett elhanyagoltam, mert nem volt sosem kedvem kimenni játszani, mert kint volt tartva kistestű kutya és ezért azt hiszem két év múlva nyáron kértem mellé egy yorkit (nem igazi, kicsit hibás) és úgy voltam vele, hogy majd játszanak egymással ezért mindkettőjüket elhanyagoltam. Felelőtlenség volt. Aztán most nyárra kikönyörögtem egy tengerimalacot. Aztán nyár végén anyának lett új barátja és nagyjából hozzá költöztünk. Kaptam a malacom mellé egy másikat. Mivel velük nem igazán lehet játszani, és nincs is hogyan játszanom velük, elajándékozzuk őket. És most jöttem rá, hogy én igazából egy szobakutyát szeretnék. Mostanra megtanultam mi a felelősség és vállalnám teljes mértékben a gondozását. A nyárra szeretném, nem most, míg suli van. De mikor korábban még az első kutyánál könyörögtem azért hogy tarthassam a házban, de nem engedték a szüleim. Fogalmam sincs mivel vehetném rá, hogy megengedje, de még az ötletemről nem szóltam neki, mert félek, mit fog mondani. Január végén költözünk el. Hát ennyi lenne. Nem azt kérdezem, hogy vegyem rá, hanem egyáltalán érdemes-e megpróbálkozni vele, vagy már rég elvesztettem a bizalmát??? Nagyon sokat segítenétek a válasszal és előre is nagyon köszönöm!!!
válasza: válasza:Én se értelek... Én elhiszem, hogy megváltoztál, és tudnál gondoskodni róluk. De hiába, ezt be is kell bizonyítanod, főleg a szüleidnek... De azért az egy kicsit rossz szerintem hogy nem tudsz játszani a tengerimalaccal és elajándékozod.
Úgyhogy a szüleidnek be kell bizonyítanod, hogy tudsz törődni velük. Foglalkozz sokat a kutyákkal akik most vannak, de ha úgy érzed, hogy ez csak arra jó, hogy elhiggyék, hogy képes vagy rá, akkor hagyd az egészet. Amúgy ha jól értelmeztem, a malacot is te kérted. És honnan tudod, hogy ha szobakutyát kapsz, nem fogod-e azt is megunni? A kutya nem csak arra való, hogy csak játsszanak vele. A kutyát (főleg a szobakutyát) tanítani kell és sétáltatni, takarítani utána, etetni, stb... Nem csak a saját élvezetedre van.
Ezt jól gondold át, utána kérj bármilyen állatot. Amúgy szerintem várj még egy kis időt. És amúgy a dolgok nem azon múlnak, hogy kint tartod-e vagy bent. Nem értem, miért nem jók a kinti kutyák. Ha lusta vagy kimenni hozzájuk, akkor neked semmilyen kutya nem való. És kérlek, ne haragudj ezért, csak az igazságot mondtam el.
válasza:00:39 vagyok.
Én hat éves koromban kaptam egy tacsi keveréket karácsonyra.
A szüleim tudták, hogy imádom az állatokat, rengeteget segítettem otthon a csírkéknél. ( 300-400 ezer csírke volt mindig, mert ebből éltünk )
Etetésnél itatásnál takarításnál stb.
A tacsi bent volt a házban pedig kertes házban laktunk. Imádtam minden vele töltött időt. Sokszot vittem sétálni az utcán, és az öregek mindig kiröhögtek, hogy minek sétálok vele. De különösebben nem érdekelt.
Aztán a kutyi már felnőtt volt amikor panelba költöztünk.
Na ott rendesen kiélhettem magam a sétáltatásban.
Soha nem kellett könyörögni, hogy ugyan vigyem már le mert bepisil.
De a cslád együtt működött, hiszen közösen vállalták a szüleim és a nővérem is a kutya tartást.
Amikor korházban voltam, vagy kollégiumban a suliban, akkor a család gondoskodott a kutyáról.
Egy kisállatot az egész családnak fel kell vállalni, pont azért, mert ha egyikünkel történik valami akkor a másik család tag gondoskodik a kedvencről. Mert Ő is CSALÁDTAG.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!