Van 1 kutyám (Yorki), mindig "ellop" dolgokat amiket nem lenne szabad (zoknikat, zsebkendőt, ceruzát) és szétrágja mer nem tudjuk elvenni tőle. Ha megpróbáljuk morog v harap is. Mit tehetnék az ügyben, hogy ne vegye el ezeket v adja vissza?

Keress fel egy kutyasulit ha nem tudod megnevelni.

Ha az én kutyám morogna rám akkor 1 napig rá se hederítenék, semmi simi. A te esetedben azt hiszi ő a falkavezér, és előttem is írták, el van kényeztetve

Egyetértek a két előttem szólóval...

Ugyanakkor a válaszukat ki is egészíteném...

Feltehetőleg -amellett, hogy elkényeztettétek- nincs lemozgatva rendesen. Akármilyen pici kutya is, neki is kell a mozgás, a rendszeres napi séta (nem csak annyi, hogy leviszed arra az időre míg elintézi a dolgát), a szabad mozgás.

Ha nem fárasztod le, ha nem juttatod új ingerekhez, ha hagyod unatkozni, akkor szokott előjönni ez a viselkedés forma, hogy ellop ezt-azt a kutya, aztán unalmában szét is rágja.

Egy normálisan nevelt kutyánál az ilyen kisebb gond, mert tőlük ellehet venni az ellopott tárgyat anélkül, hogy egy morgást meg merne engedni magának az adott eb. De a tárgyak ellopása náluk is ugyanarra a fenti okra vezethető vissza, amit leírtam.

Vidd ki sétálni (ő is bírni fogja a napi 1-1,5 órás sétákat), ismerkedni a többi kutyával, ha van lehetőséget engedd egy kicsit szabadon szaladgálni, játszani más kutyákkal.

". Ez a baj ezekkel a kis ölebekkel, szanaszét kényeztetik..."

Na ez az ami nem a kutya hibája. Teljesen felesleges az "oltásod" az ölebek ellen. Ez bizony a gazdi hibája, és ugyanúgy megeshet nagyobb kutyával is. Kényeztetni mindegyiket lehet, és nagyjából ugyanoda vezet. Nekem is yorkim van, és semmi fegyelmezetlenségi problémám nincs vele. Lopkod ő is, de tudja jól ha rászólok, akkor vissza kell fogja magát. Még apró korában jeleztem felé, hogy én vagyok az úr, és nem az van amit ő akar, hanem az amit én engedek. Amikor morgott vagy netán harapott, akkor bizony rácsaptam a seggére. És láss csodát, teljesen szófogadó lett 1 éves korára. Ha esetleg rosszat csinál és felemelem a hangomat, akkor is odajön hozzám, és szépen tűri a leteremtést. Neked meg kedves kérdező azt javaslom, hogy a féltett dolgokat próbáld olyan helyen tartani, ahol nem éri el. Nálunk is megoldható volt, szerintem ez máshol se lehet annyira kritikus dolog. Legyen pár olyan játéka ami szigorúan az övé, és ebben lehet pl "kiselejtezett" zokni is. Sokat kell vele foglalkozni, és tudatosítani benne hogy az tényleg az övé, és azt lopkodhatja :)

maci

Utolsó!

Én nem az ölebeket szidtam, hanem azt mondtam, hogy az a baj, hogy az ölebekről azt hiszik az emberek, hogy kis tündi-bündi cukorfalatkák, nem kezelik kutyaként őket. Mint például közösségi oldalakon is látni, sokan odaírják, hogy "kislányom" meg "kisfiam" aztán ott a kutyájuk...na erre akartam én ezzel a mondattal kitérni, de látom tényleg félreérthető, bocsánat.

Először ennél kisebb jelentősségű dolgokban kellene elérned, hogy ne az ő akarata érvényesüljön, hanem a tiéd. A kutyáknál hierarchia van. Tehát két lehetőség van, vagy maga alá sorol a rendszerben, vagy maga fölé. A ti esetetekben valószínűleg sosem adtál olyan jelzéseket a kutya felé, amiből azt gondolná, hogy te vagy a vezető, mártpedig a csapatnak kell egy vezető. Ha nem talál senkit, aki alkalmasnak bizonyulna, akkor kénytelen lesz átvenni az irányítást.

Az, hogy a megszerzett zsákmányt nem adja át, és hogy megharap téged, az a jéghegy csúcsa. Ideje felállítani néhány szabályt a kicsikének. Pl. valamelyik helyiségbe nem mehet be, a kajához nem nyúlhat, míg nem adtál rá engedélyt, ajtón nem mehet ki engedély nélkül, kocsiból nem szállhat ki engedély nélkül, stb.

Kell egy kis tekintélyt szerezned, mielőtt belefogsz a zsákmányos problémába, mert a zsákmányösztön kezelése az egyik legnehezebb. Legalábbis nekem az volt a legnehezebb, a stabil, mindenhelyzetben való behívás is előbb összejött, mint a zsákmányösztönkordában tartása.