Kezdeti nehézségek, égések, kellemetlen helyzet a tulajjal szembe?

Vállaltam egy Dobit fegyelmezőre. A gazdának az volt a gondja, hogy nem tudta a kutyáját behívni, órákat kergetőztek mire megtudta fogni.

No a kutya már ült, állt, feküdt, pórázon láb mellett rendesen haladt.

Mikor jött a helyben maradás fektetéssel, szépen helyben is maradt. Egy idő után leléptem a hosszú pórázról, azt gondolván, hogy a kutya továbbra is a helyén marad.

Elnéztem balra, mire visszanéztem a kutya már nem volt a helyén. Elszaladt balra ki a kutyaiskolából vagy 500 méterre. Azt hittem a penész megesz.

A kutya abban a távolságban megállt és visszabámult és várta, hogy majd utánaloholok. Nem mentem utána, hanem fogtam egy nagy darab rongyot és elkezdtem lobogtatni és hívtam. Mit hívtam ordítottam, hogy gyere okos kiskutyám gyere hozzám.

Na visszajött, de nem mertem mindjárt pórázra tenni, hanem még rongyoztam vele egy kicsi. De közben, kedvesen mondtam a kutyának mindenféle szidalmat.

Emlegettem az anyját az apját, meg az összes felmenőit.

A gazdájának azért nem meséltem el.

De nem is tudom mit csináltam volna hirtelen, ha a kutya nem áll meg, hanem végleg tiplit vesz.

Legszívesebben széjjel téptem volna.

A dobi azt szokta meg, hogy folyton üldözte a gazdája. Mindig nagy hajsza után tudta megfogni.

A blöki azt hitte, hogy majd én is majd rohanok utána.

Kellemesen csalódott bennem.