Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Melyik a jobb a skót juhászkut...

Melyik a jobb a skót juhászkutya vagy a shetlandi juhászkutya?

Figyelt kérdés
Mennyi a mozgás igényük a kétfajtának?Melyik jön ki jobban a macskákkal?
2009. febr. 17. 18:43
 1/5 anonim ***** válasza:
38%

Részletes jellem leírása a Skótjuhásznak:


Ha skót juhászkutya akkor Lassie, ha Lassie, akkor skót juhászkutya. A collie mint kutyafajta véglegesen összekapcsolódott a köztudatban Eric Knight hősével, a szuperkutya Lassie-vel. Érdekes lenne összeszámolni, hány skót juhászt hívnak még napjainkban is Lassie-nek. A collie hosszú története során részese volt a népszerűség összes örömének és keservének egyaránt.



Az igazán népszerű kutyafajták ? német juhászkutya, rottweiler stb. ? tetszetős küllemük mellett szimpatikus belső tulajdonságokkal is rendelkeznek; például olyan intelligens juhászkutyaként kezdték pályafutásukat, mint a collie.


"A skót hegyekben életképtelen lenne a juhász a collie-ja nélkül. 20 ember kellene ahhoz, hogy egyetlen kutya munkáját elvégezze. Igazából a kutya keresi a család kenyerét, ugyanakkor hálás minden falatért, amit odavetnek neki. Sem az éhség, sem a megterhelés, sem a legrosszabb bánásmód nem tántorítja el gazdája oldaláról, akit panasz nélkül követ minden bajban és szükségben". A collie-ról egyébként még ma is számtalan legenda kering.


Egy ilyen történet Yarrow, a birkatolvaj históriája, melyet korabeli bírósági dokumentumok is alátámasztanak. Valamikor 1772-ben történt, hogy egy skót faluban nap mint nap eltünedezett egy-egy birka a juhászok nyájaiból. Senki sem tudta, hová lettek, mígnem egy nap hazatért egy eltűntnek hitt anyajuh, aki szarván egy hét mérföldre lakó paraszt billogját viselte. Az ügy azonnal bíróság elé került, hiszen akkoriban, akárcsak a vadnyugaton a lótolvajra, a birkatolvajra halálbüntetés várt. A Murdison nevű vádlott birtokát alaposan átkutatták, majd juhásza társaságában börtönbe vetették, 186 birka ellopásának vádjával. Murdison váltig állította, hogy a juhok maguktól mentek hozzá, azonban mindenki tudta, hogy egy birka nem kóborol el 10 mérföldnyi távolságra otthonától. A vádlott végül bevallotta, hogy kutyája követte el a lopásokat, természetesen az ő parancsára. A kutyának egyedül kellett az idegen nyájat szétzilálnia, majd a kiszemelt juhot leválasztania és hazaterelnie gazdájához. Még azt is megtanulta, kogy ne az országúton, hanem rejtett ösvényeken terelje zsákmányát. Az ügyirat szerint Yarrow-t gazdájával együtt felakasztották. (Milyen szerencse, hogy a hazai pit bull-törvény bizonyos szakaszai csak a kutyákra vonatkoznak...)


Mitől collie a collie?

Számtalan elmélet született a collie nevének kialakulásával kapcsolatban. T. Gray 1887-ben írott művében korábbi szerzőkre hivatkozva a kelta "cu-luth" szóra vezeti vissza a collie elnevezést. A "cu" jelentése kutya, a "luth" annyit tesz, kitartó. (A szóvégi "th"-t nem ejtették.) Egy juhászkutyára kifejezetten illik is a kitartó eb elnevezés. Egy másik szakértő, Dalziel úgy vélekedett 1891-ben, hogy a collie neve a "collar" azaz gallér, nyakörv szóból ered, utalva a skót juhászkutya dús nyakszőrzetére és az ezen körbefutó fehér sávra. Egy másik elmélet is igen hihetőnek tűnik, miszerint a kutyák nevüket munkájukról, azaz a terelés "tárgyáról", a fekete lábú és pofájú juhról kapták, mely Skóciában "colley" névre hallgatott. Rödiger berlini nyelvészprofesszor szerint a collie-nak, lévén skót kutya, kelta nevének kell lennie. A kelta nyelvben sok olyan szó van, mely fiatal kutyát jelölnek: "culian", "cuilen", stb. (Bretonul "colen") Mindezen szavak a görög "kylla" szóval állnak rokonságban, mely fiatal állatot, kölyökkutyát jelent.


Collie-történelem

A skót juhászkutya származása ugyanolyan tisztázatlan, mint nevének eredete. Mint fajta, valószínűleg a skót felföldről és Anglia északi részéről származik. Sokan azon a véleményen vannak, hogy a collie elődei a XVIII. század közepén jöttek Skóciába Lancashire és Yorkshire grófságok fekete fejű birkáival. Azelőtt Skóciában nem voltak ilyen birkák, tehát ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a collie a fekete pofájú és lábú birkákra utaló "colley" (szénfekete) elnevezésből ered, akkor addig collie-k sem lehettek Skóciában. I. Erzsébet királynő háziorvosa, Caius egyébként már 1576-ban megjelent könyvében leír egy közepes nagyságú juhászkutyát, a Canis pastoralist, de ekkor még minden bizonnyal nem beszélhetünk kialakult fajtákról, csak hasonló feladatuk ? terelés ? következtében, hasonló küllemmel rendelkező munkakutyákról.


A XIX. század történéseiről, a fajta modern tenyésztésének kezdeteiről azonban már jóval többet tudunk.

Az első kutyakiállítást Angliában 1859-ben rendezték, de ezen még nem szerepeltek juhászkutyák. 1860-ban viszont már külön osztályuk volt a pásztor- és juhászkutyáknak, öt indulóval. Az első helyen egy nőstény végzett, akit "tiszta fajtájú skót szuka" megjelöléssel állítottak ki. Kb. 10 évvel később már külön osztályban szerepeltek a rövid, illetve hosszú szőrű juhászkutyák. 1871 fontos évszám a fajta történetében. Ekkor bukkant fel egy birminghami kiállításon a híres Old Cockie, aki a modern collie ősatyjává vált. Ezen a bizonyos kiállításon két collie kan keltett feltűnést, a már említett Old Cockie és Old Mec. A győztes Old Mec lett, de a közönségnek inkább Old Cockie tetszett jobban, s a sajtó is sokáig foglalkozott az esettel. Egy évvel később Old Cockie-t álnéven állították ki, s így inkognitóban, Cocky Boa álnéven azonnal győzni kezdett, s modern tenyésztés fontos meghatározójává vált. Old Cockie 1863-ban született, s mellette még két másik kiválasztott kannal indult a tenyésztés. Marcus 1870-ben született Skóciában, igazi munkakutya volt. Trefoil Írországban született 1873-ban, s az angol kennel klub megalapítója, S. E. Shirley tenyésztette. Old Cockie lányát, Maude-t Trefoillal pároztatták, ebből az alomból született 1879-ben egy igen jelentős champion kan, Charlemagne. Old Cockie-nak még kicsi, lelógó füle volt, Charlemagne-nak viszont már a ma elvárt magas tűzésű füle volt. Charlemagne fia, Metchley Wonder szintén champion lett, s vele indult a nagy colli-üzlet. Tulajdonosa a fedeztetési díjakból csinos kis vagyont szedett össze; Metchley Wonder egyik fiát 1000 angol fontért vették meg Amerikában. Az Ormskirk Emmerald nevű kanért már 1300 fontot fizettek.


A skót juhászkutya népszerűségéhez hozzájárult maga Viktória királynő is, akinek több collie-ja is volt. A királyi levéltárban több dokumentum is található a királyi udvar kutyáiról. Egy Bruce nevű ebet 1844-ben felföldi juhászkutyaként említenek; a királynő Sunmore grófnőjétől kapta.


Az 1920-as években alakult két híres kennel, mely igen nagy befolyással volt a fajtára, a Westcarr és a Ladypark. 1947-ben született minden idők egyik legnagyobb sztárja, ICH Lochinvar of Ladypark. Tíz éves korára már kétszeres Cruft?s győztes volt. A hatvanas-hetvenes évek három sztárkutyája Dazzler of Dunsinane, Royal Ace of Rokeby és Ramsey of Rokeby volt. Sok-sok mai collie vezethető vissza e három kutyára.


Sajnos a minél szebb kutyákat akaró és minél több kiállítást megnyerni vágyó szenvedélynek hamar jelentkeztek a mellékhatásai: Minden idők egyik legszebb kanjáról, Anfield Modelről feljegyezték, hogy ijedős volt, és nem mindig viselkedett előnyére a ringben. (Mintha csak napjainkról lenne szó...) E jellembéli hiányosságok óriási méreteket öltöttek a Lassie-láz kitörésekor, s ez a probléma napjainkban sem tűnt el.



CH. Old Cockie



CH. Charlemagne



CH. Metchley Wonder

A collie jelleme, ápolása

A skót juhászkutyák nagyon családközpontú kutyák. Szeretik a gyermekeket, intelligensek, gyorsan tanulnak, nagyon érzékenyek, játékosak. Azonban éppen ezen tulajdonságaik miatt nem valók mindenkinek: nagyon igénylik, hogy sokat foglalkozzanak velük; csak így maradnak jókedvűek és mozgékonyak. Ha magára hagyjuk, nem foglalkozunk egy collie-val, könnyen tolakodóvá, lerázhatatlanná válik. Ha unatkozik, számtalan rossz tulajdonságot vehet fel.


A colliekat nem szabad megkötni, megláncolni. Terelőkutyaként képes naponta 60 kilómétert is lefutni, ezért célszerű nagy, de bekerített területen vagy tágas kennelben tartani. Egy másfél méteres kerítést még könnyedén átugranak, ajánlott a legalább 1,8 méteres magasság.


Az engedelmességi gyakorlatok megtanulása nem okoz gondot a collie-nak. Azonban lágy bánásmódot igényel, s gyors korrekciót, ha megértette, de összekeverte a tanultakat. Egyébként ragyogóan ki tudja találni, hogyan is lehet elkerülni egy feladatot. A küllemre való tenyésztés ellenére a mai skót juhászok sokat megőriztek őseik tulajdonságaiból, így bizonyos területeken kiváló munkakutyává válhatnak. A simaszőrű collie alkalmas fogyatékos emberek segítésére. A collie-t általánosan használják szociális és terápiás kutyaként, beteglátogatóként kórházakban, szociális otthonokban. Alkalmas kereső- és mentőkutyának is.


Hosszú szőrzete rendszeres ápolást igényel. Heti egyszeri átfésüléssel elkerülhető a szőrzet összetapadása.


Ajánlatos havonta egyszer fürdetni. A rövidszőrű collie ápolása temészetesen jóval egyszerűbb. Nemcsak fedőszőre rövidebb, de aljszőrzete is vékonyabb.


A collie-k átlagosan 12-16 évig élnek.


Standard



Általános megjelenés: Egy nagy méltósággal és szépséggel ellátott kutyát mutatunk be, ahol a részleteket sem szabad elhanyagolni az összkép kialakításánál.


Jellemző tulajdonságok: A test felépítése az erőtől, aktivitástól formált, mentes az otrombaság és durvaság minden nyomától. Legfontosabb az arc kifejezése. Megfigyelhetjük a lényeges jellemző tulajdonságokat, így épül fel a szem nagyságán, alakján, ívén, elhelyezkedésén és helyesen tűzött, jól hordott füleken keresztül az agykoponyai rész tökéletes kiegyesnsúlyozottsága és összetétele.


Idegrendszer: Barátságos, idegességnek és agresszivitásnak minden nyomától mentes.


Fej és agykoponya: A fej szépsége különleges fontosságú, a fejet a kutya méreteivel összefüggésben kell vizsgálni. Akár elölről, akár oldalról nézve a fej hasonlít egy szépen metszett, tompított, sima külső vonalakkal rendelkező ékhez. Az agykoponyai rész sima, oldalról fokozatosan elkeskenyedik, egyenes vonalban a fülektől a fekete orrcsúcsig, anélkül, hogy a pofacsontok kiálljanak és a tépőfogak vékonynak és hegyesnek hassanak. Profilból megfigyelhető, hogy az agykoponya felső vonala és az arcorri rész egyenesen, párhuzamosan egymással haladnak és egyforma hosszúak. Így választódnak el egy könnyű, de mégis érzékelhető stoppal két részre. A belső szemzugok közötti egyenes középpontja (amely egyben a jól elhelyezkedő stop közepe is) adja a jól kiegyensúlyozott fejhossz középpontját is. A sima, jól lekerekített tépőfogak vége tompa, de sohasem lehet négyzetes, téglalap alakú. Az alsó állkapocs erős és jól formázott. Az agykoponya mélysége a szemöldöktől az alsó szegélyéig nem lehet túl nagy (mély). Az orrcsúcs alapvetően fekete.


Szemek: Nagyon fontos, lényeges szempont: a szemek adják a kutyának a szeretetteljes, kedves kifejezést.


Közepesen nagyok (semmiképpen sem lehet nagyon kicsi), kissé ferdén elhelyezkedő, mandulaformájú és sötétbarna színű (blue-merle kivételével, ahol a szemek gyakran ? egyik vagy mindkettő ? részben vagy egészen kék, vagy kék-foltosak, kékes árnyalatúak). A szemek kifejezése nagyon intelligens, figyelő állapotban élénk, éber tekintetű.


Fülek: Kicsi, sem túl közel, sem túl távol tűzöttek egymástól az agykoponyán. Nyugalmi állapotban visszahajtott (hátrahajtott), de mihelyt valami felkelti a figyelmét, előre és felfelé fordítja (ez azt jelenti, hogy megközelítőleg a fül alsó kétharmada felfelé irányul, míg egyharmad része ? felső ? természetes módon előrehajlik, egészen a törésvonal vízszintes vonala alá).


Fogazat és harapás: A fogak megfelelően fejlettek legyenek. Az állkapocs erős, tökéletes, szabályos ollóharapással. Ez azt jelenti, hogy a felső metsző fogsor hézag nélkül az alsó fogsorra nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak.


Nyak: Izmos, erős, arányos hosszúságú és jól ívelt.


Első rész: A vállak ferdén helyezkednek el és jól szögeltek. Az első lábak egyenesek és izmosak, miközben a könyök inkább befelé, mint kifelé forduló, nem túlságosan erős csontokkal.


Törzs: A vállmagassághoz viszonyítva kicsit hosszabb, erős hát, enyhén ívelt, az ágyék felett. A bordák jól íveltek, a mellkas mély, amellett a vállak (lapockák) mögött széles.


Hátsó rész: A comb felső része izmos, a jól szögelt térd alatt száraz, inas. A csánk mélyen álló és erővel teli.


Mancsok ? ujjak: Ovális, jól párnázott talpak. A lábujjak az első lábakon (mancsokon) jól-, a hátsókon kevésbé csontosodtak és szorosan egymás mellett állnak.


Farok: Hosszú, az utolsó csontízület (csontvég) legalább a csánkig érő. A kutya nyugalmi állapotában mélyen, egy kissé felfelé ívelten tartott. Izgalmi állapotban, figyelő helyzetben feljebb tartva állhat, de soha nem kerülhet a hát fölé.


Mozgás, járásmód: A mozgás félreismerhetetlen, jellegzetes jegye a fajtának. Egy jó testfelépítésű kutya könyökei sohasem fordulnak kifelé, annak ellenére, hogy az első lábak mozgás közben aránylag távol vannak egymástól.


Kötött, keresztező, vagy guruló járás semmiképpen sem kívánatos. Hátulról nézve a hátsó lábak a csánktól lefelé párhuzamosan állnak, nem szorosan egymás mellett. Oldalról nézve a mozgás folyamatos. A hátsó lábak erővel teltek, nagy, elmozdító rugó erővel. A kimondottan térölelő járás (lépés) nem kívánatos, a járásmód könnyed és minden nehézségtől mentes legyen.



Szőrzet: Jól illeszkedik (illik) a test körvonalához, nagyon sűrű. A fedőszőr sima, kemény tapintású. Az aljszőrzet puha, bundaszerű és nagyon sűrű, csaknem eltakarja a bőrt. A sörény és a nyakon a gallér dús. A pofarészen, orron lévő szőrzet sima és rövid. A fülek végén ? csúcsnál ? rövid, ahogy közeledik a fül tűzéséhez, nagyobb a szőrzet. Az első lábak jól borítottak szőrrel ? zászlósak, a hátsó lábak a comb felett dúsan borítottak, lefelé azonban rövidebb szőrzettel. A farok nagyon dúsan borított szőrrel.


Színek: A három elismert szín: cobolyszín fehérrel (gold-sable, világos aranytól a telt mahagóniig, vagy árnyalt cobolyszín); tricolor (fekete, cserszínű rajzolatokkal); blue-merle (világos ? ezüstös kék, fekete, vagy feketén márványozott rajzolatokkal). Mindegyik felsorolt színváltozat mutathat több-kevesebb, a collira jellemző fehér rajzolatot.


Méretek: Kanoknál, 56?61 cm; szukáknál, 51?56 cm.


A felsorolt szempontoktól való minden eltérést hibának kell tekinteni, amit az eltérés súlyának megfelelően kell bírálni, értékelni.


A collie speciális betegségei

o Dermatomyositis - a bőr és a mögötte fekvő izmok gyulladása


o "Collie-orr" ? pigmenthiányos, elfekélyesedett orrkárosodás


o CEA (Collie Eye Anomaly): Colli-szemanomália ? Vizsgálatok szerint az egyedek 95 százaléka hordozza átörökítően a lehetőségét, vagy maga is szenved ebben a betegségben, amely gyakran vakságot okoz


o PRA (Progressio retinalis atrophia) ? előrehaladott szemideghártya sorvadás, vakságot okoz.


o Nodularis granuloma episcllerokeratitis ? daganatos szem-ínhártya-szaruhártya gyulladás. Sok collie-orrú kutya egyben ebben a betegségben is szenved.


A csípőízületi diszpláziát illetően a collie szerencsés helyzetben van, mert e betegség előfordulása igen ritka e fajtánál.



Részletes jellemleírás a shetlandi kutyának vagyis a sheltie-nek:


Foglalkozására nézve ez a fajta is juhászkutya, de a Shetland szigetekre jellemző kicsi mérettel.


A sziget a 700-as évek végétől viking uralom alatt állt, nekik megvoltak a saját spicctípusú kutyáik, akik a hosszú tengeri utazásokra elkísérték őket. Ezek az alapítókutyák lehettek az ősszülei a mai Shetland Sheepdognak, természetesen a szigeteken lévő kutyákkal keveredve, akik a leírások szerint meghatározhatatlan külsejűek voltak, és sötét színűek. A világos vörös színű kutyák az izlandi Yakkihund-tól származtak. A Shetland szigetek őslakói tehát minden kétséget kizáróan spicceket (Pomerániai Spicc kutya) tartottak. Későbbiekben valószínűleg a skandináv pásztorkutyák is kerültek a szigetre, mivel a Shetland szigetek Norvég, Dán, Svéd tulajdon volt, egészen addig, míg Margit Dán hercegnő hozzá nem ment III. Jakab skót királyhoz. Holland kutyák is keveredhettek a fajtához, mivel a halászok az 1400-as években gyakran felkeresték a szigeteket heringhalászat idején, és a saját típusú kísérőkutyáikat is magukkal vitték. Melyek aranyos kicsi, hosszúszőrű, spicctípusú kutyák voltak.


A Shetland szigetek 1707-től tartozik hivatalosan Nagy Britanniához. A szigetre birkákat is importáltak és feltételezhető, hogy őket kisérték munka Colliek is (elődje a modern Rough Collienak, és a Border Collienak). A Sheltie legfontosabb jegyeit ezeknek köszönheti. Még egy meghatározó fajtát vittek be a King Charles Spánielt. A legrégebbi ismert fotók szerint nagyon könnyen felismerhető a spániel keresztezés az akkori kutyáknál: széles agykoponyai rész, túl nehéz fülek és selymes szőrminőség, túl erős stop és ritka, spánielre jellemző szőrzet. Egyes leírások szerint még Border Colliet is bekereszteztek azokban az időkben, de a legtöbbet a hosszúszőrű Collienak köszönheti, a szépséget, az eleganciát, ami napjaink Sheltiere olyan jellemző. Valószínű, hogy abban az időben, amikor még nem vezettek pontos nyilvántartásokat, más fajták is gazdagították tulajdonságaikkal a Shetland szigeteki kutyafajtát. Az angol juhászkutyákat és Border Colliekat akkoriban még nem különítették el szigorúan a vadászkutyáktól.



A szegény parasztok és halászok kutyája volt, ők nem is nagyon törődtek igazán a származásukkal, ők csak egy kicsi, kevéssel is beérő juhász, házőrző és kísérő kutyát láttak benne. A Sheltie igazi szegény ember kutyája volt, szóban és néha képekben őrizték kutyáik történetét. A fajtát nem tudatosan tenyésztették. A 1800-as évek végétől a brit flotta tengerészei gyakran vásároltak belőlük, mert megtetszett nekik a kiskutya, ezt elajándékoztak a barátaiknak, vagy a rokonaiknak. A szegény Shetlandi parasztok szívesen árulták a kölyköket és elkezdték kiskutyáikat tudatosan is tenyészteni. A kölykök a Shetland szigetekről nagyon hamar népszerűek lettek Angliában. A tenyésztés egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a kölyök minél aranyosabb, bolyhosabb legyen. Ezt mára maradéktalanul sikerült teljesíteni.


1908. november 23.-án, a Shetland szigetcsoport fővárosában, Lerwickben megalakult a Shetland Collie Club, és lefektették az első tenyészkönyvet. A skótok, akik ekkoriban alapították a maguk klubját, megtiltották a Shetlandiaknak a népszerű "Collie" név használatát. Ez a tilalom az új fajtára vonatkozott, amelyet ettől kezdve hívnak "Shetland Sheepdog"-nak vagy "Sheltie"-nek.


A fajta tulajdonságai:


A sheltie egy igen agilis, mozgékony kutya, és rendkívüli intelligenciával rendelkezik, mindezek mellett hűséges, és ragaszkodó. Ezek a tulajdonságai teszik lehetővé, hogy sok irányba lehessen használni.


Manapság főleg az agilityben szerepel, és mindezek mellett megtartotta juhászkutya ösztöneit is. De külföldön használják keresőkutyának, és terápiás kutyának is.


Könnyen tanul mind embertől, mind másik kutyától. Imádja a gyerekeket, szereti, ha kényeztetik. Kis mérete miatt (35-39 cm) lakásban is tartható. De hajlamos ugatós lenni, hisz ezzel kereste a kenyerét régen. Mérete nem akadályozza meg abban, hogy teljes értékű kutyának érezze magát, így nem fél a nagyméretű kutyáktól sem


Színei:


A sheltie 5 féle színváltozatban létezik.


Gold-sable - a világos aranytól a sötét mahagóniig terjed, fehér jegyekkel a lábon, fejen, és fehér gallérral (ezek hiánya nem hiba)


Tricolor - fekete hát, fehér jegyekkel, és vörös tan jegyekkel a pofán, lábakon.


Blue-merle - kék alapon fekete márványos/pettyes hát, fehér és tan jegyekkel.


Bi-black - fekete kutya, fehér jegyekkel, a tan jegyek hiányoznak


Bi-Blue - kék alapon fekete márványos/pettyes hát, fehér jegyekkel. Tan jegyek itt is hiányoznak.


Ápolása:


Szőre bár hosszú, de igénytelen. 2 rétegű szőre ellenáll az időjárás viszontagságainak, így jól bírja a meleget, és hideget egyaránt. Lakásban kevesebb szőre lesz az egyenletes hőmérsékletnek köszönhetően, de ezt egész évben tartja. Udvaron tartva, télen nagy bundát növeszt, amit tavasszal, nyáron levedlik. A sár lepereg róla, ha megszárad.


Vedlés idején igényel gondosabb ápolást, mert segíteni kell eltávolítani a puha aljszőrzetet. Egyébként 2 heti, havi fésülés elég neki. Fürdetést nem igényel, de segíthet a vedlésben. A fül mögötti finomabb szőrzet igényel gondosabb ápolást, ezt ajánlott a filcesedés elkerülése végett hetente megfésülni.



Érdekes weboldalok a témához kapcsolódóan:

[link]

[link]

[link]



A gyakorikérdéseken érdemes elolvasni ezeket a kérdéseket és a válaszokat:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=sk%F3tjuh%E1sz


kiváltképp:

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__156609-collie..


Valamint:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=collie

[link]

2009. febr. 17. 18:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Én a shetlandit választanám. A skót kevésbé alkalmas munkakutyának, nála inkább a küllem irányába ment el a tenyésztés, sokkal gyakoribbak az örökletes betegségek. A skótnak kisebb lehet a mozgásigénye, bár ezt nem tudom. De nem véletlen, hogy míg a sheltie nagyon népszerű és sikeres az agilityversenyeken, addig skót juhásszal sokkal ritkábban érnek el helyezést és szerepelnek a versenyeken. A macskákhoz szerintem mindkettő egyformán kijön.
2009. febr. 17. 19:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Ám azt hozzá kell tenni, h a sheltiek nagyon labilis ill. érzékeny kutyák. Nem minden sheltie pörgős, rettentő heterogén az állomány világszerte. Jó idegrendszerű sheltiet nehéz kifogni.
2009. febr. 17. 19:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
Egyik sem jobb a másiknál. Most ennyi erővel kérdezhetnéd azt is, hogy mi a jobb, a vaníliás vagy a csokis gofri. Hasonló, mert gofri, de a lényege teljesen más. Azt tisztázd előbb, hogy neked melyik felelne meg jobban (ehhez persze utána kell olvasni a fajtáknak, vagy kérdezősködni tenyésztőknél, de mivel mi nem ismerjük a te igényeidet, ezért szerintem nem tudunk korrekt választ adni erre a kérdésre).
2009. febr. 19. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
Szerintem mind a kettő ugyanolyan okos és szeretnivaló.(De lehet, hogy csak én gondolom így...)
2009. febr. 22. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!