Mit csináljak? Annyira sajnálom a kis állatot!

A szomszédunkban van egy kutya. A küszöbön találta az illető, tehát nem tudom, mennyire tekinthető az övének... régen sokat járt át hozzánk, de már nem vagyunk jóban vele, ezért soha nem jön át. Nekünk nagy kertünk van, van benne egy tó is, amiben a kis kutya szokott úszni. Szoktam neki labdát is dobálni, és van másik két kutyánk és öröm nézni, ahogy játszanak. Igazi kis ördög egyébként, kis termetű, de hatalmasakat ugrik, állandóan mozogna, játszik mindenkivel.

De miután összevesztünk az emberrel, teljesen elbarikádozta a kerítését, hogy a kutya ne tudjon átjönni (ugyanis mindig átszökött hozzánk, ha tehette), és az a szegény kis állat be van zárva egy kis elkerített részre. Nem azt mondom, hogy alig van helye, mert ez nem igaz, az a rész, ahol mozoghat is megvan vagy 100 négyzetméter, kicsit talán kevesebb, de szegény kis állat egész nap nyüszköl és állandóan a mi kerítésünknél van és néz át. Azért sajnálom annyira, mert látszik, hogy imádja a mi nagy kertünket meg a kutyáinkat meg minket (mi nagyon szeretjük, a gazdája annyira nem bánik kedvesen vele) és olyan rossz, hogy el van zárva tőle helyette egy tök kicsi helyre, ahol egyszerűe semmit nem tud csinálni. Tele van energiával, látom rajta, hogy vadászni meg kóborolni meg játszani meg úszni akar, és be van oda zárva egyedül. A szomszéf mentségére legyen mondva, hogy legalább velem szóba áll, és ezért át szokta adni a kutyát, ha átkérem egyszer-egyszer. De akkor is sajnálom! Mit tehetnék érte? Mit gondoltok?