Miért tart állatot, aki nem is ért hozzá?

2 hete vett papám egy kiskutyát, de nem is foglalkozik vele. Ha én nem megyek ki hozzájuk (elég messze laknak) vagy ha mamám nem ad neki enni, inni, akkor senki más nem ad neki. Papám erőltette annyira a kutyát... ennek ellenére kicsit sem érdekli, hogy mi van vele, csak szidja, dorgálja, bármit csinál. Minden elől hagy, a vegyszereket, a szerszámokat, a más állatnak szánt kajákat. A malacoknak szánt kaját a kutya megeszi, amibe olyan is van, amit ő nem is ehetne. Ma ki kellett hozzá hívni sürgősséggel az állatorvost, mert a kutya nem járkál, fekszik, kedvetlen, étvágytalan, ha közeledünk felé harap, ugat, morog. Az állatorvos szerint patkánymérget evett. És valóban, nem is keveset, mert papám a szerszámosba mindig beengedi a kutyát, ahol patkányméreg van szétszórva, mivel még kicsi, mindent megkóstol. Kész csoda lenne, ha túlélné. Ha valami maradandó baja lesz, vagy elpusztul, tuti hogy soha többé nem állok szóba vele. Sok állatot tartok, de megfelelő táplálékkal, és a lehető legnagyobb hellyel vannak ellátva, nem büdösek, a legjobb dolguk van. Úgy gondolom, ha állatot tartok, akkor az igényeinek legmegfelelőbb ellátást nyújtom neki, nem???