Szerintetek mikor válik az egészséges kutyázás beteges mániává?

Hát, nagyanyámnak volt egy uszkárja, na az nála beteges mánia voltxD

A kutya fent ült az asztalnál, amikor ettünk, ott nyalogatta nagyanyám kezét, miközben az evett, a csimbókos füle meg kb. belelógott a tányérjába.

Tiszta idegbeteg volt az a dög, mindig meg akart harapni, ha hozzáértem, és én voltam lecseszve, hogy biztos direkt meg akartam ijeszteni. Voltam vagy 4 éves, nyilván az volt a hobbim, hogy a velem egy méretű kutyákat ingereljem...

Állandóan bepisilt, összeokádott mindent, de azért ugyanúgy a nappaliban aludt, ráadásul azon a kanapén, amin aztán mi aludtunk, ha felmentünk.

Meg voltak mér ilyen dolgok, szóval a kutya volt az isten. Na, az ilyentől azóta is herótom van. Én is szeretem a kutyámat, de nem engedek meg neki mindent, és utálom, ha felmászik az ülőgarnitúrára, ágyba.

értelmetlen göncöket ráhúzni, plázában hurcolni kis kutyatáskában vagy mi a fenében, na a körömfestésről, szőrfestésről ne is beszéljünk!

Becézgetés az még belefér, aki azt mondja nem becézgeti a szeretett kutyáját az hazudik, én még meg is szoktam puszilni pedig egy 60kilós hatalmas "dög", de attól ő még kutya, és nem ember.

Barbizni meg babázni ez előtt kellett volna, nem most, mikor van az embernek egy állata, amiért felelősséggel tartozik...

24N

Imádom a kutyámat, mindent megtennék érte. Ő egy társ, az ember barátja. Ő tényleg azért szeret aki vagyok és önmagánál is jobban.

Viszont, azt végképp nem tudom elfogadni, ha valakinek a családi élete azért megy traccsra, mert a kutya a No1.

Egyik ismerősöm azért vált el a férjétől, mert a kutya volt az élete. 24 évig voltak házasok és boldogok! Semmi gondjuk nem volt. Van egy csodálatos gyerekük is. Egyszerűen a férje megemlítette neki, hogy szeretné, ha a kutya nem aludna köztük az ágyon, sőt! alapból ne mennyen fel, ha lehetséges. Erre a feleség megsértődött és beadta a válópert.

A bíróságon annyit mondott, hogy Ő többre tartja az állatokat, főleg a kutyákat, mint az embereket.

Nos, elváltak. Ez 7 éve volt. Azóta a gyerekét se látta ... Mivel a gyermek közölte, hogy akkor én se vagyok hozzád való.

És, ami a legszörnyűbb.. ez sem érdekelte!

Az a nem normális, amit egy ismerősöm csinál. A kutya egy széken ül az asztalnál, amikor kajálunk. Ad neki, a kutya lenyalja a kezéről, majd ő eszik tovább, és pl a csontos húst azzal a kezével eszi tovább. Egész nap dögönyözi, úgy fekszik az ölében, mint egy baba, és ringatja, puszilgatja... Minden tiszta szőr, gyakran a kajában is van kutyaszőr. Szó szerint az egész lakás tele van szőrrel.

A mosatlan edényeket, amikor már nem fér a mosogatóba, a földön gyűjti, és hagyja hogy a kutya kinyalogassa őket, "mert úgyis elmosom" ( a szőrös szivaccsal).

Aztán vasárnap a vendégeknek abból tálal. :S

Szóval szerintem az nem normális, amikor a kutyázás a "normális" élet kárára megy. Gondolok itt kapcsolatokra, higiéniára stb.

Ja, és amikor alszik az ágyban a kutyával, átöleli, és a férje olyankor máshol alszik, merthogy a kutyát ne ébresszük fel.

Ugyanakkor megnevelni képtelen, ha ennyit foglalkozik vele,legalább töltené hasznosan az időt.

meg sokszor gügyög vele, olyankor a kutya olyat csinál mintha nyüszítene és ilyen hangot ad ki: gulugggulug,gulug.

Pfff agybajt kapok.

A párom szerint az amit én csináltam már nem volt normális. Gyakorlatilag volt, hogy 9-10 kutyával éltünk együtt (kertes házban) mikor panelben laktunk akkor is volt olyan, hogy 35 m2-en egyszerre 4 kutya. Ha láttam egy kóbor kutyát késztetést éreztem, hogy hazavigyem és rendbe tegyem, orvoshoz vigyem és keressek neki gazdát. Ez évekig ment így, mire a párom azt mondta eddig és ne tovább ha még egy kutyát haza merek hozni vége a kapcsolatunknak. Így hát leálltam. Most egy kutyám van, inkább már nem szívesen járok sehová mert minden tele van kóbor kutyákkal és a szívem szakad meg ha látom őket. :(

2009. Januárjában még a kis lakásunkban laktunk (3 kutya, a párom és én pocakomban a kisfiammal) hajnalban jártam dolgozni és egyik reggel az árokban találtam két kis kutyát. Az egyik már sajnos nem élt, megfagyott. :( A másik is tiszta dér volt és alig élt. Az nap nem mentem dolgozni, hazavittem a kiskutyát (negyediknek), "kiolvasztottam", felmelegítettem szegényt, megetettem, adtam neki féreghajtót, rendbe tettem, délután vittem dokihoz. Rendbe jött és olyan édes kutyus lett :) Elkezdtük a dokival az oltás sorozatot, hirdettem a neten és 120 km-ről jöttel el érte és azóta is nagyon jó helyen van. Nem egy ilyen eset volt már. Szaporító telepről is hoztam már el agyon elletett szukát akit műteni kellett. Inkább magamnak nem vettem új ruhákat meg nem jártam fodrászhoz csak a kutyáknak tudjam fizetni az orvost meg a kaját. Már tényleg beteges volt... A párom sokszor mondta, hogy én azért nem nyerek a lottón mert egyből menhelyre költeném. Van benne valami...