Hogyan nyugtassam? (kérdés túl rövid, a magyarázat hosszú)

Nem mész oda, amikor nyüszít. Hol van a kutya? Kint?

Kis kuckó, amibe be tud kucorodni.De ilyen picinek ,bizony bent lenne a legjobb veletek.

költözz ki mellé egy-két éjszakára hálózsákba. Esetleg a garázsban aludjatok a kutyussal (ha ezt megengedik)

Hidd el megéri. Kölyök még és a ti kapcsolatotoknak is jót tesz. Jobban fog ragaszkodni hozzád.

Ha ezt nem szeretnéd, tegyél mellé egy plüssjátékot, vagy egy olyan ruhát, rongyot, amin érzi a te szagodat.Akkor nem lesz annyira egyedül.

Sok boldogságot a kutyushoz :-)

Az előző vagyok. Most olvasom, hogy még csak 6 hetes. Az anyja és a testvérei mellett lenne még a helye.

Egyedül van, idegen helyen, fázik, sötét van és furcsa zajok. Nincs mellette az anyja, aki megvédje, akihez odabújhat. Maradj mellette. Te hogy érezted volna magad mondjuk 2 évesen egyedül egy elhagyott sötét helyen, ahol csupa furcsa szag és zaj vesz körül?

Legalább az első két hétben szüksége lenne a közelségedre. Nagyon kicsi még.

jézus mária...

jó, grat a szüleidnek...

nézd a lényeg, hogy semmiképp ne büntessétek azért, mert sír.

minden oka megvan rá.

Beszéljetek az állatorvossal - úgy is be kell oltatni gondolom, hogy mit javasol, tudtommal kapható mesterséges feromon (?), amivel ha bepermetezitek a fekhelyét, nyugodtabb lesz.

De a legjobb az lenne, ha 2-3 hétig a te szobádban lenne a fekhelye, sokkal egészségesebb lelkületű kutyus lesz, és nem kell félni, hogy beszokik a házba, ez a fajta magától ki akar majd menni a kertbe aludni.

Mondd meg a szüleidnek, hogy te vállalod, hogy takarítod a szobádat...

vagy ha bemész egy állatkereskedésbe, találsz szakkönyveket ezzel kapcsolatban, mutasd meg a szüleidnek, hogy "na látjátok, én megmondtam, hogy benn a helye..."

(a könyv is azt fogja írni.)

szegény kis kutya...:(

Amúgy az utolsó vagyok, én volt, hogy egy sráchoz mentem le a Balatonra, és aznap találtam a Déli pályaudvarnál egy kölyökkutyát, kérdeztem jöhet-e, naná.

Levittem.

Estére a srác bezárta fekhellyel, kajával, vízzel egy folyosóra.

naná, hogy szegény pici sírt.

lement, és jól leszidta, rá is sózott párat.

Én csak lestem. mondtam, hogy nem normális.

de de ezt így kell, mert én elkényeztetném...

Hát azóta etológiát tanulok (vett egy kis fordulatot az életem) és már tudom, hogy ott akkor a srácnak kellett volna lekeverni egy iszonyatos sallert.

Nagyon bánom, hogy nem volt merszem beszólni neki.

Amikor egyik este elfelejtettük bezárni, arra keltünk, hogy Pocak feljött utánunk az emeletre, levette az asztalról Peti ingjét és megágyazott rajta magának mellettünk...

Érdekes módon senki nem halt bele, hogy bent aludt a kutya ja és még csöndben is volt...:P

Szerencsére a kutyusom azóta jól van, de iszonyat nagy meló volt, mire kikupáltam, egy önfejű, engedetlen kis disznócska lett ettől egy időre, aki mindent kikövetel(ne) magának.

a másik kutyám, aki viszont mindenben számíthatott rám a kezdetektől fogva, maximálisan megbízik bennem, tudja, ha én ott vagyok, semmi baj nem történhet.

(most már Pocak is...)

na de a lényeg, hogy magatokat is megkímélitek, ha most egy kedves, puha, meleg otthont biztosítotok ennek a kisbabának - mert még az.