"Magányosan" sétáltatsz kutyát vagy társaságban?

Felénk hatalmas kutyás élet van, de a kutyám nem igazán társaságkedvelő. Nincs semmi baja a többi kutyával, sosem balhézik, csak látom rajta, hogy akkor boldog és felszabadult igazán, ha kettesben vagyunk.

Nekivágunk a sétának, van, hogy lesétálunk a duna partra, ott megeszünk egy szendvicset, aztán haza baktatunk:)

De mi így vagyunk jó páros, én is szívesebben sétálok egyedül, mint bandában:)

4. kerben lakunk.

Legtöbbször magányosan sétáltatom a kutyusom mert néha kellett, hogy csakis kettesben legyünk. :) Mikor sírtam akkor is ketten mentünk a kutyusommal és ahogy rám nézett olyan megnyugvást árasztott felém. :)

De barátnőmmel is szoktuk vinni a kutyusom meg az övét. Így 4-en sétálunk.

Én falun lakok így én inkább kifele viszem ( tóhoz ) vagy más érdekesebb helyre. :)

Én Baján lakom egy lakó telepen. Itt nagyon jók a "kutyások"

Mindenki ismeri a kutyát egymást már nem annyira ,,,:)

Úgy beszélgetünk,hogy ,,,tudod a Pötyi mamája ,,vagy a Morzsi papája :D és így azonosítjuk egymást. Am mindenki jó fej.

Többnyire ugyan abba az időbe visszük és kialakulnak kis csoportok .lány fiú és fiú lány ,És így nem kell rángatni ,mert az ellentétes nemű kutyák nem verekednek össze.

Meg hát amelyik éppen tüzel nem jön oda.

Mi minden nap kutyák közt vagyunk, vagy kutyasuliban, vagy a parkban. Muszáj, mert egy sima szaglászós sétával nem tudom eléggé lefárasztani. Így viszont rohangál és játszik a többi kutyával is.

Viszont szerintem fontos az is, hogy kettesben legyünk a kutyával. Amíg eljutunk a többi kutyáig, az háromnegyed-egy óra, plusz néha csak kettesben sétálunk.

Nekünk eleve két kutya van, tehát magány sosincs. Van néhány kutyás ismerős, akikkel rendszeresen összejárunk, hogy falkázzanak a kutyák, de ez nincs minden nap így.

Bp agglomeráció, kertvárosi rész, tóval, fenyvessel.