Szerintetek önzőség?

Nem szeretem azt a hozzáállást, amit egy csomó állatvédő csinál, hogy fújnak mindenkire, aki nem menhelyről ment kutyát. Ez nekem olyan álságosnak tűnik (tisztelet a kivételnek). Divatos hangoztatni, hogy ártatlan, sanyarú sorsú kutyákat mentünk, ja és húst sem eszünk, mert szegény állatokat megölik.

Szíved joga olyan kutyát tartani, amilyet akarsz. Én is régóta vágyom egy bizonyos fajtára, de ha az árokparton találnék egy kidobott kiskutyát, őt is hazavinném és gazdát kerítenék neki, ahogy már nem egyszer tettem.

Ha valakit az elégít ki, hogy jó vérvonalú, jó kiállítási eredményekkel rendelkező, gyönyörű kutyája van, vagy egyszerűen nem akar zsákbamacskát és ezért tart egy adott fajtát, lelke rajta. Ha meg valaki jobban érzi magát attól, hogy egy hobbicélokra tökéletesen alkalmas menhelyi keveréket vett magához, akkor is hajrá. Ez egyéni döntés, és senkinek semmi köze hozzá.

Nekem 4 kutyám van. Anno egy keverékkel kezdtem, ő most már 8 éves. 4 éve tagja lettem a helyi menhelynek, ahol nevelőszülők lettünk, rengeteg kutyát fogadtunk be, mindegyiket egy majdnem alap engedelmességivel adtunk gazdához, szóval rengeteget foglalkoztam vele, meg az egész család is. Egyik este szüleim egy ötlettel álltak elő, és úgy szólt, hogy ha minden nálunk lévő (4) kutyát örökbe adok, kaphatok egy másik kutyát. Anyának már volt terve, hogy neki Border collie kell. Együtt szerelmesedtünk bele a fajtába, mindketten mai napig imádjuk. De akkor úgy döntöttünk, hogy ekkora kertbe, border c. kizárva. És elkezdődött a "nagy" kutyakeresgélésem. Persze a menhely vezetője nem örült, sőt, majdnem kirakott az önkéntesek közül, mert hogy fajtatiszta kutyám lesz... Ha ott voltam állandóan mutatta a kutyákat, hogy "nekem ez nem tetszenek?Nem kellene inkább ez a kutya?" nekem meg már elegem volt...

Körülbelül 1 évig kereshettem kutyát, amikor azt mondtam, hogy inkább feladom, nem kell kutya. Ennek több oka is volt. Az egyik az, hogy rengeteget tanultam, mellé nem tudnék még egy kutyát elvállalni. Szabadidőmben kiképeztem, így tettem szert egy kis staffordshire terrierre, akit végül nekem adtak, azzal a a feltétellel, hogy náluk marad, én pedig foglalkozom vele.

Egyik nap, mikor már teljesen feladtam, apa csendesen megemlített a kocsiban egy-két border collie kennelt, amiket megnézhetnénk. Így is tettünk... :)

Végül aztán megtaláltuk a tökéletes kutyát, minden szempontból. :)

Fekete-fehér volt, amire vágytam mindig; kan (mert csak kan kutyám lehet); border collie; törzskönyves; tökéletes, és engem választott. :)

Azóta kaptam még egy kis tacskót...

De minden álmom még egy mudi.

És mai napig kapom az ívet a menhely vezetőitől, hogy miért kell fajtiszta kutyát választanom egy menhelyi helyett, meg ilyenek. De engem nem érdekel... Az én döntésem, az én kutyám. Ezt akartam.

Szóval ne aggódj, a te döntésed, hogy milyen kutyád legyen. És azért külön tisztelet jár, hogy magyar fajtát választasz.

Ha az ember kutyát szeretne és van konkrét elképzelése, hogy csakis ez a fajta, és kiállítási vagy verseny célra, akkor egyértelmű, hogy nem menhelyes kutyát kell hazavinni. De csak ha annyi elvárása van a leendő gazdinak hogy egy egészséges kutyát vigyen haza, ahol szinte biztosra mehet, hogy nem (lesz) DP-s, szembeteg... kutyája lesz, akkor én szintén a fajtatiszta, megbízható kennelből származó kutyát javasolnék.

A menhelyes kutyákkal sincs semmi baj, többségük szép, aranyos, házi kedvencnek vagy házőrzőnek tökéletesek. Persze az is szép gesztus, hogy ha az ember örökbefogad. Ugyanolyan hű társa lesz, mint bármely más kutya.

De ha a kérdés az lenne, hogy szaporítótól 5-10ezer Ft-ért vásárolt kölyök vagy menhelyes, akkor én az utóbbira szavaznék.

Meg különben is, ha te ezt szeretnéd, erre vágysz régóta, akkor miért lenne önzőség?