Állatkínzásnak számít, ha egy kölyökkutyán napi kb.14 órában szájkosár van, mert különben szétrágja a kertet?

Egy állatvédő, de nem fogom annyiban hagyni. Az állatorvos azt mondta, simán feljelentést tehetek a jegyzőnél, csak hát a jegyző minden hónap első hétfőjén fogad ha bejelentkezem :(

Lehet, hogy némelyek bolondnak néznek, azt mondják, hogy túlzásba viszem a dolgot, vagy éppen, hogy mi közöm hozzá. . .

Csak tudjátok én úgy gondolom, hogy pont az ilyen "aprónak" tűnő dolgokon múlik nagyon sok, már brutálisan kegyetlen dolog. Amikor még nem fojtják el csírájában, amikor még lehetne tenni az ellen, hogy brutálissá fajuljanak a dolgok. Belegondoltam abba, hogy milyen lehet az az ember, aki végig tudja nézni nap mint nap a saját kutyája kínlódását úgy, hogy a szenvedést ő okozza neki. És belegondoltam annak a szegény kiskutyának a mindennapjaiba is :(

És én nem tudok emellett elmenni szótlanul. Igenis úgy érzem, hogy tennem kell valamit. Lehet, hogy sablonos szöveg, de az állatok és a környezet védelme tényleg a közös ügyünk. Az állatok ugyanannyira kiszolgáltatottak, mint a gyerekek.

Az a nagy baj, hogy az emberek már olyannyira egocentrikusak, hogy elmennek -nemcsak az állatok- hanem saját embertársaik szenvedése mellett is széttárva a karjukat mondván; nem az ő dolguk, mi közük hozzá, úgyse tehetnek semmit, stb. Pedig ez nem így van. Szerintem, ha sokan úgy gondolkoznának mint én is pld. akkor már jobbá lehetne tenni ezt a szemét világot!

Tisztában vagyok vele, hogy én egyszemélyben nem menthetem meg a Földet, a sok kegyetlenségtől, szennytől, de ha csak egyszer-egyszer sikerül valakin, valamin segítenem én boldognak érzem magam! És büszke vagyok arra, hogy tudom, a gyerekeim is ebben a szellemben élnek és gondolkoznak, továbbadják majd az unokáimnak is és akkor már nem is vagyok olyan egyedül!

. . . . . ennyin múlik az élet szebbé tétele!