Hogy döntöttétek el, milyen kutyát akartok?

Itthon már jóval a születésem előtt voltak kuvaszok és pulik, úgyhogy nem én választottam magamhoz való kutyát, hanem a kutya "választott" engem. Szinte majdnem mindenben alkalmazkodtam hozzájuk, és már megszoktam, hogy hogyan kell velük bánni. Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.

Először is vedd figyelembe, hogy ennek a két általad választott kutyának mik az igénye, és te hogyan tudsz hozzájuk alkalmazkodni. Nem ismerem egyiket sem, csak amit olvastam róluk, és hallottam. Minden nevelés kérdése, de azért vannak a fajtára jellemző tulajdonságok és igények, amit érdemes figyelembe venni. Következetes neveléssel, és szeretettel biztosan jó kutyád lesz. Az amstaffot nagyon családbarát kutyának tartják, csak állítólag más kutyákkal lehetnek problémái, ha ezzel nem foglalkoznak, de ezt majd egy hozzáértő elmondja úgyis, ahogy az akitáról is.

én mindig adott célra vettem kutyát. ha ezt a célt megtaláltam, akkor elkezdtem keresgélni, és olyan fajtát találni, ami tulajdonságait tekintve a leginkább közel áll hozzám.

munkakutyát szerettem volna, de olyat, amelyik nem ugrál a fejemen, ha egy nap nem véletlen kimarad egy tréning, nem csüng minden gondolatomon, önálló, de mégis szófogadó, zsákmányos, motiválható és pörgős. illetve nekem fontos volt a nagy termet és időjárás-álló szőrzet, így lett beauceronom.

gondold végig számodra mik a fontos tulajdonságok a leendő kutyádban, a két fajta amik közt vacillálsz nagyon különbözőek, teljesen más célra tenyésztették őket. ne kizárólag a külső alapján dönts, ismerj meg minél több egyedet a fajtákból, érezz rá a mentalitásukra, úgy könnyebb lesz eldönteni melyik is áll hozzád közelebb.

Én kinézetre mindig is szerettem volna vagy 100félét.

Mikor dönteni kellett, hogy melyik is legyen, akkor elkezdtem utána nézni melyiknek milyen tulajdonságai, igényei vannak. Itt rendesen leszűkült a kör, főleg mikor összeegyeztettem azzal, amit én elvárok a kutyától illetve meg tudok adni neki. Mivel többen vagyunk, az lett amelyikben közösen meg tudtunk egyezni.

Kinéztem az utcára és azt mondtam őt akarom, mivel hazáig követett. Egymást választottuk. :)

A másik német juhász. Őt egy kennelből vettük egy nagyon jó tenyésztőtől. Úgy választottuk ki, hogy nekünk nem kell egy félős fajta. Oda mentünk és jó erősen tapsoltam , amelyik kölyök elbújt az nem kellett, maradt három. Ugyan úgy hangos és furcsa dolgokat használtam, amit még nem láttak, és közelítettem feléjük. Nos, egy kutya maradt, amelyik nem félt hanem odajött. Na, ő volt sz én kutyám, nem is tétováztam, azonnal megettem, és azóta egy nagyon bátor, okos, temperamentumos kutyám van. Pont amelyet akartam. (hozzáteszem, kettő német juhásszal már volt szerencsém az életbe, de mindegyikkel rosszul jártam, amikor nem próbáltam ki, hogy milyen is ő valójában)

előző vagyok. Ha ilyen határozott vagy ebben és ilyen két kutyát raktál egymás mellé akkor az amstaffot ajánlom. Az akitához, ember kell. Egy határozott gazda akinek már több éves tapasztalata van sok fajta kutyával. Elég önálló, és szökős ha nincs normálisan megnevelve. És a kertben való jutalom falatokkal történő játékos tanítás nem nevezhető következetes nevelésnek. Itt van kutya iskola kell, vagy pedig egy nagyon határozott felnőtt. Volt már dolgom akitával, és többször láttam már nevelés közben.

Az amstaff meg egy nagy életkedvű családi kutya. :)