Mit tegyek, amikor eljön a nap, hogy be kell adatnom a végzetes injekciót?

Sziasztok! Tegnap eljött az a nap. Sajnos nagyon hirtelen rosszabbodott az állapota, Vasárnap már alig bírt lábra állni. Mint kiderült adenoszarkóma volt, ami nagyon agresszív és nagyon gyorsan képez áttétet.

Viszont igazatok volt, fel sem merült bennem már akkor, hogy más legyen mellette, eszembe sem jutott abban a helyzetben, sőt igyekeztem minél többet mellette lenni. Feküdtem mellette és simogattam egész este és egész délelőtt. Amikor megérkezett az orvos, és beadta az injekciókat, végig ott volt a fejem az ő fejénél és puszilgattam. Most már csak azt nem tudom mennyi idő, amíg az ember ezt fel tudja dolgozni, 11 év után nagyon hihetetlen, hogy nincs már. Szerintem jó élete volt, jókat ehetett, nagy udvarban élt, soha nem volt egyedül. Most viszont valahol megkönnyebbültem, hogy nem szenved már, valahol meg fáj, mert mennyivel könnyebb volna, ha egyik napról a másikra csak úgy elmennének a kis kedvenceink, mert nagyon mély nyomot tud hagyni az amikor szenvedés az utolsó idő. No meg az, hogy a végén nekünk kell kimondani az ítéletet.